Ha megkérdeznék az embereket, hogy melyik a család büdzséjét legjobban megterhelő hónap, a gyerekesek valószínűleg a szeptembert raknák az első helyre az iskolakezdés miatt, a nagy átlag pedig a karácsonyi felkészülés okán a decembert jelölné meg. A nyári hónapok valahogy el tudnak sunnyogni, a népek nem érzik annyira a kiadások elszaladását. Miért is éreznék, hiszen a pihenés, a gondtalanság időszaka ez, amikor nem foglalkozik senki a problémákkal, arra ott az ősz, meg a tél, meg a tavasz. Ezt az érzést a pártállami propaganda - csak tudnám miért hívják sajtónak - is erősíti sugallva, hogy csupa jó dolgok történnek Hunniában, ahol kizárólag móka és kacagás az élet. (Másutt bezzeg minden rossz és rettegés.)  

Ám ha jobban odafigyelünk a költekezésre, láthatjuk, hogy a három százalékos infláció csak egyes elborult agyakban létezik, ennél bőven nagyobb a valóságban. Aki inkább a statisztikának - és az erre alapozott "tényeket" fontoskodva előadó Trafikos Balázsnak - hisz és nem a szemének, az átverhető, a többiek viszont gondolkodóba esnek. (Ott is fognak megrohadni, nem menti ki őket onnan senki.)

Kedvenc boltomban bámultam rá a félliteres kóla árcímkéjére, amikor a korábban szimpla érzület átcsapott rendszerszerű megvilágosodottságba. Néhány hónapja kezdett bennem kialakulni valami hiányérzet. Felváltottam egy húszezrest és már hiányzott. Az egész. Máskor meg pár nap után nem maradt belőle semmi, válthattam a következőt. De ez még csak egy olyan nehezen megfogható érzés volt, mert hát a tévében aztat mondták, hogy a gazdaság fejlődik, infláció meg nincs. Most meg néztem a félliteres kóla árcímkéjét és helyére kerültek a dolgok. Van infláció! Több is, mint amit nekünk rizsáznak. Pár hete úgy kétszázötven forint körül osztották az egy autóútra elég adagot, most pedig háromszáz fölé kúszott az ár. (És ez nem a benzinkút, hanem egy átlagos bolt.)

/napi.hu/

A nyári össznépi lustulás jó terepe az áremeléseknek. Alig vesszük észre, mire pedig felfogjuk, már sikerült is lenyomni a torkunkon. Szeptemberben már úgy emlékszünk, hogy májusban is ennyi volt. Holott a fenét volt annyi. Csak a nyári költekezésben nem vettük észre.

Mert költekezés van dögivel. Ott vannak a nyári táborok. A gyerekesek panaszkodnak, hogy egy hét több tízezer forint gyerekenként. És a táborok költsége sem csökkent tavaly óta, az emelkedés mértékét talán saccra lehet kiszámolni, talán arra sem. Úgy tíz százalék körül lehet a helyes tipp átlagban. Az üzemanyagárak az elmúlt nyáron háromszázötven forint körül voltak, most bőven négyszáz felett tankolhatunk. Ez három százalék lenne? Az albérletárak tízszázalékos emelkedéséről írtak, ha ebből levonjuk a lehúzási célú riogatást, akkor is több lesz, mint a hivatalos három százalék. A strandbelépők árai olyan csodásan emelkedtek, hogy csak na. A legendák ködébe vesző háromszázalékos emelkedés valahogy nem jellemző, ennél bőven többet sikerült emelni. A szabadstrandok közben egyre-másra szűnnek meg, ingyen már alig lehet mártózni, de ezt sem méri a statisztika. A strandokon való fogyasztás sosem volt olcsó, de most már az egekben. Egy családi fagyizás háromezerből talán kijön. Egyéb kajáról már ne is beszéljünk. (Az ingatlanárak emelkedését inkább nem is mérik, mert annyira felborítaná a szép mesét alapozó fogyasztói kosarat.) A gyümölcsök sem olcsók. Egy kis doboz málna ötszáz forint körül van, az áfonya kilója kétezer és kétezerötszáz forint között mozog. Ez azért is érdekes, mert a termelők televisongták a világot, hogy nem találnak embert, aki leszedné a gyümölcsöket. Aztán kiderült, hogy mennyit akarnak fizetni a napszámosoknak. Nem sokat, jóformán alig. De akkor kié a jelentős haszon?  Zöldségek ára szintén nem kevés, nesze neked, korszerű táplálkozásra törekvés! A húsimádók sem járnak sokkal jobban, az áfacsökkentés hatását valahogy sikerült megkaparintania a szektornak, így a vásárló már többet fizet a csirke, sertés, marha húsért mint tavaly. Pedig milyen szépen harsogta a propaganda, hogy csökkentés, meg nem nyelheti le a kereskedő a hasznot, oszt mégis áremelkedés lett belőle.

És így tovább. Tisztességes tájékoztatást nem kapunk, helyette megy a diadaljelentés az emelkedő bérekről, amelyek - láthatjuk, egyre kevesebbet érnek -, a növekvő gazdaságról, a hitelezés nagyszerűségéről és többi, már unalomig ismert parasztvakításról.

Titokban elinflálják a pénzünket, mi pedig észre sem vesszük, jobb esetben ott állunk majd megtakarítás nélkül, rosszabb esetben nyakig a hitelben, hiszen megérdemeltük. Évtizedek óta ennyit tudnak a magyar gazdaságpolitika irányítói, ereszd meg, aztán húzd meg. Annyira unalmas már, hogy nekem speciel elegem is van belőle.

Péntek délután. Araszolás a Balaton felé. Jön a hír, hogy Martonvásárnál baleset, torlódás. Na, így legyen lottó ötösöm! Minden nyári péntek délután Martonvásár térségében van valami baleset. Vasárnap kora este pedig Budapest felé Szabadbattyánnál. Ez a két helyszín az M7-es Bermuda háromszöge. Rejtély, hogy miért nem tudnak figyelni az autósok, mi lehet a magyarázata ezeknek a sajnos kiszámítható karamboloknak. Rittyentsünk hát akadémiai székfoglalót az okokról empirikus alapokon.

Az első csoportba tartozó megfigyelések felmentik a derék autóvezetőket, és a kevésbé derék országvezetőkre mutatnak. Az M7-es bőven megérdemelne még egy sávot legalább a Balatonig oda-vissza. Még idényen kívül is nagy a forgalom ezen a szakaszon, a Fehérvár-Budapest viszonylaton kialakított három sáv pedig bizonyítja, hogy hasznos megoldás lenne a sávbővítés. Oszt mégsem. Ez azért is meglepő, mert ebből kiválóan lehetne lopni, de csak azért sem. Ennek oka bizonyára az, hogy a közpénzek fosztogatására életvitelszerűen berendezkedő nemzeti kleptokrácia talált magának könnyebben ellopható közpénzt, amelyhez képest macerás egy egész útból csórni. Csak várni kell néhány évtizedet, és majd lehajolnak az apróért. Addig marad a nyári dugó balesetekkel, idegeskedéssel.

A következő gond a jól időzített útfelújítás. Egy hónapja hét közben sikerült belefutnom egy teljesen indokolatlan torlódásba, melynek oka néhány jó munkásember szerencsétlenkedése volt. Nem szándékozom bántani őket hiszen ott dolgoznak, ahova a vezénylés szól, de az a marha, aki a nyár közepére időzíti az M7-es útjavítását, megérdemelne egy felpofozást Citad Ellától egy hajnali órában a vár fokán.

A harmadik problémát a kamionok okozzák és az őket előzni próbálók. Beáll pár kamion konvojba, kitesznek úgy háromszáz métert. Kocognak ügyesen kilencvennel. Jön egy távolsági busz, amely elkezdi őket előzni. Kész is a két kilométeres sor. Ennél már csak az a jobb, amikor Balfék Ignác negyven éve balesetmentesen vezető vasárnapi sofőr kemény kilencvenöttel elkezdi lélegzetelállító mutatványát, amellyel bekerülhet a családi analesbe mint az országutak ura. Arca kipirul a kihívástól, keze elfehéredik a kormány szorításától és előz. Dombnak felfelé. Garantált a tíz kilométeres dugó amíg a műveletet végrehajtja. Azután büszkén néz végig családján teljesítményéért elismerést várva. És igaza van, mert a mellette elhúzók anyázását valamivel kompenzálni kell. Nem lehetne esetleg forgalomszervezési okból nyáron már péntek déltől elrendelni a kamionstopot? - kérdem szeretettel. Ha valamelyik illetékes nertárs elővenné józan eszét, és személyesen bekúszna a korszakos miniszterelnökhöz egy kis pálesz társaságában, talán lenne remény.

És hát az autósok! Két veszélyes típus van: aki nem tud vezetni, és aki azt hiszi, hogy tud vezetni. Nehéz eldönteni, melyik a fenyegetőbb a többiekre nézve. A nem tud vezetni kategória autósával az a baj, hogy napi szinten esetleg elég jól eldöcög, csak az autópálya ritmusát, sebességét, többfelé figyelését nem szokta meg. Bizonytalansága veszélyforrás, és sajnos hozza is a nehezen kivédhető helyzeteket. Nekik a péntek délután választása nem javallott. Induljon el szombat reggel hatkor, az a neki való időpont, kamionok sincsenek. Az, aki azt hiszi, hogy tud vezetni szintén kockázatos autóstárs, mert nála még a belátás sincs meg arra, hogy valami nem stimmel. Sokszor ott száguld, ahol nem kellene, kapkod, kiszámíthatatlan. Az ilyen menjen péntek este, akkor csinálja a legkisebb kárt.

A két szélsőérték között vannak a hétköznapi gyilkos kezdemények. A szimplán hülye nagypapák, akik tükörbe nézés nélkül húzzák be a kocsit a belső sávba, aztán pislognak, ha ott éppen rongyol valaki arra számítva, hogy aki a külső sávban megy, az kint is marad. Ezzel függ össze az indexet gondolatolvasással helyettesítők köre, akik azt hiszik, hogy koncentrálásukat az irányváltásra a mögöttük haladó észleli, így nem vacakolnak holmi indexeléssel. Aztán megy a csodálkozás, ha pindurt sikerül őket megtolni. A többiek meg állhatnak a helyszínelőkre, mentőre várva.

Akik az életben is az okosba megoldók közé tartoznak, azok ebben az élethelyzetben sem tudják átlépni árnyékukat. Ha alig halad a sor, a belső sávból kimennek a külsőbe, amely átmenetileg gyorsabban halad. Persze csak az első kamionig vagy Balfék Ignácig, mert ekkor el kezdik besírni magukat a belső sávba, jól megakasztva annak haladását. Ha egyszerre többen választják ezt a figurát, kész is a dugó. Ez azért jó, mert enélkül nem lenne, lehetne normálisan haladni. Csak a magyar gógyi, az igen! Az mindenkor képes megmutatni magát!

A sportosan vezetőket a körzeti orvos írja fel alacsony vérnyomás ellen. Ezek láttak valami Bond-filmet, onnan lesték el miként kell ablakba lazán kitett könyökkel, a kormányt alul egy kézzel fogva cikázni sávok között előzve jobbról, könnyed, időnként fölényes arckifejezéssel megmutatva a gyerekeket Balcsira furikázó családanyáknak, hogy milyen a magyar macsó. Ezek között egyébként felülreprezentáltak a kupét vezetők. Érdekes, hogy zömében ötven feletti férfiak vezetnek kupét, talán kapják a potencianövelő mellé. Tíz doboz Opel kupé, száz doboz Porsche kupé, és már meg is van a macsó vagyok életérzés.

A hétköznapi pedagógusok autóvezető szekciója sem veszélytelen. Ezek beállnak a belső sávba, a tempomatot rögzítik százharmincra, oszt nekik megszűnik a világ. Hogy mögöttük lennének gyorsabban haladók, az nem érdekli őket, a százharminc az százharminc, annál ne akarjon többel menni senki, ez az előírás. Ezért pedagógus, akinek küldetése nevelő célzattal élés e Földön, ha kell az autópályán is. Nem mondom, péntek délután Pest-Siófok között tényleg nem kell száguldozni, de Siófok alatt már lehet menni és ha az útviszonyok - a kamerák meg a trafik - engedik, hadd fussa ki magát az a kocsi. A hétköznapi pedagógus ilyenkor a legnagyobb veszélyforrás, mert előbb utóbb jön valaki, aki megpróbálja letolni, és ha nem sikerül, akkor jobbról előz, esetleg pont akkor, amikor a derék paidagógosz készül feladni elveit az emberiség megnevelésére és kihúzódik a külső sávba.

A fekete öves ámokfutók a vezetés közben mobilozók, tévét nézők. Kora tavasszal már sötétben jöttem Pest felé, kevesen voltak a pályán, az út tiszta volt, nem lassúskodtam. A tükörben látok egy gyorsan közeledő lámpát. Az ilyen ambiciózus versenyzőket mindig elengedem. Ahogy mellém ér a sötétben látom, hogy filmet néz. Alig döcögött száznyolcvannal. A román Darwin-díjasnak vannak magyar követői, az Isten mentsen ezektől az idiótáktól. De sajnos velünk élnek, és amíg saját életüket kockáztatják, legfeljebb dühöngünk a kánikulában araszolva, ám ha másokét is, az már nem annyira vicces. Most pénteken is az ácsorgás, indulás, totyorgás közben sok vezető nyomkodta mobilját, nézegette telcsikéjét, félszemmel figyelve a forgalmat. Kész csoda, hogy nem jött össze még több ütközés.

Az M7-es nyári baleseteiben szerény megfigyeléseim szerint ezek a sorozatosan visszatérő problémák, ám ez csak a felszín. A valódi ok a pesti heti munka utáni fáradtságból minél hamarabb leérni a pihenést, szabadságot jelentő Balatonra. (Visszafelé pedig rohanás a következő hétre való felkészülésre.) Lehetne ezt biztonságosan, egymásra figyelve is csinálni, egyéni habitus/intelligencia kérdése. Ebből vizsgázunk mindannyian az M7-esen, és láthatóan bukunk meg hetente. Nincs ebből elegünk?

A nyári időszak nem kedvez a világot "hírinformációkból" megismerni akaróknak. Így van ez már jó rég óta. Viszont az újságokat el kell adni, a kattintásokat növelni kell, ezért kellenek az olyan "hírek", amelyek pár percre vonzzák az olvasót, akinek csak egyéni intelligenciáján múlik, hogy felismeri-e a féknyúzt vagy elhiszi a hülyeséget. Sajnos azonban az uborkaszezon hírei is kiszámíthatóak lettek. Próbáljunk meg segíteni a redakciókban felejtett segédszerkesztőknek egy kis újdonsággal megőrizve az alapmotívumokban rejlő kreténséget.

1. Jetit láttak a Loch Ness-i tónál!

Gregor McGregor skót horgász és gyakorló whiskykóstoló este hazafelé menet látta meg a jetit, amint az békésen bámulta a skót táj szépségét. McGregor lépéseinek zajára a jeti megriadt és elfutott. Nagy lábának nyomait valamint bundájának szőrcsomóit a másnap helyszínre érkező Jetikutató Bizottság megtalálta. Dr. Duncan McIntosh a tekintélyes Skót Tudományos Társaság főtitkára szerint több magyarázat is lehetséges a jeti felbukkanására. Először is kizárta és rosszindulatú spekulációnak nevezte azt a magyarázatot, hogy McGregor a túl sok elfogyasztott whisky miatt látott jetit, mert az a másfél liter whisky, amit McGregor megivott, skót földön még egy óvodást sem késztet látomásokra. Sokkal valószínűbb, hogy a megváltozott éghajlat miatt vándorolt a jeti az egyre melegedő Himalájáról a kellemesen hűvös Skóciába. Egy másik teória szerint - amely még alaposabb vizsgálatot igényel - a Himaláját érintő turizmus az oka a jeti elvándorlásának. Az utóbbi időben már minden nyolcvan éves háziasszony megmássza a Himaláját, ezzel sokkal nagyobb ökológiai lábnyomot hagynak, mint a jeti jellegzetesen nagy lábnyoma.

2. Megtalálták a hegyi beszéd Jézus által írt változatát!

A Mennyei Királyság Nagyapostola, Luciano Muún bejelentette, hogy egy jeruzsálemi vízvezeték építése közben megtalálták a Jézus által írt hegyi beszédet. A kételyek eloszlatására a Nagyapostol közölte, hogy komoly a leletet radiokarbonos vizsgálatnak vetették alá, amely kétségkívül igazolta korát. A Vatikán azonnal a helyszínre küldte megbízottját Giuliano Rascardi érseket, aki az irat megtekintése után felháborodottan távozott, csalónak nevezve a Nagyapostolt. Árnyaltabban fogalmazott dr. Itchak Schwarz, az izraeli Régészeti Intézet vezető régésze, aki felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a megvizsgált dokumentum angol nyelvű, melyet a rendelkezésre álló információk alapján Jézus nem beszélt. Különös továbbá, hogy a szövegben az "a" betű enyhén beleüt az "s" betűbe, amely alapján megállapítható, hogy az ezt lehetővé tevő eszköz Jézus korában nem volt elterjedt a Közel-Keleten.

3. Terméket vont ki a NÉBIH!

A NÉBIH közleményben tudatta, hogy egy meg nem nevezett gyártó meg nem nevezett termékét mindenki vigye vissza a vásárlás helyére, ahol az eladó köteles azt visszavenni. A NÉBIH segítségül egyértelművé tette, hogy a visszavitel csak a Szent Crispin napját megelőző száztizenkettedik és kilencvennegyedik nap között csomagolt termékekre vonatkozik. A közlemény megnyugtatásul kitér arra, hogy a meg nem nevezett termék fogyasztása nem ajánlott, már öt grammnál több bevitel halálos, kivéve, ha előtte alaposan - háromezer fokon másfél óráig - forraljuk, mert ebben az esetben tíz gramm is fogyasztható problémamentesen. Ha csomagolóanyagként használjuk, ügyeljünk arra, hogy bőrrel ne érintkezzen, mert cián-klorid hatása miatt fél percen belül borzalmas kínokkal járó halált okoz. Cipőkrémként viszont egészen kiváló, sokáig megőrzi cipőnk magas fényét. A NÉBIH sajnálatát fejezte ki, hogy élelmiszerként árulták, és komoly figyelmeztetésben részesítette a meg nem nevezett gyártót.

4. Orbán Viktor új oligarchiákat keres!

Meglepő hirdetést adott fel Magyarország korszakos miniszterelnöke, melyben megüresedett oligarchahelyekre újakat szeretne alkalmazni. A megüresedés oka részben Mészáros úr leterheltsége, aki már nem bírja a mindennapi közbeszerzési nyereményekkel járó papírmunkát, csuklójának ízülete az aláírások miatt erős kopásnak indult. Csányi úr - még nem tudja csak sejti -, hogy nemsokára nyugdíjba vonul, és egyesek vették a bátorságot meglopni a mozdulatlan mozgatót, így helyükre is kellenek az új emberek. Az ideális jelölt százhatvannyolc centi magas, kilencvenhét kiló, imádja a focit és legalább három méterre tudja köpni a szotyi héját. A kiíró tisztában van vele, hogy ilyen tökéletes ember csak egy van, így hajlandó apró kompromisszumokra. A fiatalos csapatba kerüléshez főbb elvárás a lojalitás, folyamatos rendelkezésre állás, érdeklődés hiánya bizonyos összefüggések iránt. A pozíció betöltéséhez nem kell végzettség, igazából olvasni tudás sem, elég a saját aláírás magabiztos reprodukálása akár csukott szemmel is. Juttatások: két felső kategóriás autó, és egy kisebb kastély használata. Munkaruhaként havi egy Boss öltöny jár, továbbá korlátlan étel- italfogyasztás a megadott éttermekben. A Rolex órát minden reggel kilenckor kell vételezni és munkaidő végén leadni. Ezen kívül egyéb luxus látszatát keltő juttatások várják a szigorú rostán jól teljesítőket. Munkabér havi kétmillió forint. A tisztség öt évre nyerhető el, ha miniszterelnök úr elégedett, további öt évvel meghosszabbítható.

5. Nyílik a harangláb az Amazonas torkolatában!

A Föld legritkább virága a csodás illatú harangláb (corpus sandinica) bontogatja szirmait az Amazonas torkolatában. A lenyűgöző jelenséget sajnos senki sem tudja megcsodálni, mert a területen élő majték bennszülött törzs nem szívesen látja a betolakodókat.

6. Van élet a halál után!

Dr. Elmer Rujsz, az Új-Mexikói Állami Egyetem professzora bejelentette, hogy kísérlete eredményre vezetett, így teljes bizonyossággal megállapította, hogy az emberi élet nem ér véget a halállal. Kísérleti alanyai ezt a leghatározottabban megmondták neki, és nincs oka kétségbe vonni ezeknek a szavahihető embereknek az állítását. Sok évezredes vitát sikerült lezárni ezzel a mindent eldöntő kísérlettel, amely előtt a világ orvostudománya döbbenten áll. Dr. Rujsz Nobel díja ezek után nem lehet kétséges.

7. Meghan hercegnő összebútorozott Kim Kardashiannal!

A Vanity Feer titkos információja szerint Meghan hercegnő és Kim Kardashian együtt vettek kanapét a londoni használt holland bútorokat áruló bolthálózat eddingtoni lerakatában. A két híresség titokban érkezett és fejenként huszonnégy fontot költöttek. Amint részleteket tudunk a megvásárolt bútorokról, azonnal tájékoztatjuk az izgalomba jött közönséget.

8. Pandát láttak Sajóbabodon!

Már nem csak a Felvidékről kószálnak Magyarországra medvék, hanem a messzi Kínából is. Többen látták a pandamedvét, amit a magyar hatóságok folyamatosan követnek. Dr. Apor Ignác, Magyar Panda Medvék Ismeretterjesztő Társaságának elnöke megnyugtatta az aggódó lakosságot, hogy a panda békés állat, mint az a Kung Fu Panda című animációs természetfilmből is megállapítható. Ha nem ingerlik, nem támad emberre. Egy probléma lehet csak, a panda sajátos táplálkozása, mert - mint azt minden kultúrember tudja - a panda kizárólag az eukaliptusz fa leveleit eszi, viszont ilyen fa hazánkban nem fordul elő, így az éhes panda támadólag léphet fel. Ne ingereljék a pandát mindenféle étellel, bambuszrügyet még véletlenül se adjanak neki, mert az megbetegítheti. - nyilatkozta a szakember.

9. Bitcoin ügynök OKJ-s képzést indít a Magyar Bankszövetség!

A jövő a bitcoinban van, ezért a Magyar Bankszövetség a változás élére állva, dinamikusan lép tovább az eljövendő új világ felé, mely már nem csupán kopogtat a bankok ajtaján, hanem teljes erővel rájuk rúgja azt. A technológiai kihívásra válaszul a Szövetség saját OKJ-s képzést indít, így a frissen végzett szakemberek a jövőben ebbe a stabil, nagy reményekre jogosító eszközbe fektethetik kockázat kerülő betéteseik pénzét a rendkívüli hozamok elérése érdekében. Hörcsög Richárd az Óvatos Betétesek Országos Bizottságának főtitkára üdvözölte a döntést, mert a betétesek így biztonságosan tudnak magas hozamokat elérni.

10. Senki sem látott semmit!

Amikor bekövetkezett, többen is úgy nyilatkoztak, hogy nem látták. A hatóságok sötétben tapogatóznak. Egy valaki szerint ő jól látta, de kiderült, hogy hamis tanú volt. Mi a tanulság? A jövőben jobban kell figyelni.

Na, most már nekem elegem van ebből az uborkaszezonból.

Szerencsém van azokkal a CBA-boltokkal, amelyekben vásárolni szoktam. Igaz, van, amelyikbe már vagy huszonöt éve járok, sajnos együtt öregszem az ott dolgozókkal. A fiatal fruskaként megismert pultos hölgy két gyermekes családanya, a hentes kölkei is megnőttek, ismerős arcok, na. És akikkel ilyen hosszú ideje köt ismeretséget az ember, az a portékából is a legjobbat kapja. Kis előny a zord világban. A másik CBA-ban nagy a fluktuáció, mire megismerem őket, már lépnek is. Közben - mint ma is - tapintható a munkahelyi feszültség közöttük. Viszont a tréfás beszélgetések során érdekes emberi sorsokat ismerek meg, ezért sajnálom amikor elmennek, mert sok jó emberrel hoz össze a CBA-fátum.

Vidéken a helyzet eklektikusabb. Azokban a boltjaikban, amelyeket rendszeresen látogatok, az áru sokszor gyenge minőségű, a dolgozók viszont általában ott is kedvesek. Az alkalmankénti betérések esetén többször tűnt fel a száraz pékáru, a fonnyadt zöldség, a pálinkának való rothadó gyümölcs. Szóval számomra a CBA értékét az ott dolgozó derék emberek jelentik, akik ellensúlyozni tudják a portéka minőségét.

Ugyanakkor a CBA vezetésének produkciói visszataszítóak. Kezdődött a nagy magyarkodással, melynek során kijelentették, hogy a külföldi multik csak szemetet árulnak, a magyarok pedig el vannak nyomva. A maszlagot a felszínen megette a fülkeforradalom politikusa - a felszín alatt bizonyára megérkezett az alkotmányos költség - és elképesztő politikai támogatást kapott a CBA a bizonyításra. Az eredmény lesújtó. Erősödés helyett visszaesés mindenben, egyes országrészekből gyakorlatilag kivonult. A vezetés elképesztően gazdagodott, a hálózat meg itt áll legatyásodva. A sikertelenség látványos beismeréseként a CBA meghatározó vezetője a "rohadt" külföldi multinak - nem valamelyik magyar társának - adta el boltjait. De míg a folyamat idáig elért, ment a terelés például a Békemenet nevű heccparádé támogatásával. Egy időben pedig a CBA szóvivője gyakorlatilag kormányszóvivővé avanzsált, ám sokszor annyira túlzásba vitte a kormányzati döntések feletti örömében önmaga mórikálását, hogy a Pride szóvivő féltheti állását. A CBA összességében tehát kudarc, viszont tanultak a Kormánytól, ezért ráfeküdtek a reklámra.

A korábbi "olcsó, vegyék, vigyék" típusú reklámokat felváltotta a látványos imázsreklám. Kasszás Erzsi reklámjuk annyira primitív volt, hogy még a dolgozók is szégyenkeztek miatta. De ütött, a CBA ismertsége nőtt. Ezt kellett alulmúlni az új kampányban, amelyet Zana Zoltánnal és Bach Szilviával sikerült is. Ennek a két embernek ugyanis nem kell megjátszania magát, ők alapból hitelesek ebben a szerepben. Ahogy vöröskáposztát dobálnak kínrímes rapre, az maga a magyar ugar sivárságának mélysége. 

A Kasszás Erzsit alakító Balázs Andrea színésznő ráadásul nem is rossz. Van lényében valami kedvesség, öniróniából táplálkozó humor, amely miatt nagyon szerethető művész. Kasszás Erzsi alakítását is átjárta egyfajta parodisztikus kikacsintás a néző felé. A CBA másik arca Mészáros Árpád Zsolt, aki szintén sikeres színész, egyszer lehetett király is.

Na, de Zana junior! Igazi trash celeb, aki jól képes megjeleníteni a CBA-t. Nem kísérem figyelemmel ifjabb Zana munkásságát, viszont átlagos médiafogyasztóként sajnos néha találkozom vele. Ezért tudom, hogy van neki apukája, idősebb Zana, aki a tágra nyílt szemmel való hülyén nézést vitte tökélyre hatvanéves pályafutása során, van továbbá egy lánya, akit szeret, állandó adósságban úszik, a devizahitelt is szépen beszopta, tehát egy igazi lúzer. Pár éve leütötte egy cég "Év dolgozóját" az év végi bulin. Először nagy pofával handabandázott valamit a félelmetes dzsipó reakcióról, aztán az ügyvédei elmagyarázták neki, hogy súlyos testi sértésért jár vagy öt év letöltendő. Ekkor gyorsan becsicskult, amíg a jó magyar igazságszolgáltatás kimosta. Nem tudom, a CBA-reklám megrendelői miért gondolják úgy, hogy ilyen alak miatt járnak majd az emberek a CBA-ba, illetve Keverten kívül mást is vesznek.

Bach Szilvia a másik CBA-arc, ő Icuka a boltvezető. Hát, Istenem, Bach Szilvia! Közel harminc éve tűnt fel az aktuális humorfesztiválon, mint olyan parodista, aki rekedt hangon tud énekeseket utánozni. Érdekes volt. Egyszer. De erre nem lehet életpályát alapozni, neki sem ment. Egyre gyatrább produkciókkal állt elő. Talán bő tíz éve történt, hogy nem voltam elég fürge elkapcsolni az ATV magas színvonalú Sas-kabaré című műsoráról, ahol éppen Bach Szilvia tehetségét élvezhette a nyugatias elkötelezettségű, modern baloldal nyugdíjas munkásőr tagozata. Szilvia az akkor még magát polgárinak álcázó, masszívan ellenzékben punnyadó Viktort állította élcelődése középpontjába. A poénnak maszkírozott csattanót pedig remegő fejjel - értitek, ugye, ugye értitek? - próbálta beleszuggerálni közönségébe, miközben felvitte hangját és szemeit meresztgette. A jelenet beleégett retinámba, ezért komolyan tartok attól, hogy halálom percében lefutó életem filmjéből minden mást törölni fog ennek a szánalmas ripacsnak a produkciója. És most ez az ember a nemzethy bolthálózat kicsi pofija. Miatta is tódulni fognak a népek a CBA-ba.

Ezek ketten mégis jól összefoglalják a "zelmúlt nyolc év" lényegét. Indul az egész azzal a jogosnak tekinthető felvetéssel, hogy legyen jó minőségű magyar áru a jórészt német bolthálózatokból kikopott, átcímkézett szemét helyett, kulturált, tiszta, magyar tulajdonú boltokban. Aztán a magyar tulajok a nemzetieskedő duma mellett alig fejlesztenek, szépen kiszednek minden hasznot, a munkavállalói jogok semmibe vételével kizsigerelik dolgozóikat, a Kormány pedig zsebre tett kézzel végig nézi az egész műsort. A CBA vidéki hálózata döglődik, az emberek inkább járnak vásárolni a folyamatosan terjeszkedni tudó Lidl-be, Aldiba, Sparba, hétvégenként a Tescoba, Auchanba semmint a CBA-ba. A dolgozók pedig - még a jobb helyen lévő boltokból is - elpucolnak.

Ezzel a reklámnak nevezett valamivel a CBA azt üzeni, hogy visszalép az időben, és mivel nem sikerült - a jelentős politikai támogatás mellett sem - a modernizáció, hát ABC-ként fogalmazza újra magát egy műmájer lúzerrel és egy vérkomcsi csasztuskaénekessel. Mintha csak szeretett Kormányunkat látnánk az elmúlt harminc év össznépi kudarcával, amint - a háromszor megszerzett kétharmad felhatalmazásával - szépen megérkezteti az ország népét a legvidámabb barakkba. Egyre elégedetlenebb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy a CBA álmodja a Kormányt, a Kormány őt és mindhármunkat én.

Egy világgazdasági tekintetben jelentéktelen ország jegybankelnökének lenni nem nagy mesterség, mert csak követni kell a fontos jegybankokat. (Ezt a tisztséget is lehetne lottón sorsolni.) Ha megy a bolt, lehet nyomatni a "lássátok, hogy dübörgünk mi ketten" dumát, és az ostobák beveszik. Ha baj van, előkapják a "gonoszok összeesküdtek tehetséges népünk ellen" kesergőt, és az ostobák azt is beveszik. Semmi másra nincs szükség csupán egy kevés ritmusérzékre, megérezni a folyamatokat, és még ebben is elemzők százai segítenek. Egy közepes képességű, ám józan eszű ember bőven elég a feladat ellátására. Nekünk, magyaroknak az a pechünk, hogy Gyurka személyében egy gyenge képességű, morális kihívással küzdő embert sikerült Viktornak kineveztetnie, aki észbeli hiányosságait elképesztő nagyképűséggel, és a politika elvtelen kiszolgálásával pótolja. Ezek a tulajdonságok okozzák azt a dermedt bénaságot, amellyel képtelen megvédeni a forintot.

A korábbi jegybank elnökök - Járait leszámítva - sem voltak nagy számok -, Surányi kifejezetten kártékony imposztorként fungált, mégis Gyurkáé az a kétes dicsőség, hogy az ő elnöksége alatt érte el a forint a negatív rekordot. (A mérték még kérdéses.)  És milyen kicsin múlott, hogy ezt a szégyent neki kell viselnie! Tavasszal le akart falcolni az MNB éléről, valami gazdaságpolitikát alakító sámánnak a Kormányba. Erőszakos nyomulása megrettentette Viktort, így övé maradt a balhé elvitelének nyomasztó terhe. Most mondják, nem béna ez a Matolcsy?

Meg aztán az ütemérzék teljes hiánya. Még az olyan kocaközgazdász nyomorult okostojások, mint mi is megmondtuk két hónappal ezelőtt, hogy ne pofázzon évente tizenöt százalékos(!) háztartásihitelezés-növelésre építő évi négyszázalékos GDP növekedésről, mert már kezdenek gyülekezni a viharfelhők. De az okos Gyurka meg a nála is okosabb samesza egzisztenciális okból bizonyítani akarta Viktornak a lehetetlen legyőzését. Nem tudom, hogy ez alatt a két hónap alatt hány embert rángattak bele hitel felvételbe, ők majd köszönjék meg Gyurkának. A politikának való elvtelen megfelelni akarással Gyurka maga húzta fejébe a "Béna Gyurka a nevem!" sipkát. Ha neki jó, mi nem akadályozzuk meg viselésében. Csak ezzel az MNB hitelességét is sikerült eljátszania, hiszen milyen szervezet az, amelynek elnöke két hónapra sem lát előre.

Na, ehhez mit szóltok? 330! Megcsináltuk!

Abból a hitelességből adott lejjebb, amely eddig sem volt valami acélos. Cikkek tucatjai mutatták ki, hogy egyes jegybankok miért emelnek nehezen kamatot, ha egyébként eljön a kamatemelési ciklus ideje. Konkrétan a svéd jegybank kamatpolitikájának elemzői azt a problémát feszegették, hogy a gazdasági fellendülést jegybanki segítséggel stimuláló svéd jegybank azért nem fog tudni időben kamatot emelni, mert rengeteg hitelképtelen ember kapott hitelt. Ez az embertömeg egyszerűen nem fogja tudni visszafizetni hitelét emelkedő kamatok mellett, így a jegybank egyfelől társadalmi, másfelől piaci csapdába került. Az MNB-t ez a probléma hatványozottabban jellemzi, mert - csak szakmai körökben tudottan - kamatgaranciát vállalt a kereskedelmi bankok felé egy sor hiteltípusra. Ez azt jelenti, hogyha emelkednek a kamatok, akkor az ebből adódó különbözetet az MNB megtéríti a bankoknak. Az MNB saját csapdájába sétált bele rendkívül rövid idő alatt, mert ha kamatot emel az egyik oldalon, azzal a másik oldalon szép jegybanki veszteséget termel. Ismételten feltehető a kérdés: Hát nem béna az ilyen?

A következő bénaság csak részben Matolcsyé, valójában a rezsim bénaságára mutat rá. A mi Viktorunk kiment Brüsszelbe, hogy Dugovits Tituszként magával rántsa az Uniót Erdogan szultán, Putyin cár, és Trump debil örömére. Foglalkozott is ő a forinttal. A mi jó forintunk azonban nem vett tudomást Viktor programjáról, és elkezdett zuhanni. Mit tegyen a Gyuri gyerek egy ilyen helyzetben? Különösen, ha az MNB stábja noszogatja, hogy valamit kellene csinálni. Érzik a döntés súlyát? Ha emel mondjuk fél százalékot - bár egyesek szerint inkább már egyet kellene - mit szól a Viktor? Aki még azt hiszi, hogy a piros pöttyös seggű gyorsnaszád hasítja a vizet. A hirtelen helyzetekre nem jól reagáló Viktor lányos zavarában beengedi az összes migránst, ha a csúcsértekezleten szembesül az emelés tényével. Gyurinak tehát meg kell várnia, míg Viktor hazaér, és elmagyarázhatja neki a kamatemelés szükségességét. Ez sem lesz olyan egyszerű. Viktor tényleg nagy menetelésen van túl, olyan szegénykém, mint a mosott szar. Jár neki a pihenés. Miután aludt pár órát, jön a vereséget elfedő győzelmi jelentés. Kell egy kis idő, még Macron letüsszentésének és Merkel: "Mit keres itt ez a dagadt pincér?" - nézésének feldolgozásához. Aztán jöhetnek a fontos dolgok, amelyekről távollétében nem tudott dönteni. Garancsi például igen hülye nevet adott a Videotonnak, amely miatt lázad Székesfehérvár. Ha Viktor nem akarja, hogy a Vidi mind a húsz rajongója elpártoljon a csapattól, sürgősen lépnie kell. (Tiszta szerencse, hogy nem foglalkozik üzleti ügyekkel, így Mészáros úr és Tiborcz vej heti sikereit nem kell figyelemmel kísérnie.) Miután a Vidi kérdést elrendezte, vesz egy nagy levegőt, és esetleg hajlandó foglalkozni Gyurika zagyvaságaival.

Ugyanaz a helyzet, mint az internetadó-tüntetés idején. Nincs felelős vezető, mindenről Viktor dönt. Amikor pedig ő nem elérhető, béna kacsa az egész államszervezet.  És még az is előfordulhat, hogy Gyurika ugyan bejut Viktorhoz, de ismét csak ismerve őt, meghosszabbítja a forintgyengülést Lovasberényig. Ha Gyuri nem tudja nagyon beszaratni Viktort, csak azért sem engedi a kamatemelést. (Nem kizárt, hogy rövidtávon esetleg igaza lesz, hiszen itt a nyár, a brokik is elmennek szabira, közben hátha elfelejtik a forintot.) Ekkor kezdhetünk megbarátkozni a 340-350 körüli forint-euro árfolyammal. Dupla veszteség, hiszen ebben a helyzetben sokat kell emelni az alapkamaton, és a forint sem tér vissza 310 környékére. Mindez megelőzhető lett volna egy határozottan előadott bullshittel arról, hogy az MNB nem zárkózik el az alapkamat-emelés lehetőségétől. Nem került volna semmibe. Csak egy bénán vezetett ország béna jegybankjának béna elnökétől ez az egyszerű mondat nem hangozhat el.

Az egész helyzetet átgondolva nincs igazunk az elégedetlenségünkkel. Akik beárazták Matolcsy bénaságát, azok már rég bevásároltak euróból, dollárból és élvezik az árfolyamnyereséget, ezért nincs elegük Matolcsyból. A többség ugyan meg fogja szívni az országos bénaságot, de mivel nem képesek átlátni a legegyszerűbb összefüggéseket sem, így nem lesz elegük a béna Matolcsyból.

Nem tudom feltűnt-e, de az utóbbi időben megszaporodott a magánegészségügy nagyszerűségéről szóló tudósítás. Az iparágban érintett ügynökök próbálják a bepalizni a befektetőket festve a szép - és kiugró profittal kecsegtető - új világot. Egyes híresztelések szerint Magyarország örök második számú legokosabb embere - az elsőt hol Lajosnak, hol Lőrincnek hívják - Csányi úr is tűkön ül, hogy minden vagyonát a magyar magánegészségügybe fektethesse, mert nagyobb üzlet, mint az aranyláz. Persze, sőt hát hogyne. A kormányzat nemcsak örül ezeknek a marhaságoknak, még rá is tesz pár lapáttal. Egyelőre sordinoban győzködi a polgárokat, hogy ez a jövő, a magánbiztosítók hozzák el "A Klinika" színvonalát Brinkmann professzorral meg Udo szépfiúval. A csendes támogatásra szükség is van, hiszen a Fidesz ordította tele az országot azzal, hogy az egészség nem üzlet, ezért a plakátok egyelőre elmaradnak. Persze nem sokáig, hiszen ki emlékszik már erre a szlogenre. Akinek rémlik valami, azt meggyőzik, hogy a Soros mondta, 'oszt jó napot. Valamit ki kell találni, mert a közegészségügy - úgy néz ki - a beborulás sorsára jutott. A magánegészségügy valami részmegoldást jelenthet, de nem többet.

Egyes területeken - fogorvos, nőgyógyászat - szinte teljesen elfogadottá vált a magánorvosi rendszer még a szegényebb országrészekben is. Komolyabb betegségek esetén viszont nincs fizetőképes kereslet a gyógyításra. Még a budapesti elit, felső középosztály - akikre a magánrendszert próbálják felépíteni - sem engedhet meg magának hosszas és költséges kezelést. Ráadásul pont ez a réteg az, amely - kapcsolatai révén - remekül kihasználja az állami rendszert. Láthattuk, a jó Viktort sem érdekelte különösebben, hogy beteg és beteg között elvben nincs társadalmi különbség, ott csak a szenvedő ember van, hanem igazi régi vágású keresztény módjára simán beelőzött mindenkit.

Az egyre süllyedő középosztály az egészségügy leépülésének a legnagyobb vesztese. Egy derék baloldali ezt bizonyára vitatja, mert a leszakadó, hátrányos helyzetűeket előbbre veszi a vesztesek sorában. Csakhogy a középosztálybeli kétszeresen szívja meg a rendszert, a hátrányos helyzetű polgártárs viszont egyszer. Középosztálybelit lehúzza az állam a társadalombiztosítási járulékkal, amelyért nem kap semmit. Ha beüt a baj, fizethet stikában, viheti a kórházba a gyógyszert, kaját, lepedőt, fogadhat orvost, ápolót, lesheti a várólistát stb. Akkor miért fizet az államnak? Hol a lé? - kérdezhetjük a klasszikussal.

A magánegészségügy társadalmi elfogadásának mély kulturális akadálya is van. Ugyanis más - dolgozók előtt kevéssé ismert - logika alapján működik mint a hetven éve megszokott. Profit - és nem gyógyítás - orientált. Ez a nagy titok. Ezért sem való mindenkinek. A mese a beetetés korában persze nem erről szól, de két példán keresztül megérteni vélem hátrányát, alkalmazhatóságának korlátját.

Egyik derék cimborám cége a hangzatos managerbiztosítás keretében elzavarja felsővezetőit mindenféle szűrésre. Ez a magánegészségügy látványpéksége. Vérvétel, mammográfia, ultrahang, minden frinc-franc. Ha tényleg kiderül valami probléma, hasznos, kétségtelen. Viszont mutassanak olyan negyven feletti embert, akinél nem lehet kimutatni bármilyen egészségügyi rendellenességet. Ezt ki is mutatják, ám a bizonyosságért további vizsgálatok szükségesek, amelyet már nem finanszíroz a biztosító. A jól betojatott delikvens szalad biztosítást kötni a további vizsgálatokért.

Keziccsókolom, nyolcezer forint lesz.

A másik történetet egy nagyon régi barátom mesélte. Teniszezés közben érezte, hogy valami nem stimmel a gerincével. Másnap reggel már mozdulni sem tudott. Telefonált - sokszor - a közelben lévő kórházba, hogy bemenne. Nem vették fel a telefont. A távolabbi kórházzal annyiban szerencséje volt, hogy felvették. Közölte vele kórházi dolgozó, hogy három hét múlva tudják fogadni, háziorvosi beutaló megléte esetén. A srác csak azért nem röhögött fel kínjában, mert abban az állapotban nem érte volna el a wc-t. Menni a házban sem tudott, nemhogy ücsörögni a háziorvosi rendelőben. Reménytelenségében talált a neten egy jó színvonalú budai klinikát. Ott felvették a telefont, és másnapra rögzítettek is az időpontot. Tele fájdalomcsillapítóval a család bevitte a kétségtelenül szép és kulturált klinikára. A recepciós korrekt volt, a megbeszélt időben ott támolygott az orvos előtt. Aki köszöntötte is eképpen: Jó napot kívánok! A konzultáció díja húszezer forint. Vállalja? A félszeg igen után tértek rá a panaszra. Volt egy kis vizsgálatféle pár percben, majd az orvos közölte, hogy röntgen kell, melynek díja nyolcezer forint. A laikus paciens szerint semmi szükség röntgenre, mert a fájdalom idegi jellegű, azt meg nem mutatja ki a röntgen. A doki más véleményen volt, röntgen nélkül be is fejezi a diagnózis felállítását. Mit lehetett tenni? Vállalta. Ekkor találkozott megint a magas színvonallal. Nem kellett másfél órát sorban állni a röntgen előtt, hogy a negyven éves gép kattogását hallva elkészüljön a felvétel. Azonnal fogadták, egy fal előtt megállt, és majdhogy nem menetből elkészült a kép. Mire visszavánszorgott az orvoshoz, annak már ott volt a gépén a röntgen eredménye. Amely viszont nem mutatott semmi relevánsat, ezért a doktor hümmögött valamit meszesedésről, megállapítva, hogy az nem oka a panasznak. A beteg elnyomott egy: Na, ugye, megmondtam! - nyolcezer forintos sóhajt. Jöjjön hát az MRI! Az harmincötezerbe kerül. Vállalja? - kérdezte az orvos. A nélkül tud diagnózist mondani? - kérdezte a beteg. Nem, jött a válasz. Hát akkor vállalom. - rebegte a paciens. A doki átmenetileg felírt valami gyógyszereket, a többi az adminisztráció dolga volt. A recepciós hölgy kedvesen kiállította a számlát az addig elvégzett szolgáltatásról, és keresett időpontot az MRI-re. Pár nap múlva lett volna hely, de hopp!, valaki lemondta és így egy lehetetlen időpontban már másnapra is be lehetett kúszni. A barátom örült, vállalta. Még sosem látott MRI-t, így kíváncsian feküdt be a csodaszép gépbe. A személyzet udvariasan profi volt. Csak akkor kezdett el félni, amikor kezébe nyomták a pánikgombot. Aztán a gép kattogása alatt elaludt, úgy ébresztették fel, amikor kihúzták a tepsiből. Kapott egy dvd-t. Kérdezte, hogy mit csináljon vele? Ezzel vissza kell menni az orvoshoz, aki húszezer forint konzultációs pénzért elemzi neki. De ha akarja, elemezgetheti ő is, hátha sikerül. Másnap ismét a doktor előtt volt, aki udvariasan elmagyarázta neki mi a baja. Betegünknek az volt az érzése, hogy ezt a jól felkészült orvos specialista már akkor tudta, amikor besántikált az ajtaján. Szerencsére műteni nem kell, nyugtatta meg az elgyötörtet. Felírt egy egy hetes infúziós kezelést - ár harmincvalahányezer forint - ajánlott valami derékfűző-viselést és tornát. Valamennyire helyrejött, a teniszmeccseinken a néző pozíciót nyerte el. (Amely egyébként rendkívül fontos tisztség, mert emlékeztet Fülig Jimmy tengerésztiszti sapkájának feliratára: Mindenkit érhet baleset! Érdemes tehát visszafogottabban ütögetni.)

A magánegészségügyi rendszer alapvető hibáját élte végig a barátom. Korszerű gépek, udvarias kiszolgálás, felkészült orvosok, elvben minden a helyén. A profitszerzési kényszer viszont felesleges kiadással járó körökre kényszerít.

A fenti kezelés költsége összesen meghaladta a százhúszezer forintot, ám kétségtelen, hogy viszonylag gyorsan sikerült megoldani a fájdalommal járó helyzetet. Ilyen járna az állami egészségügyben is annak, aki évek óta fizeti a társadalombiztosítási hozzájárulást. A kiszolgáltatott emberek üzemszerű lehúzására alapozott egészségügyből viszont elege van azoknak, akik megtapasztalták gyakorlatát, ezért nem is fog működni.