Miről is érdemes elmélkedni a temetőkben, miközben gyertyát gyújtva nézzük a rendbe rakott, virágokkal díszített sírokat és a minket körülölelő fényeket? Természetesen az életről.

Ha máskor nem, ilyenkor mindig el kell ámulni azon, hogy mekkora véletlen ittlétünk. Ahogy este ballagunk a sírok között, az égre nézve látjuk a gyertyák tükörképeit. Milliárd csillagrendszer űzi, hajtja egymást. Robbannak olyan erővel és olyan időtávokon, amelyet felfogni sem vagyunk képesek. Egyik megszűnik, a másik alakul valamivé, ám hogy miért, nem tudjuk. Ebben a hatalmas katyvaszban mégis van egy csillagrendszer, és annak egy naprendszere, amely viszonylag békésen tengődik. És ennek a Naprendszernek a harmadik bolygóján kialakult az Élet. Az az Élet, amelynek ismét csak mázlija volt, mert eddig egyetlen kósza meteor sem pusztította el, pedig elég nagy számban közlekednek ilyesmik össze-vissza száguldozva a világegyetemben. De a Földet megsemmisítő csapás még nem érte, az egyéb becsapódásokkal szemben pedig bebizonyosodott, hogy a földi élet él és élni akar. Akárhogy is, akármilyen áron is, de él, és tovább fejlődik. Aztán megjelent az ember, amely hatezer éve létrehozott egy civilizáció nevű képződményt keretet adva mindennapjainak.

Aztán lettünk mi. Öntudatos szingliknek, mamahotel kényelmében dagonyázó ifjaknak üzenem, hogy az utódok összeklampácsolása nem szabadon választott feladat, hanem ősi kötelesség. Kötelesség az Élet iránt. Ha látunk egy embert, nem csak őt látjuk, hanem több tízezer ősét is. Nélkülük nem lenne, és az ő elárulásuk, ha nem viszi őket tovább. Azokat az ősöket, akik bizonyára olyanok voltak, amilyenek: szépek és csúnyák, nemesek és alávalók, okosak és ostobák, gazdagok és szegények. De mindegy is, voltak, és most azért vagyunk mi. A boldogságuk, nehézségeik (háborúk, járványok, éhínségek túlélése), küzdelmeik elárulása, ha megszakad - ostoba gőgből, hülye ideológiák követéséből, lustaságból, felelősség vállalás hiányból - az életvonal. Az Élet Teremtés-projectjének munkatársai lehetünk, amelyet nem szabad feladni. Soha, sehol, semmilyen körülmények között.

Végül itt vagyunk. Ez is mekkora véletlen. Hogy éppen van egy alkalmas petesejt, és éppen az a genetikai információhordozó sejt ért célba a több százmillió közül. Ha bármelyik feltétel hiányzik, nem mi születünk meg. Más lehet a hajunk, szemünk színe, a nemünk, a személyiségünk. De valamiért mi lettünk erre a Földre.

És ha már itt vagyunk, miképpen éljünk? Okosat mondani könnyű, megvalósítani nehéz. Nem is megy sok milliárd embernek. Talán fel kellene ismerni, hogy az ember nem csak egy két lábon járó főemlős, hanem kultúra és lélek is. Ezért - miközben soha sem feledjük kicsinységünket - fejleszteni kell magunkat. Kultúrában, lelkiekben, mert ezzel válik teljessé véletlenszerű emberi életünk. A lelkünket például tisztán kapjuk, úgy érdemes élnünk, hogy lehetőleg úgy is adjuk vissza. Aztán eljön a perc, amikor lelkünk elhagyja testünket, és megkönnyezi azt (lacrimosa). Talán úgy érdemes élni, hogy a könnyek értékes életért hulljanak. Ennyi.

Ja, és még valami. Elnéztem a sírokat. Sokfélék, de egy valamit hiányoltam rólunk. Az About Time (Időről időre) című filmben van egy csodálatos jelenet. Visszaugorva az időben a tizenkét év körüli srác és az apja önfeledten játszik, bohóckodik a tengernél. Amikor leülnek, az ihletett pillanatban a fiú azt mondja az apjának: Köszönöm, apa. Ha utódaim ennyit vésnek a síromra már megérte. Ennyi. Most már tényleg.

Amióta tudjuk, hogy a nagyszerű kínai elvtársak megfigyelik a mi szeretett Viktorunkat, nem hagy nyugodni a gondolat, hogy vissza lehet-e figyelni őket? És igen! Sikerült feltörni a rendszerüket, így a szájber szél befújt egy rakás karmelitai üzit a küszöb alatt. Ezekből szemezgetünk néhányat.

1. Donald Trump elnök úrnak,

golfpálya, hatos lyuk

Dony! Remélem, nem én leszek az első, aki megmondja neked, hogy beszoptad, haver. (Nekem is csak most mondták meg, az MTV-t (nem a Music tévé, te ló, hanem az enyém) hiába néztem, azon csak a Lebegyinoje Ozero ment, mint Brezsnyev halálakor vagy a Kacsamesék, állandó megszakításokkal, amikor Donald bácsiról volt szó.) Aztán amikor megtudtam a libernyákoktól, nem hittem el. Csak akkor derengett, hogy baj van, amikor megláttam a Gulyás hízott fejét a: "Na ugye megmondtam!" vigyorral. Szomorúan ültem Anikó Európabajnok lecsója mellett. (A tenyerem tiszta kék, mert Anikó átlökött a vak komondoron, amiért legendás lecsóját nem Világbajnoknak tituláltam.) Ültem és rájöttem, hogy már nem hívsz többé Dony boy, hiába veszem azt a sok drága amcsi fegyvert. De mindegy, én veled vagyok Dony! Pereljél, Te vagy az Igazság maga! Kurva Soros, az a hibás! Adjál nekik! A magyar csapatokra számíthatsz, Dony! Küldd a beavatkozást kérő levelet, már indulunk is. Lenyomjuk a Soros-bérenceket! Igaz, hogy mi magyarok ötszáz éve nem nyertünk, de hátha most sikerül. Azért a Ford színházba vagy Dallasba inkább ne menjél. Mi, magyarok, nem felejtünk téged, Dony boy, szívesen látunk. Szóltam a Gruevszkinek, hogy egy kicsit össze kell húznia magát a kéróban. Viszont van egy Hortobágynak nevezett bazi nagy semmink háromszázezer ürgelyukkal, ott vígan elgolfozgathatnál. Öreg haverod: Viktor

2. Joe Biden megválasztott elnök úrnak

amerikai emberek szíve

Tisztelt Elnök Úr! Kedves Joe bácsi!

Kérlek, engedd meg, hogy örömmel gratuláljak nagyszerű győzelmedhez, mellyel örökre bevésted neved az amerikai történelembe! Munkád nyomán Amerika ismét a Szabad Világ vezető hatalma lesz, a Demokrácia fénylő és irányt mutató csillaga. Mi, magyarok, a Demokrácia elkötelezett hívei vagyunk és voltunk. Képzelheted Elnök Úr, mennyit szenvedtünk az autokrata zsarnok Trump miatt. De ennek most - csodás győzelmednek hála - vége! Ismét loboghat a zászló a szabad férfiak és nők nagyszerű országa felett! Példát is veszek rólad, és azonnal leváltom a dagadt trumpista Semjént, és megteszem miniszterelnök-helyettesnek Járóka Líviát.

Egyébként tudtad, kedves Elnök úr, hogy magyar vagy? Bizony. Legújabb kutatásaink szerint Idén József kalapkészítő 1889-ben vándorolt ki Pécselyről Amerikába, csak a bevándorlásiak elírták a nevét. Mi, magyarok pedig mindig is összetartó nemzet voltunk és vagyunk, ezért számítok rád, kedves Józsi bácsi.

Mély hódolattal köszönt: Viktor a magyarok ura, a demokrácia és jogállamiság elkötelezett híve

3. Benjámín Netanjáhú úrnak, Izrael Állam miniszterelnökének

Jeruzsálem, Jasszer Arafat tér 3. félemelet jobbra a második ajtó

Szálem alejkum, Bibi! Baj van! Segíts, mert nagyon odakozmáltam közös haverunkhoz, a Tramphoz. (Tudod ez ilyen magyar népszokás, utoljára nemzetvezető elődöm cseszett rá erre, én meg kihagynám a rácseszést.) A Biden el fog intézni. Lécci lécci mentsél meg!  Sárának már félretettük a Karmelita összes üres üvegét, amit elvihetnél neki. Nyilván nagyon örülne, ha visszaválthatná. Biztosan akarsz egy kis örömet szerezni az asszonynak Karácsonyra Hanukára, nekem meg jól jönne, ha beugranál, mert akkor az a vén szar sem merne piszkálni. (A göngyölegre ne legyen gondod, a strómanjaim gépei elviszik neked.)

Puszillak: Viktor a jó gój

4. Soros Gyuri bácsinak

Napfény Öregek otthona, valahol a vastüdők, intenzív ágyak és lélegeztető gépek között

Gyuri bácsi! Csak azt tettem, amire utasítottál, nyomtam a Trampot, mint süket a csengőt. A magyar átok megint bevált! Zseni vagy, Gyuri bácsi! Aki mellé mi, magyarok beállunk, annak kampó. A hülye Tramp meg nem tudta. Azt hitte az a kretén, hogy minél jobban támogatom, annál nagyobbat nyer! Képzelem mekkorát röhögtél Gyuri bácsi - már amennyiben a vastüdőd engedett -, amikor kiderült Donaldnak, hogy megszívta. Nem lehetne ebből üzletet csinálni, Gyuri bácsi? Megfenyegetek valakit, hogy támogatom, ha nem fizet. Dollármilliárdosok lehetnénk, Gyuri bácsi! (Mondjuk, én már az vagyok, neked még fejlődnöd kell egy kicsit.) Szóval még egyszer gratula Gyuri bácsi, nagy vagy!

Tisztelettel: Viktor a legjobb tanítvány

5. Angela Merkel asszonynak,

Berlin Mohamed strasse 7. nyolcadik emelet 1945-ös ajtó

Angie néni, ne má! Tolom ezt a jogállamiság ellenes Scheiße dumát, a Macron meg fenyeget, hogy összehívja a tótokat, a rácokat, meg az oláhokat a Trianon kastélyba, hogy átbeszéljék az utóbbi száz év demográfiai változásait. Állítólag a tótoknak beígérte a Balatont. Angie néni, hadd fogadjam el ezt a hülyeséget! Úgy is kijátszom, tudod, hogy kijátszom. Csak miattad kell színlelnem a bazári majmot, mert nem akartok fizetni a lusta taljánok és a többiek helyett. Kitartok én mellettetek - te tudod a legjobban, hogy mi magyarok mindig kitartunk a németek mellett -, de ez a Macron, ez veszélyes. Meg a Tramp is bukott. Nem jó ez nekem, Angie néni. A régi balatoni kalandjaid emlékére, kérlek, hadd legyek én a jogállamiság elkötelezettje. Annak a köcsög Bidének is megígértem. Adok a német cégeknek - a Parragh nevű alkesz javaslatára - háromszáz évre adómentességet, az jó lesz. Ugye, jó lesz?

Több Balaton, Angie néni! Imádód, Viktor

6. Erdogan padisah

Ankara, Golda Meir utca 17. negyedik emelet Mekka felé

Shalom, Recept effendi!

Te, ez a Macron megint szívat, dörgölj oda neki egy kis iszlám merényletet. Addig sem velem foglakozik. Ennyivel tartozol, Recept, azért a sok pénzért, amit nálatok parkoltatok a szar török gazdaságban. Apropó! Ki akarom rúgni a jegybankelnökömet, mert egy idióta. Szerinted jó ötlet helyette kinevezni a vejemet? Az örményekkel meg csak csínján, Vologyának mostanában remeg a keze, a gombok meg az asztalán.

Allah növessze nagyra a szakállad, Viktor

7. Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin úrnak,

Moszkva, Kreml

Tavaris Putyin! Ja dakladivaju vam... Bocsánat, csak azok a régi szép idők, Putyin Úr kérem. Most nincs jelenteni valóm.

Mély tisztelettel: Viktor Győzövics Orbán

8. Hszi Csin-ping úrnak,

a nagy Kína urának, a Hét tenger hódoltatójának, a Nyolc sárkány császárának, az Ég fiának, a Menny királyának, a Teknőslevesek előkóstolójának, a Villámok elvetőjének, a Lábszagok Hercegének, az Erények Őrének, a Nemibeteg Gondozók Fejedelmének, a Tizenkét Lefolyó Tisztítójának, az Értelem Világító Phalloszának, meg a kis faszom tudja kinek.

Hszi! Küldöm a tizenkét panda jelmezbe öltöztetett hat éves kislányt személyes használatra, ahogy kérted. Majd szólj az őrségnek, hogy ne vacakoljanak, engedjék be őket. Aztán csak pártszerűen ám! De ha kisfiúkat akarsz, azt is küldök. Sőt, a nyíregyházi állatkertben született kis pandát is elküldöm neked, ha azzal akarod. Te vagy a Főnök. (Csak majd aktus után passzold vissza, mert mit mondunk a látogatóknak.)

A kipcsakok ura: Viktor

Hát ezeket az üziket sikerült megszerezni a kínaiaktól és nem tudom mekkorára kerekedhetett egy közismerten szűk szemmel megáldott kínai lehallgató szeme, amikor meglátta az ucsót. Szegény Hszi! Ilyen az, amikor visszanyal a lehallgatás.

Az elmúlt időszakban Einstein egy újabb tételének igaza bizonyosodott be. Az emberi hülyeség tényleg végtelen. Tombol a járvány, erre megjelennek azok az elmebetegek, akik szerint nincs is. Ha jól érzékelem, nagyjából három csoportba lehet osztani a vírustagadókat.

Az első a tényleg komplett hülye kategória. Ezek egyszerűen nem vesznek tudomást a vírusról, valami összeesküvésnek gondolják a járványt. Ha nem menne emberek életére a játék, ki is lehetne röhögni a szánalmas idiótákat. Mint amiképpen kiröhögjük a laposföldhívőket. Természetesen a normál esetekben is velejéig hülye világlátással rendelkezők és vírustagadók között nagy az átfedés. Egy pozitívuma van a tagadásuknak, ők a legesélyesebbek a hétköznapi Darwin-díjra, így remélhetőleg nem örökítik tovább génjeiket.

A második csoportot a hülyékre egzisztenciát alapozó sötét gazemberek jelentik. Ők egy percig nem hisznek a vírustagadóknak, viszont könnyen tudnak nagy pénzt keresni a hülyék tovább hülyítésével. Persze ezeknek is megvannak a békeidős pandantjaik, a különböző gyógyhatásúként reklámozott készítmények sámánjaiban, a matracárusokban, az agyhalott agykontrollosokban, a különböző vallásinak álcázott hókuszpókuszokban, ezoterikus ökörségekben stb. Ám ezek csak az egyén szintjén okoznak kárt, amely sajnálatos ugyan, de hát ugye senkinek sem tartanak pisztolyt a fejéhez. Ha viszont a folyamat társadalmi szintre jut, akkor vagy civil kezdeményezések vagy az államhatalom visszaszorítja őket a hülyeség még tolerálható szintjére. A mostani helyzetben talán nem lenne hiába való a vírustagadásban üzletet látókat egy picit bekasztlizni, a hülyeség propagálásából való bevételüket pedig az egészségügyre fordítani.

A harmadik csoport valójában kognitív disszonancia foglya. Tudják ők, hogy van vírus, és azt is, hogy veszélyes, de egyéni élethelyzetük rosszabbodásától való félelem miatt elutasítják a szembe nézést. Idetartoznak a munkájuk elveszítésétől rettegők, akik egzisztenciális félelemből tagadják, kisebbítik a vírus létét, hatását. Úgy gondolják, hogy mások életének megmentése túl nagy ár a személyüket ért hátrányért. Őket nehéz megnyugtatni, mert félelmük valós, és addig működik is, amíg maguk (személyesen vagy közvetlen környezetükben) meg nem tapasztalják a vírus veszélyességét. Azután már nem akkora a szájuk.

Feltehetjük a kérdést, hogy miért nem képes az emberek egy viszonylag számottevő csoportja belátni, hogy baj van, és most nem lehet eszetlenkedni? Azt hiszem, ennek két oka van. Az egyik a modern emberben keresendő, aki leszokott a valóság sokszor kemény látványáról. Csirkét ma már nem vágunk, mert az olyan undi, a csirkemell, comb a mélyhűtő pultban terem konyhakészen. Az emberi test viselkedése sem trendi, vannak, akik viszolyognak például saját gyermekük tisztába tevésétől, mert hát a szar az bizony büdös. Így aztán sikeresen eltávolítjuk magunktól az élet kevéssé cuki részét, egyszerűen nem nézünk szembe vele. Ez történik a járvány áldozataival is. A súlyos betegek bekerülnek a kórházba, szerencsés esetben kijönnek, rossz esetben meghalnak. De hogy miképp halnak meg, arról fogalmunk sincs. A középkorban mondjuk egy helyre pestis- vagy kolerajárvány idején az emberek - nem lévén kórház - napi szinten látták, hogy mivel jár a kór, hogyan szenvednek a betegek. Naná, hogy pánikoltak, és - a kor színvonalán - megtettek mindent az elkerüléséért. Ez a félelemérzet egyelőre mintha hiányozna egyesekből. Pedig ha átjönne nekik, hogy nem olyan vidám dolog napokig levegő után kapkodva fuldokolni, talán visszavennének az arcból.

A másik dolog, amit az emberek egy részét hamis biztonságérzetbe ringatja, az maga a vírus. A fent említett pestis vagy kolera (ezek egyébként bakteriális eredetűek) egyértelmű tüneteivel látszott a szkeptikusok számára is, ez a covid meg nem. Van, aki immunis rá, más észre sem veszi, ha átmegy rajta, a harmadik tüsszent kettőt, a negyedik kicsit megfázásos tünetet mutat, az ötödik (pecsét) pár nap alatt túl van rajta, a hatodik influenzásnak tűnik, a hetedik (te magad légy) küszködik vele keményen, nyolcadik (utas) a halál. Most hogy lehet komolyan venni egy olyan vírust, amely nem dögleszti meg a fél falu/város lakosságát, mint a régi szép idők járványai.

Ezek a válaszok a vírustagadók mentségei, amelyek mögé el lehet bújni, de a valóság szembe jön nekik is. És a magam részéről el is tudom fogadni őket, amíg a saját életükkel játszanak, hiszen mindenki úgy hal meg, ahogy akar. Ám amikor a vírustagadó hülyék mások egészségét, életét veszélyeztetik, abból elegem van.

Kezdjünk egy meglepő állítással: a szerencsi győzelem egyszerre stratégiai és taktikai hiba a mi drága Viktorunktól, amelyet mohóságában még ő sem lát át, a segg hülye sleppje pedig még annyira sem. A náluk is egyszerűbb gondolkodású úgynevezett ellenzéknek egyszer majd leesik - ha sietnek - talán még a 2022-es választás előtt. Lássuk hát e világmegváltó gondolat kifejtését.

Viktor a hatalmi centrumokban kissé elrúgta a pöttyöst, egyre népszerűbb a gondolat, hogy kifutotta magát, pihennie kellene az elkövetkező néhány évtizedben. (Hogy hol az majd a válaszától függ.) Az USA-ban lesz valami választás, és úgy néz ki Washingtonban váltás lesz. Trump az amcsik legvacakabb elnöke, aki nem naggyá tette Amerikát, hanem a kínaiak, oroszok homokozójává. Nem látható a mexikóiak által fizetett fal sem, amennyi látszik a nagy műveletből, az az, hogy Trump haverja, a hazai jobboldal ikonjaként itt turnézó Bannon ellopta az amerikai emberek adakozásából e célra kapott összeg egy részét. És a viccnek erős kategória, hogy Trump több adót fizetett Kínában mint az USA-ban. Hiába, ezeket a nagy dumás nemzethy politikusokat már csak így szereti az ő kedvenc söpredékük. (Ettől függetlenül nem vagyok benne biztos, hogy veszít, mert az antifák feltüzelt majomcsordái által kifosztott ázsiai boltosok, a megfélemlített fehér és fekete középosztály a szavazófülke magányában okozhat meglepetést.) És mit tesz ilyen helyzetben a Viktor? Úgy van, eltalálták. Beleáll a szépen megszokott, a mindenkori magyar elit által jól begyakorolt utolsó csatlós szerepbe. Száz éve még a hatszáz évig uralt osztrák örökös tartományok is idejében lefalcoltak a kretén Habsburgoktól, csak a magyar elit volt olyan hülye, hogy kitartson. Eredmény: Trianon. Aztán a Szalosján csinált héthónapos csatateret az országból. Eredmény: halottak százezerszám, meggyalázott nők, rabszolgának elhurcolt lakosság. Most meg a Viktor. Miközben a csehek és az oláhok már gyűjtik a bő nyálat Biden úr ánuszrózsájának székelés utáni tisztításához, Viktor beleáll a bukó Trump támogatásába. A Bem tér Hudinija pedig - aki egyszerre tud irodájában szorgalmasan melózni és az Adrián jachtozgatni - két helikopival való hazamenetel között személyesen szól be a Bidennek. Okos. Így kell ezt fiúk! Osztán majd megy a csodálkozás, ha ráállítanak a szopórollerre.

Brüsszelben sem jobb a helyzet, mert persze ott is mindenki belehugyozik a medencébe, de Viktor a trambulinról. Ezt a dekadens Nyugat egy darabig roppant eredetinek látta, mára viszont megunták. Viktort Európa bajkeverőjének használják maguk helyett. A fritzekre például komolyan ráragadt ez a jelző, amelytől igyekeznek megszabadulni, nekik kapóra jön egy proxy bajkeverő. Ha mondjuk nem akarnak a déli államok (plusz a fransziák) helyett százmilliárd eurokért helytállni, akkor ezt hivatalosan nem nagyon dörmögik el. Viszont bedobják a jogállamiság nevű gumicsontot, amely a pénzek hatékony felhasználást hivatott garantálni. És ki ugrik rá a gumicsontra? Hát a gyengeelméjű Viktor. Közben a közismerten bőkezű hollandok, dánok, hülyeségekkel szédíthető svédek és egyéb befizetők mutogathatnak Viktorra - a diplomáciában nem megszokott módon nyíltan enyves kezűnek titulálva -, hogy hát adnák ők a zsét, már hogyne adnák, csak ez a Viktor ez ellopja, és amíg a helyzet fennáll, hát addig nem. Most rá hivatkozva áll a folyamat. De nem csak a krautok tudják proxy bajkeverőként használni, hanem tulajdonképpen bárki. Amikor például Macron akarta megfúrni Manfred Weber bizottsági elnöki kinevezését, előretolta Viktort. Aki természetesen volt olyan ostoba, hogy nem látta át a játékot, ezért Weber házához is küldetett paparazzókat egy kis karaktergyilkolászás céljából. (Weber frakcióvezetőként valószínűleg nem felejti a személyessé tett műveletet.) És a V4 mögé bújó Viktort a leghűbb szövetségesének tartott lengyelek is alázzák. A lehallgatási botrányból kiderült, hogy a háttérben Putyin úr orál jobbágyaként tartják számon, a nyilvánosság előtt pedig egyértelművé tették, hogy leszarják. A lengyel miniszterelnök helyettesítésére annak karanténba vonulása miatt az Európai Tanácsba nem Viktort kérték fel, hanem a cseh miniszterelnököt. Hiába smúzol látványosan a polákoknak, azok is csak használják, de ebből a magyaroknak semmi előnye nem származik.

Moszkva mintha elbizonytalanodna Viktor további támogatásában. Ha Washington és Brüsszel leteszi, ők nem fogják tartani. Nem éri meg nekik. A ruszkik okosan politizáló bizánci gondolkodása már keresi az új arcot. Ahogy egyébként megtalálták Viktort is annak idején a lejáratódott Lotyaszájú helyett, pedig ő anyósa családja révén elég jól be volt kötve az orosz szolgálatokhoz. A ruszkik némi gázszállítási apróval megfogták Viktort, majd megfogják a következőt is, mert ne felejtsük el, hogy azt már tudjuk, hogy Churchill és Sztálin miképp osztotta fel egy szalvétán Magyarországot egymás között Jaltában, de azt nem, hogy Reagan/Bush és Gorbacsov milyen befolyási arányban állapodott meg Reykjavíkban/Máltán.

A kínaiak befolyása folyamatosan nő, de Peking nem siet. Ott máshogy mennek a dolgok, nekik Viktor vagy nem Viktor egyre megy. (Azért biztos, ami sicher alapon megfigyelik őt és családtagjait, de érdekes módon a kínai követet nem rendeli be az utóbbi hatezer év legjobb külügyminisztere.) Most éppen vele seftelnek, aztán majd seftelnek mással. Viktor occó, tucat Viktor még occóbb.

A belföldi helyzet sem ad okot optimizmusra. A járványról és annak hatásairól Viktor nem tehet, de hát kin verje el a port a kétségbe esett ember, ha nem a regnálókon. A járvány kezelése során elkövetett ordító hibák viszont Viktor sara. Az összeomló egészségügy, oktatás, gazdaság versus hülyeségekre és a szemja támogatására elpazarolt/ellopott ezermilliárdok. Tavaszra mindenkinek tele lesz a töke Viktorral külföldön is és itthon is. Veszélyes elegy.

És itt jön a szerencsi választás tanulsága. A győzelem és annak módja, nyilvánvalóvá tette, hogy Viktor választáson nem leváltható. Jobb lett volna most veszíteni, mert akkor meglenne az az illúzió, hogy már csak másfél évet kell kibírni, és Viktort majd jól leváltják 2022 tavaszán. Így azonban láthatóvá vált, hogy a rezsim korlátlan erőforrásai, megfélemlített/lefizetett pauper rétegek támogatása, roppant propagandája, kriptofideszes ellenzéke miatt nem váltható le tisztességes választáson. Aki tehát meneszteni akarja Viktort, annak felesleges várnia 2022-ig. Amint e felismerés eljön, a szándék a kérdés.

A győztes Biden adminisztráció tavaszra lesz ütőképes és fog is ütni. Berlin örül, hogy megszabadulhat Trump ölebétől. A magyar lakosság tavaszra elér tűrőképességének határára, elég lesz egy picit nagyobbra tekerni a lángot, és a gőz lerepíti a fedőt.

Hogy történik? Választáson - láthatóan - nem. Alkotmányos lehetőségként felmerül a bizalmatlansági indítvány, de ki lenne a megnevezett miniszterelnök? Jani bohóc elég látványosan mutatja magát, ám nem valószínű, hogy a 133 legdicsőségesebb beállna mögé. Plusz addigra Tóni pasa gondoskodni fog róla, hogy a kecsma szarokból a magyarok megtudják, ki a rejtőzködő földesúr. Marad a titkosszolgálati eszköz. Viktor kap egy ajánlatot, amelyet ha elfogad - családjával együtt némi zseton megtartásával - elvonulhat, és írhat kurva jó könyvet a nemzeti politikáról Estorilban vagy a keleti nyitás eredményeként Tokmokban. Ha esze van, ezt választja és él, mint Marci Hevesen Honecker módra. (Ez rossz hír a sameszoknak, mert rájuk nem szokott kiterjedni az ajánlat, miképp a Falnál lövöldöző határőrök is vádlottak lettek, míg Erich Chilében héderelt.) Viszont, ha Viktor azt hiszi, hogy szokott módján az ökör következetességével kitarthat, nos, akkor nagy baj lesz. Inkább bele sem merek gondolni, mert jobban kedvelem annál ezt a lököttet, mint amilyen sors várna rá ebben az esetben. (Meg ránk, magyarokra.)

Nagyjából ezt kellett volna belátni Szerencs előtt. Viktor jobban járt volna egy szerény vereséggel, mert a kétharmada így is, úgy is megmaradt volna, és választáson verhető illúzióval nyert volna legalább egy évet. A győzelemmel - és annak módszereivel - viszont idő előtt leleplezte magát.

Viktor a harmincéves tapasztalattal megáldott mindent látott nagy politikus... Röhögnöm kell. A 2022-es választás próba-Szerencse túl jól sikerült, nem kellett volna, de miért nekem legyen ebből elegem?

Midőn nyár elején szeretett Viktorom elkezdte feloldani a korlátozásokat, tudtam, csak nem sejtettem, hogy őszre baj lesz. Aztán a nyár közepén, amikor Viktor kijelentette, hogy fél életét öltözőkben töltötte, már sejtettem is. Az öltözői ember ugyanis vizesnyolcas. A meccset a pályán játsszák, az eredmény ott a kijelzőn, az öltözőben csak megmagyarázzák. A pálya sztárja ritkán viszi a szót az öltözőben, ő nem szorul rá. A pályán eredménytelennek viszont nem marad más terep, mint a kedélyes homoerotikus környezetben való handabandázás saját nagyszerűségéről, amelyet azért nem tud megmutatni a világnak, mert őt akadályozzák. Furtonfurt. Hol a bíró, hol az ellenfél, hol a csapattársak, nézők, szóval mindenki. Az öltözők Duma Franciát így szeretjük, de az ország vezetését bűnnél is több - hiba - rábízni. Osztán Viktorra mégis rábízatott. A nulla közeli eredményt mindenki láthatja. Jó közelről.

Elment a nyár a nemzeti szpáhik békés lopásával. Háromszáz milliárd - lassan mondom, hogy a kretén fideszesek is megértsék: háromszáz milliárd - számla nélkül használhatatlan kínai horkolásgátlókra lélegeztető gépek helyett és egyéb nyalánkságok. (Fritz Tamás hol vagy? Ment-é elébb a következmények nélküli ország az elmúlt tíz év alatt?) Tündöklő nyarunk alatt szétmállott az egészségügy maradéka is, most próbálják kétségbeesetten foltozni. Csak a szószegő senkiháziaknak már nem hisznek az egészségügy dolgozói, aki tehette nyáron lelépett a rendszerből. A maradók - látható -, hogy már most alig bírják a nyomást, pedig hol van még a vég? Oktatás vicc, a tótok elkezdték zárni iskoláikat, nálunk sem lesz másként pár héten belül. A vállalkozásoknak nyújtott állami segítség sovány, ez alól természetesen Viktor plebejusi szerénységű családja és házi szpáhiai kivételek, nekik valahogy csurrant. Az államháztartás óriási hiánya miatt pedig nem várható, hogy akár a vállalkozások, akár a munkavállalók kapnak olyan támogatást, amellyel az őszi téli időszakot ki tudnák bekkelni. És a Viktor-rendszer szokásos erkölcsi mélyrepüléseként, miközben hangosan pofáztak a több Balatonról, sunyiban leléptek az Adriára vitorlázni, jachtozgatni. Az ország megvédése, megerősítése eszükbe sem jutott. Ennek megfelelően most itt állnak a büszke magyarok letolt gatyával a csalánosban. Mert a vénasszonyok nyara képében kegyes volt az időjárás, és így is terjed ez a nyavalyás vírus. De mi lesz itt, amikor bejön a taknyos őszi idő, a téli hideg, a gyengülő immunrendszer? Mi lesz? Katasztrófa.

És úgy látszik, Viktor elengedi. Nem mer zárni, mert a világ által irigyelt erős magyar gazdaság percek alatt dőlne be. A kérdés, hogy hol húzódik a magyar társadalom tűrőképessége? Ötezer halott? Tízezer? Húszezer? Mit fog hazudni a propaganda a kiváló magyar egészségügyről, az összefogásról és egyéb lózungokról? A magyar nem túl okos nép, be szokta szopni az állami hazugságokat. (A frontvonalak kiegyenesítésének diadalát is elhitték, aztán hallgathatták karácsonyra a Sztálin orgonákon zseniális eredetiséggel, igazi keleti virtuozitással előadott Mennyből az angyalt.) Versenyfutás lesz a tömegpszichózis és a járvány eszkalálódása között. Ki nyer? A káposztásmegyeri panel hatodik emeletének ötven négyzetméteres lakásában lakó négyfős család meddig bírja a bezártságot, a depresszív téli sötétséget, a home office - távoktatás - család ellátás terhét? (Vagy a pénztelenséget.)

Hát bizony, véreim, egy felelős vezető a nyarat ilyen kérdések megoldásával töltötte volna, mert ezért kapja a fizetését. De Viktorunknak könnyebb volt  öltözői múltjából meríteni mellébeszéléssel, hadoválással, ellenségkép gyártásával, a rábízott milliók pedig így jártak. (Már amelyek nem pénzben meghatározhatók, mert azok a milliók/milliárdok eltűntek.) És jól van ez így, hiszen az ország népének láthatóan nem fáj, ha politikai vezetői üres pofázáson kívül másra nem képesek, nem szervezik meg az ország védelmét. (De ez az attitűd is ismerős nemzeti katasztrófáinkból.) Sajgó szívvel, magyaros búskomorsággal állapíthatjuk meg, talán nem is baj, ha a vírus teszi a dolgát egy olyan népesség esetén, amely elfogadja, hogy a közpénzlopás magánügy.

Mivel az ország gondolkodóbb, óvatosabb része megszokta már, hogy elitje - legyen az bal- vagy jobboldali, nemzeti vagy internacionalista - döntő pillanatokban magára hagyja, marad az egyéni útkeresés.

Nehéz lesz, emberek, nagyon nehéz. Óvjuk magunkat, egymást, mert melldöngető nemzeti politikusainkra nem számíthatunk! Rossz kedvünk tele lesz Viktorral, akinek kormányzásnak nevezett közpénzlopással egybekötött semmittevő hadoválásából az idő előre haladtával egyre többeknek lesz elege. (Figyeljünk a tavaszra, mint az újra kezdés reményére. Érdemes lesz.)

Egyik reggel a napi rutin közben véletlenül az m5 csatorna egyik beszélgetésébe csöppentem. Értelmesnek tűnő vita folyt, azt hiszem, az új történelem tankönyvről. A beszélgetést Gulyás István moderálta, aki valamiért az idős Görgeire hajazó fizimiskát csinált magának Gárdonyi-bajusszal. Gulyást kedveltem az ős Hír TV-nél, munkásságának m1-es termelési riportjait viszont mintha maga is szégyellné, ezért azoktól távolodva kultúremberként pozícionálja újra magát. (Nem csinálja rosszul.) Az asztalnál ott ült Lőwy Árpád. ("De ő nevében egyesíti A fajt, amelyre néz a Kárpát, Hiszen fajunknak fele Lőwy, A másik fele pedig Árpád.") A Lőwy tagozatot egy történelemtanári gittegyletvezető képviselte, az Árpád frakciót két másik fickó. Ezek közül csak az egyiknek jegyeztem meg a nevét, ha jól emlékszem Szabadosnak hívják. Ez a Szabados volt a legkomikusabb figura, mert egyszerre volt meghatva, amiért szerény képességei ellenére történelemtankönyvet írhatott, és volt benne egy rakás sértődöttség, amiért orbitális f...szságaival (sztyeppei állam, szavárd magyarok stb.) nem tömhette a jövő generációjának buksiját. Az Árpád frakció másik tagjának nevét nem láttam, a szemében messze több értelem volt, mint Szabadoséban, kár, hogy beállt NER-felszopónak.

Hömpölygött a diskurzus a szokott lövészárkok mentén, és én - miközben a gatyámat vettem fel - nem értettem. A magyar történelemmel foglalkozó szakmai és laikus közvéleményt két és fél témakör osztja ketté, a többi nem érdekel senkit. (Például II. István uralkodásának megítélése érdektelenség miatt elmaradt, vagy Mária Terézia munkássága miatt sem szokott egymásnak esni az ökörkör.) A feledik témakört Mohács adja, de már ott is inkább a fingreszelés megy. Nemrég az volt a nagy tudományos eredmény, hogy Lajcsi király nem a Csele patakba fulladt, hanem a régi Duna valamilyen holtágába, mintha nem lenne tök mindegy az eredmény szempontjából. A legújabb "tudományos felfedezés" szerint meg nem augusztus huszonkilencedikén volt a csata, hanem szeptember nyolcadikán. Erre a nagyszerű felfedezésre a Juliánus naptár és a Gergely naptár közötti váltás eredményeként jöttek történészeink. Zsenik ezek, na. Bár, ha nekik is ki kellett volna állniuk egy csomó alkalommal a Nagy Orosz Szarság unalmas ünnepi mókáját, tudnák, hogy ami nálunk november 7, az a ruszkiknál - akik akkor még nem cseréltek naptárt - október 25. De hát, ha erre van pályázati pénz, akkor ilyen nulla eredményeket lehet produkálni.

A két megosztó témakör az ősmagyar kutatás valamint az első világháború elveszítésétől a második világháború elveszítéséig terjedő időszak benne két olyan fajsúlyos problémával, mint Trianon és a holokauszt. Ezen megy vita a táborok között. Slussz. Ezért a hirig. Hát hülyék ezek? Azok.

Az ősmagyarkérdés alapból ostobaság, álomkergető idióták sportja, amely rendkívül szórakoztató. Nincs ugyanis semmi értelme. Mintha azon vitáznának, hogy a Piroska és a farkas sztorikból melyik a jobb. Vegyük már észre, hogy a XIX. század nacionalista történelemszemlélete lejárt lemez. Nincs genetikai nemzet sehol sem. Nálunk sem. Mi, magyarok is kulturális nemzet vagyunk, melynek nincsenek genetikai alapjai. Pláne nincsenek több ezerévesek. Akkoriban a sztyeppén ad hoc álltak össze nemzetségek, törzsek különböző szövetségekben, ahogy éppen érdekeik megkívánták. Legeltettek, balhéztak (háborúnak is nevezhetjük), jöttek-mentek, egyik levált, a másik hozzácsapódott, aztán nevezték magukat, ahogy adódott, sokszor a szövetség legerősebb tagjáról, másszor valami totemállatról, ki tudja. Aztán olyan is volt, hogy ők nevezték magukat valahogy, a környező törzsek meg tök másként hívták őket. Írásbeliség nuku, mesék össze-vissza, tényadatok alig. (Anonymusra hivatkozni meg olyan, mintha most én szemtanúként nyilatkoznék a Rákóczi-szabadságharc eseményeiről, hiszen P mester háromszáz év késéssel hordta össze meséit a magyarok cselekedeteiről.) Erre tudományt építeni csacsiság. Ennyi. Nincs itt semmi látnivaló. Értelme meg azért nincs, mert a mai magyarság származásilag minimálisan ázsiai gyökerű, kevés türk alapon germán-szláv-zsidó-cigány olvasztótégely gyermeke. (Amely népek egyébként genetikai alapon szintén nem meghatározhatók.) Kultúránk pedig Kazinczytól ered, alig több mint kétszáz éves, az ennél régebbi morzsák marginálisak, pláne egy átlag magyar esetében. Ám ettől még büszke vagyok a magyar kultúrára, és el nem cserélném semmi másra, hiszen bennem él.

Trianonról a múltkor sikerült megemlékeznem, a holokausztról is tervezek egy szokásostól eltérő megközelítésűt. De ezek miatt egymásnak esni? Teljesen korszerűtlen. Mint a magyar történészek. Nem veszik észre, hogy az üres magyarkodás teljesen rossz irány. Igénytelenül provinciális, megosztó, hátra és nem előre mutató.

Az egész látásmódot modernizálni kellene. A világ - bármennyire is furcsa a turbó magyaroknak - a megosztó kulturális különbségek felszámolásáról szól mostanában. Rövid távon például egy multi cégnél nem megengedhető, hogy azért ne tudjanak a munkatársak hatékonyan dolgozni, mert a tót szívatja a magyart, az arab robbanó patront rak a zsidó széke alá, a fehér niggerezi a feketét, a fekete munka helyett hőbörög valami rabszolgasérelem miatt, a kínai sunnyogva viszi haza a cég titkait kommunista elvtársainak, a hetero beszól a melegnek, a férfi leszólja a női kollégát, a nők emancipunci brigádba tömörülve sértődöttet játszanak stb.  Ez - és egyéb megosztó különbségek - nem megengedhetők, mert mi lesz a menedzsment bónuszával és a részvényesek osztalékával. Tudomásul kell venni, hogy aki ezt nem látja át, azt nem befogadja, hanem kitaszítja a világ. Történészeinknek rá kellene végre ébredniük, hogy az együttműködés kényszere felülírja "a magyar egy különleges nép, akit mindenki bánt" - egyébként hazug - kényszeres bizonygatását. Ha pedig az emberiség valahogy a következő párszáz évben elfelejti kiirtani magát, és neki áll meghódítani a galaxist, az expedíció sikerét veszélyeztetné, amennyiben egy arab naponta ötször azon tökölne az űrhajón, hogy merre van Mekka. Az emberiség egységesülésnek hosszútávon nem nagyon van alternatívája, akkor sem, ha mi magyarok - zseniális Madáchunknak hála - pontosan tudjuk, hogy a kilúgozott emberiség lényegét veszítheti el.

Ezért nekünk erre kellene készülnünk, és történelmünkből azokat a példákat lenne érdemes fókuszba állítanunk, amelyek az integrációról szólnak. Melyek és miért voltak sikeresek, melyek és mi okból nem? Miképp tudtuk megőrizni, fejleszteni kultúránkat, és milyen módszerekkel lehet a jövőhöz alkalmazkodva tovább vinni az ősök - modernizált - hagyatékát?

Azt hiszem, hogy a magyar nép fennmaradása a bizonyíték arra, hogy van mire büszkének lennünk. Ha a jövőt meg akarjuk nyerni, ezen az úton lenne érdemes járni. Kis nemzetnek még lélegzetet vennie is okosan - a nagy egészre figyelve - kell. De történészeink nem segítenek ebben, mert buták, és múltba néző, kisebbségi érzésre játszó, állandóan panaszkodó, a vesztes helyzetet fenntartó magyarság képet építik, amely perspektivikusan biztos bukás. Mint ezt a vitaműsor is mutatta. Ezért van elegem belőlük.