Bekerült a hírekbe az erdőkertesi doktor, mert megtagadta az oltás beadását. A doki olyasmire hivatkozott, hogy erkölcsileg nem vállalja a szurival való böködést, mert a keleti vakcinákról senki sem tudja pontosan, hogy milyen veszélyeket rejtenek, mivel semmilyen papír nincs róluk. Egyébként pedig a pár négyzetméteres váróval ellátott rendelője nem alkalmas egyszerre több tucat paciens szabályszerű fogadására. Elsőre nem tudtam magamban értékítéletet alkotni arról, hogy kinek van igazsága az ügyben. Aztán eldőlt. Amikor a lakájmédia elemi erővel kezdte el karaktergyilkolni szegény manust, a helyi közigazgatási gauleiter bazi nagy bírságot szabott ki rá, végül pedig midőn az elmúlt száz év legszebb miniszterelnöke feddőn összevonta szemöldökét, akkor lettem biztos a doktor úr igazában. Mert eszembe jutott egy kétezerötszáz éves dráma tanulsága.

Bizonyos Szophoklész Antigoné című művében elég jól kidomborította az írott jog és az isteni jog közötti erkölcsi dilemmát. A fülkeforradalom helyi ura, bizonyos Kreón kinyilatkoztatta, hogy az ellene lázadó - és jól fűbe harapó - Polüneikész nem temethető el, zabálják csak fel tetemét a hollók. Csakhogy a néhai tesója, bizonyos Antigoné meg úgy vélte, hogy Kreón kretén, mert az isteni parancs szerint a holtat el kell temetni, máskülönben nem juthat el a túlvilágra. Kreón szívózik, merthogy ő hozza Thébában a törvényt, nem az istenek, és némi purlparlé után Antigonét kinyíratja. Azonban a családi viszonyok bonyolultak, Kreón fiának, Haimónnak Antigoné a jegyese. Haimón picit zokon veszi hülye apja keménykedését, és jól megöngyilkolja magát ezzel cseszve ki a faterral. Fia elvesztését Kreón felesége, Eurüdiké nem tudja feldolgozni, ezért kiszáll tenger fájdalma ellen, és fegyvert ragadva véget vet neki. Hülye Kreón pedig megtapasztalja, hogy az írott jog szart sem ér az isteni törvényekkel szemben.

De persze a jogtudomány - ha van egyáltalán olyan - nem azért jogtudomány, hogy ezt az évezredes tanulságot elfogadja. Nem, a szófosó jogászok azóta is elvitatkozgatnak ezen a problémán. A vitatkozók között annyi változás állt be, hogy a XVII. században egy Grotius nevű pasas szekularizálta az isteni jogot természetjoggá. Ezzel lendületet kapott a lufihámozás a pozitív jog és az isteni/természetjog elsődlegességéről. Legtovább a kérdés feszegetésében - bizonyos történelmi tapasztalatok után - a németek jutottak. Történt ugyanis, hogy Herr Müller feljelentette Herr Grünt. Melynek következtében Herr Grün megfosztatott jogaitól, vagyonától, szabadságától, és ha pechje volt, az életétől. Herr Müller viszont jutalmul megkapta Herr Grün vagyonának egy részét. Amikor a háború után elővették Herr Müllert mint antiszemita tetűt, ő mind a kettőt kikérte magának mondván: ő nem tetű, azért pedig, hogy antiszemita lenne, külön tiltakozott, hiszen nem tett mást, mint betartotta a törvényeket. Ő kérem jogkövető állampolgárként járt el, haladjanak csak tovább ezek a bibol, izé … kedves izraelita népek. Így némi lángolás után a polémia a '70-es évekre kihunyt. Mert közbe jött az államrezon. Hát szép dolog persze a természetjog, na de mi lenne, ha mindenki áthajtana piroson arra hivatkozva, hogy neki erre elidegeníthetetlen joga van. Oszt ki fog adót fizetni? És így tovább. A demokratikusan berendezkedő államok a kérdést filozofikusan nem döntötték ugyan el, viszont utilitárius módon - jelentős garanciákkal - az írott jognak adtak elsőbbséget. A garanciák a jogállami normák megerősítésében jelentkeztek. A jogszabályokat komoly társadalmi viták előzik meg, amelyek nem a gépház zajai. Az érdekeltek javaslatait figyelembe veszik, a szövegeket egyeztetik napestig, az elfogadott jogszabályokat normakontroll alá helyezik (államfő, alkotmánybíróság, ombudsman, bíróság). Az írott jog mögött megjelenik a társadalmi erő, ezért a polgárok bízhatnak benne. Ez a jogállamiság, amely nem mond semmit a "Hogyan vegyünk állami pénzen nyaralót okosba?" motivációs tréner Juditkának.

Na de így van-e kipcsak földön? Lószart, mama! Nálunk úgy megy, hogy a Leggyönyörűbb elporoszkál reggel székelni, ahol pompás gondolatai támadnak. Ezeket délelőtt íródeákjai írásba foglalják, délután a 133 igen bátor félelmében megszavazza. Házmester Laci átküldi Janónak, aki vagy pecázik vagy rádióműsor-vezetéssel szórakozik. De sebaj, a portásnál van aláíró pecsét, így a paksaméta már mehet is a közlönybe. Ahol este kinyomtatják, 'oszt kész is a napi gránitszilárdságú. Pont olyan, mint a reggeli termék.

Aki ezen felháborodik, és nem tartja be, arra ráküldik a karaktergyilkosokat és az állami elnyomó szerveket. Szegény Luther itt nem pofázhatna arról, hogy: "Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen. Ámen." Nem, mert a keresztény-plebejus karaktergyilkosoknak nincs benne a munkaköri leírásába, hogy megértsék a másik fél gondolatait, esetleg igazát. Minél betegebb tehát egy demokrácia, annál inkább csökken az írott jog jelentősége és növekszik az isteni/természetjogé. Ezért van több igazsága az erdőkertesi doktornak a hatalommal szemben.

Ha pedig a felületesen gondolkodók azt hiszik, hogy Kreón és Antigoné története csak érdekes irodalmi megközelítésben releváns, a politikában mások a szabályok, az óriásit téved. Pont a magyar történelem mutatja meg a döbbenetes párhuzamot. Ott van a Ferenc Jóska. Megölet egy sor derék magyar hazafit, elnyom és egyebek. Mert neki van hatalma és ahhoz írott joga is (alkotmány, pátens etc.) Osztán tökre, mint Kreón. Fia öngyilkos lesz, felesége Bözsi, először érzelmileg hagyja el - utálta, mint a szart -, aztán fizikálisan is egy digó elmebeteg merénylő ráspolya okán. Jön vitéz nagybányai, aki több százezer magyar értelmetlen haláláért felelős, írott joga volt, mint a tenger. Csak az isteni jog megsértőjeként fiát és lányát temethette, végül száműzöttként koldult. Aztán a Csermanek. Ő is magyar embereket akasztatott, börtönzött be, deklasszált, nyomorított meg a saját írott joga alapján. Neki még gyereke se lehetett, hatalma elvesztésébe viszont beleőrült. Csupa Kreón, amerre nézünk.

Lehet utálni legtisztább kezű vezetőnket, de kétségtelen, hogy nem tart ott ahol a dicső elődök. Viktor nem erőszakos egyelőre. Ha van esze, nem kezdi el saját írott jogára hivatkozva üldözni a vele egyet nem értőket. Amint látható, neki lesz elege, ha az erdőkertesi Antigoné elleni pogrom elrendelése közben Kreónná változik.

Nem tudom említettem-e már, hogy imádom a Viktort. Olyan egyszerű fickó. Most is remekül kimódolta a tutit. És majdnem be is jött neki. Stratégiája, mint a faék. A tavalyi lezárás megmutatta, hogy Európa piros pöttyös seggű gyorsnaszádja pár hónapos zárlat után a nyeletlen fejsze gyorsaságával képes süllyedni. Márpedig így nem lehet választást nyerni. Tehát mi marad? Nem szabad elrendelni valós zárlatot, a lakossággal el kell hitetni, hogy minden rendben - "többségében idős, krónikus beteg" -, és imádkozni, hogy az oltások hatására visszavegyen a járvány. Egy év múlva ki emlékszik már a húszezer halottra, a járvány elleni harc címén ellopott irdatlan összegekre, a bénázó államra? Senki. Az EU is küld pár ezermilliárd forintot, amelyből lehet rövid időre gazdasági fellendülést szimulálni. A birkáknak - bocsánat: a kedves választópolgároknak - jut krumpli, és nekik ennyi elég is. Ezért ha sikerül a trükk, a szokásos nagy arccal be lehet jelenteni, hogy Viktor - ki más? - győzött, a gazdaság száguld. Halleluja! Irány a 3/2-edes választási győzelem. De nem sikerült. Sok oka van ennek véreim, sok oka. Ám van egy, mind felett. A káoszba taszító szétesés.

Ott van maga a Vezér. Néztem, ahogy Viktor megkapta az oltását. Valami olyasmit akart bemutatni a propaganda, hogy Viktor bátor, bízzunk benne, és az általa ajánlott oltásban. Oszt mit láttunk, hallottunk? Egy zavart, szétesett, kövér embert, aki hülyeségeket beszél. Először is kínai oltást kapott - so kínai vacina occó, adok neked másfé lite, bele a kezedbe neked -, amely hazaárulással ér fel. Pár hónapja Viktor azt mondta, hogy a Pfizer vakcina az igazi, mert az magyar asszonyság magyaros eszének eredménye, az amcsik csak a pénzt adták hozzá. És - látjátok, fidesz ökrök - a magyaros oltás helyett a komcsi kínait adatja be a nemzet vezetője. "Ezt így most, hogy?" - kérdezhetjük álmélkodva. Úgy, hogy a nyugati oltások lassabban jönnek, a ki tudja milyen hatékonyságú keletiekből van dögivel. Viktornak tehát akármilyen áron, akármilyen minőségű oltóanyaggal (lásd lejjebb), de gyorsan be kell oltatni a lakosságot, ha megakarja előzni a totális gazdasági - és az azt követő társadalmi - összeomlást. Versenyfutás az idővel.

Mit láthattunk még? Nemcsak a vakcina kínai, hanem a fehér póló is, amely kidomborította Viktor hájas hasát - pocakos miniszterelnök a halálom -, bányászcsöcsét. A feltűrt póló alól kivillanó kar pedig öregasszonyokra jellemző integető izmot mutatott. Szóval nem jött át az utcai harcos fíling. Egy szánalmas, testileg szétesett középkorú alak ücsörgött a kamerák előtt. Márpedig aki a saját testét nem tudja rendben tartani, az mit akar egy országgal? És amit lányos zavarában kinyögött: Istenem! Aztat mondta az oltásra utalva, hogy: Sárkány ellen sárkányfű. Nos, aki Süsün nőtt fel, az tudja, hogy ez a mondat a szélhámosság jelmondata. A sárkányfűárus ezzel a szlogennel árulja a semmire sem jó portékáját. Elszólás? Véletlen? Tehát a kínai oltás annyit ér a covid ellen, mint sárkányfű a sárkány ellen. Semmit. Ennek nyilvános hangoztatása egy vezető részéről oltási kampányban nem a szellemi szétesés jele?

Viktor nem csupán emberként mutatja a szétesés jeleit, hanem politikájában is, ha van neki egyáltalán olyan. Külpolitikailag rájár a rúd, de ez Trump utolsó csatlósaként várható volt. Joe megüzente Angienak, hogy Viktor pátyolgatása nem komilfó, erre a Néppárt fénysebességgel rúgta is ki Viktort a francba. Ez az európai politikai színtéren a páriastátusba kerülést jelenti hazudjon akármit a Goebbels-kommandó. Osztán lesz még ott, ahonnan ez jött. Putyin úr nemi szervének orális kényeztetése - a baráti lengyelek örökbecsű véleménye - és a kínai elvtársak imperialista politikájának kritikátlan - ott mást nem ismernek - szolgálata kevés lesz a hatalom megtartásához. Sőt, erősen kontraproduktív. Az atlanti szövetségben nem rajonganak az árulókért.

A hazai viszonyok is a totális káosz jeleit mutatják. A magyarok lélekben feladták. A telet normál körülmények között is nehéz túlélni, mindenki alig várja a tavaszt. Erre a depis kedélyállapotra erősített rá a Viktor. Az egy éves bizonytalanság kontra sikerpropaganda, a kiszolgáltatottság növekedése kontra az Orbán-családhoz és a haveri körhöz köthető vállalkozások ezermilliárdokkal való kitömése egyre gyorsuló ütemben vezet el a: "Csak egy nap a világ" - hangulathoz. Az emberek nem hallgatnak az egyre bizonytalanabb üzeneteket megfogalmazó kormányra. Pár hete a Moszkva téren autóztam át vidéki azilumomba térve. A dugóban araszolva láthattam hajléktalanokat maszk nélkül, részegen okádva, cigányokat ordibálva, fiatalokat, akik piás üvegekkel megrakodva készültek az esti bulira. Zárlat? Hol? És megy a csodálkozás a fertőzés terjedésén. A kormányzati töketlenkedésnek hála az egymillió főre jutó covid miatti halálozási rangsor első tíz országában szereplünk (időnként átmenetileg kiesve a sikerlistáról). Ez a beteg, populista demokráciánk világra szóló magyar bravúrja.

Mert a kormányzás teljesítménye nulla. A nemzethy oldal nagy kedvence Dobó helytállása. Igazuk is van, lehet belőle tanulni, bár az irodalmi Dobó alakot nem szabad összetéveszteni a történelmi Dobó alakjával. Annyi azonban bizonyos, hogy egyik Dobó sem adta el a zabot és a lőszert Ali budai pasának és a várba menekülőkre sem risztelt Kara Ahmed szerdárral. Dobó nem árulta el sajátjait, volt határozott elképzelése, példát mutatott, életét kockáztatva az első vonalban harcolt, kitartott, és - lássuk be - volt egy kis szerencséje. A Viktorról ez nem mondható el. A Goebbels-kommandó löki az: "Emberek nyitást akarnak!" - dumát, plakátokkal, nemzetinek nevezett "konzultációval", kiengedve a szellemet a palackból. Aztán satufék. Járvány idején jó nagyot belerúgnak az egészségügyben dolgozókba nagy pofával kijelentve, hogy csak pár ezren hagyták el a szakmát, nincs gond. Aztán néhány nap múlva orvostanhallgatókat és magánegészségügyben dolgozókat soroznak be az összeomlást elkerülendő az állami egészségügybe. A pedagógusok rettegésben tartása oltás nélkül. Egy év után sem készült fel a kormányzat a digitális oktatásra, ezért az oktatási zárlat ismét egy generációt fog visszavetni. A diadalmasan bejelentett oltási terv pár óra alatt megbukott, miközben a nemzetközi kvóta alapján Magyarországnak járó oltóanyagot - tudatosan vagy hanyagságból - nem hívták le. (A fritzek azonnal lecsaptak rá.) A gazdasági élet szereplőinek hitegetése, pénzügyi támogatásuk hiánya miatt állami segédlettel való csődbe vitele a kormányzat e téren elért eredménye. Nagy garral bejelentett zárás, amely megvalósításában semmit sem ér, mert egyrészt sok a kivétel, másrészt nem tartja be senki. (És az sem lesz, aki betartatja.) Ilyet egy szétesett adminisztráció csinál.

Viktor csodafegyvere, az oltás is két esélyes. A mutációk miatt nem tudható, hogy mennyire hatásosak. Reménykedünk, de jobb lenne szárazon tartani a puskaport. Csak egy erkölcsileg lezüllött kormánnyal nem megy.

Az egyszerű magyar mit lát? Minden esik szét, de a nemzet védelmével, megtartásával, erősítésével kampányoló elit rekordgyorsasággal tömi zsebeit. A magyar embereket pedig szarban hagyja. Láthatóan gyűlik a népharag - nézze meg akárki bármely kormányzati szereplő közösségi oldalát -, kezd veszélyes lenni a helyzet. Nem tudom mi lesz - zord íjász barátom szerint eljönnek a zord idők -, de nagyon elegem lenne, ha az erkölcstelen, alkalmatlan kormány és Viktor miatt az ország tovább száguldana a káoszba.

A derék Stumpf urat a még derekabb Viktor kinevezte valami egyetem átalakítási izének. Stumpf pedig a nyilvánosságban bizonygatja, hogy ő a polgári értékrend mellett majd jól. Ugyan, ugyan. Ez a sztori szokás szerint kissé összetettebb. Stumpf csak sajátos kicsúcsosodása egy hatalmi játszmától a megszokott közpénzlopáson át a régi bajtársak megalázásáig terjedő Viktoros gondolkodásnak. Szálazzuk szét a magyar embereknek szándékosan összekuszált fonalat.

Helyzet I: Viktor a német nagytőke szerint elkezdett önjáróvá válni, és az ilyesmit már Veesenmayer nagykövet úr sem szerette. Küldtek is egy rövid üzit a szakállas buzi fiú lebuktatásával, de ez még nem az igazi, úgy találták, hogy kellene valami kontroll is. Kifundálták hát, hogy Palkovicsra tesznek, aki részben a kormányban ellenőrzi Viktort, és esetleg szóba jöhet utódként is. Én nem tudom, hogy a német nagytőke mennyit fogyasztott az Oktoberfest pandémia miatt megmaradt készletéből, de valószínűleg benyalhatták mindet, ha komolyan azt gondolták, hogy ez a beszélni alig tudó, irányítási képességek tekintetében komoly kihívással küzdő Palko alkalmas Viktor kihívójának. (Ámbár Szalosjánt is előrántották, amikor meg voltak szorulva.) Viktor viszont nem azért Viktor, hogy egy kézlegyintéssel elintézze a dolgot, megmutatta, hogy ki az úr a házban. Szépen elkezdte levenni Palkovics embereit. Longbottom-fejű erre bedurcizott, és felkapva mamuszát - kétes körülmények között megszerzett - Várbeli kecójából átcsoszogott a Karmelitába, hóna alatt egy: "Baszd, meg Viktor elhúzok!"-papírral. Viktor viszont imádja az ilyet, van rá saját fejlesztésű bonmotja, amelyre nagyon büszke. Szépen megkéri a heves természetűt, hogy tegye el az unokájának a lemondó nyilatkozatot, 'oszt majd mutogassa neki, ő ugyanis nem fogadja el. A lehiggadt Heves Jeges erre kezes báránnyá változik, és csinálja, amit Viktor mond. Csak Viktor már nem bízik benne. Igaz, addig sem bízott, de immáron gyanús is. A bizalmas cuccokból kihagyja, szarlapátolásra még jó lesz, aztán pá kis aranyom, pá.

Helyzet II: Az Unió következő költségvetési ciklusában - megőrzendő globális versenyképességét - irdatlan pénzt ad tudományos fejlesztésekre, amelyek terepe jó részt az egyetemi világ. Magyarország innen-onnan, különböző jogcímeken több ezermilliárd forintra számíthat. Nos, ez a pénz a Viktornak köll. Felületes szemlélők szerint azért, hogy ellophassa, és ebben is van valami, de ez a felszín. Viktor ugyanis retteg attól, hogy kialakulhat tőle független hatalmi centrum. Márpedig ilyen óriási pénzek feletti rendelkezés együtt járhat önálló hatalmi célokkal, és netán eszébe jut valakinek ottan, hogy csurrant az anyagilag kifektetett ellenzéknek is. Az ilyesmi bőven belefér a létrehozása óta szükségképpen autonóm egyetemi világ lehetőségébe. Ezt Viktor nem tűrheti, ezért kétes alapítványi formába szervezi át az egyetemeket, ezzel járszalagra fűzve őket. Hogy a magyar emberek gyermekeinek tovább tanulásával mi lesz, az természetesen Viktort nem érdekli. (Radev már nyilatkozta is, hogy a jól kitömött Corvinus átalakításának eredményei talán egy évtized múlva látszanak. Aztán, ha ennyi idő alatt sem sikerül a Corvinust primkó üzleti főiskolának átfazonírozni, hát akkor elvtársak, elszabtuk.) Ezt a folyamatot tehát már nem lehet a bizalmat vesztett Palkovicsra bízni, le kell akasztani egy kellően összetört gerincű szerencsétlent, aki vállalja a hóhér szerepet.

Helyzet III: Első felvonás. Vannak a Fideszben régi bajtársak, akik még látták Lenint. Viszonyuk Viktorral ambivalens, hiszen ott voltak a Vezér felemelkedésénél, látták a vitákat, Viktor bukásait, ők pontosan tudják, hogy Viktor messze nem tévedhetetlen, tudják hányszor árulta el őket, és hányszor árulták el őt. Viktor nem szereti őket, de valamiféle betyárbecsületből azért számíthatnak rá. (Nem így az utóbbi öt-hat évben felemelt harmincas kiscsávók, akik elhiszik magukról, hogy valakik, de pár éves futtatás után úgy dobja el őket Viktor, mint a használt kotont, amely tele van Európa DNS-ével.) Csak az a fránya önbecsülésük ne lenne. Ezek a régi csibészek - nevezzük őket egy átlag névvel: mondjuk Pistának - tele vannak öntudattal. Időnként ez a Pista még bírálja is a Viktort, mert a régi szép időkben még lehetett. Pista tehát elvegetál a maga kis államilag biztosított egzisztenciájában. Megszokta, hogy állami kocsi van a valaga alatt, meghívják ide-oda osztani az észt (tehát fontos ember), és a huszonhárom éves több funkciós titkárnő Ivettke is minden nap kiveri neki a... tejhabot a kávéjához.

Aztán egyszer lejár a mandátum, az állami sarzsinak vége szakad. Amint közeleg az időpont, Pista próbálja meghosszabbíttatni, meg is ígérik neki. Mibe kerül? Semmibe. Pista tehát bízik. Az sem kerül semmibe. (Nem fogja fel az ostobája, hogy Viktor szándékosan rotál.) Eljön a mandátum vége, és az áhított hosszabbítás sehol. Pista kint találja magát a rendszerből. Se állami kocsi, se meghívás, se Ivettke a tejhabbal. Pista kétségbe esve kapálózik először a régi helyéért, aztán valamiért. Hónapokig semmi. Ekkor - ha még nem jött rá a hülyéje - megsúgják neki, hogy kérjen audienciát a Viktortól. Az is eltart pár hónapig amíg Viktor fogadja, mert hát a Nagy Ember elfoglalt. Mikor mivel. Meccsnézés, kolbásztöltés, Trumpajnározás, Putyinszopkodás. Szerencse, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik, így marad húsz perce a régi bajtársra. Akit elbűvöl. Mert a Viktor tud elbűvölő lenni. Megmutatja a Karmelitát, a panorámát - értsd: én idáig is eljutottam, te köcsög - és érdeklődve hallgatja vendége sirámát. Ez után a berendelt Gerit határozott hangon utasítja, hogy találjanak Pistának valami neki való feladatot. Pista elalél, ajtó becsuk, Viktor és Geri röhög.

Második felvonás. Pista reménykedve vár, álmodozik valami jó helyről, ami kellően magas pozi, és esetleg le tud esni egy kis mellékes is. Telik az idő, de semmi. A családi tartalékok fogynak, Ivettke tejhabverése is egyre jobban hiányzik. Kétségbeesve telefonál szőve álmát, mint színes fonált. Semmi. Aztán egyszer kéretik valamelyik minisztériumba, ahol egy nyikhaj államtitkárocska közli vele, hogy kinevezik a Nemzethy Sügérszaporító Vállalat élére. Ha Pista kellően cinikus és nihilista, gyorsan igent mond, mert felméri, hogy a zsé ugyan nem nagy, de van állami kocsi, van Ivettke. és sokat ugyan nem tud lopni - ha egyáltalán van erre hajlama - de az irodaszer-beszerzésből valami leeshet neki is. Ha Pista önérzetes, óvatosan megpendíti, hogy ő a Nemzethy Kaszakő Vállalat élén képzelte el magát, amelyből ő világra szóló Nemzethy Faszakő Vállalatot képes kihozni. Ekkor államtitkárocska sajnálattal közli, hogy a Nemzethy Kaszakő Vállalat élére egy - huszonnyolc éves korára az NB III-ból kiöregedett - jobbszélsőt neveznek ki. Egyébként a Fideszben nem pozíciót, hanem feladatot osztanak - ráncolja szemöldökét államcsicskárocska -, úgyhogy kell a meló vagy nem. És ekkor Pista végre megérti saját helyzetét, feladja önbecsülését, belátja, hogy élete a Párté és elmegy sügérszaporítónak. (Szerencsétlenebb sorsú Pisták kapnak egy hosszú nevű kormánybiztosi megbízást egy misis fizuval, de legalább van állami kocsi és titkárság címén hozhatja Ivettkét. A leggyengébb Pistáknak csak miniszteri biztosi állás jut kevéske pénzzel, autó necces, Ivettke sehol.)

A kognitív disszonancia viszont dolgozik Pistában, ezért megmagyarázza magának, környezetének, hogy ő nem egy szánalmas pária. Pedig az. Ha korábban Pista "volt valaki" - Stumpf, Lázár, (felkészül Dorkota) - akkor a sajtót is körbeturnézza szánalmas magyarázkodásával a látszat fenntartása érdekében.

Egy archív képet találtunk...

Hát, Drága Olvasóim, sajnáljuk együtt a szegény, szánalmas Stumpfot, aki a szemünk előtt kapálózik. Nem kell ő - a neve - másra, mint az egyetemi autonómia felszámolására, a magyar felsőoktatás lezüllesztésére. (Gyermekeink ezt látva úgy pucolnak Nyugatra, mint annak a rendje.) És a Stumpf ehhez adja a nevét, renoméját, életművét. Mert már ő is elveszítette önbecsülését.

Így tagozódik be a Nemzeti Gecizmus Rendszerébe az ősfideszes régi gárda. Talán van valahol egy "Megtalált Önbecsülések Osztálya". Nagyon sok egykori fideszesnek érdemes lenne arrafelé keresgélnie, ha egy nap elegük lesz a becsület nélküli éldegélésből. A Stumpfnak is.

A BKV-ellenőrök  - most azt hiszem máshogy hívják őket, de a köznyelvben maradt ez az elnevezés - munkája szükséges, és el is ismerem fontosságukat, de mostanában mégsem kedvelem őket. Nem, nem büntettek meg, ez a poszt nem emiatt született. Igaz nem is tudnak. Általában autóval közlekedem, de előfordul, hogy egyszerűbb tömegközlekedni. Ezért mindig veszek bérletet. Nem egy win-win szitu, valószínűleg ráfizetek, ám "jobb a békesség" alapon legyen nálam kiszámíthatatlan helyzetekre. További rossz tulajdonságom, hogy mindig van nálam pár jegy is, mert bármikor kellhet családtagnak, kollégának. Nos, ezekre kóbor jegyekre alapozódik az én szórakozásom.

Pár éve írtam az öt legszórakoztatóbb elfoglaltságról szóló bejegyzést, melyben nem említettem meg saját kedvtelésemet. Mert amit legjobban szeretek magamban, az a szerénység. Kinek hiányzik, hogy még életében szentté avassák különösen, ha nem is katolikus. Kell a macerás procedúra a fenének! De most mégis meg kell énekelnem a problémát, mert nem engem érint igazán.

Utazom tehát békésen a BKV valamelyik járatán, és jönnek az ellenőrök. Mutatom a bérletem, nekem oké a világ. De sokszor vannak bliccelők. Az utazóközönséget általában nem érdekli a lebukás/bírságolás folyamata, a kisebb rész kárörvendően néz ki a fejéből, a nyilas/komcsi pedig az ellenőröket biztatva rövid, ám lényegretörő erkölcsi példabeszédben ítéli el a dolgozó nép nevében a bűnöst.  Magam egy picit más utat járok. Ha az illető valamiért szimpatikusnak találtatik, érvényesítem a nálam lévő plusz jegyet és amíg a lebukott látványosan keresgél, magyarázkodik, azzal a dumával, hogy leejtette vagy az ülésen hagyta, odaadom neki. Először néznek hitetlenkedve, aztán kapcsolnak és mosolyogva, megkönnyebbülve - olykor hálásan - elveszik. Általában turistáknak szoktam segíteni abból a megfontolásból, hogy ne kellemetlen élménnyel távozzanak a kedves Bukarestből, hanem ha otthon mesélik a sztorit, mondják el, hogy milyen jó fejek ezek a románok. Meg diákoknak, akik az aputól kapott bérletpénzt a haverokkal való lógásokra vagy a csajok előtti villantásra költötték el, ezért egy hónapig űzött vadként, rettegve mennek suliba. Szétszórt családanyáknak és szingliknek, akik az előrelátó tervezés bajnokaiként négy másodperccel a villamos/busz/troli érkezése előtt azt sem tudták, hogy fel fognak rá szállni. Gyerekeiket maguk után húzó atyáknak, akiket csemetéjük nyúz, ezért megosztott figyelem hiányában nem képesek még jegyekkel is bajlódni. Nagyjából ez az én jegyosztásilag preferált köröm. Rendes középosztálybeliek, akik éppen ott rászorulnak némi segítségre.

A közelmúltig az ellenőrök - jellemtől és hangulattól függően - két csoportra oszlottak a szituációban. Az egyik csoport mosolygott és elfogadta, a másik fogat csikorgatott, és úgy fogadta el. Az utóbbi időben viszont van némi változás. Először is több a bliccelő, úgyhogy a hobbim kezd költséges szórakozássá fajulni. Az ellenőröket pedig valami köcsögképző tagozaton képezték tovább, nem fogadják el a segítségül adott jegyet. Azt játsszák, hogy a jármű indulása után érvényesítenek valami mintajegyet, és aki az után érvényesíti a sajátját, azt büntetik. Ezt nem tudom milyen szabályzat írja elő nekik (valós-e vagy csak egyéni szemétkedés), mert vígan vannak olyan élethelyzetek, amelyben a jegylyukasztás a járat indulása után történhet. (jegykeresés, rossz lyukasztó stb.) A múltkor is adom a mentségjegyet, 'oszt a parasztja lehurrog és bünteti a kimenteni szándékolt bliccelőt. A jeleneten háborgó utasoknak meg visít a bugrisa, hogy ő csak a munkáját végzi. Emberség, segítő attitűd nyomokban sem. Nem baj, egyszer majd ez a barom is találkozik egy másik relációban egy ugyan ilyen gonosz bunkóval, és akkor majd pislog és nem érti.

Érdekes megfigyelésem továbbá, hogy a sok "csak a munkámat végzem"-ellenőr valahogy visszavesz a nagy löttyös sztahanovista munkavégzésből, amint egy százhúsz kilós rejtett tartalék bliccelővel hozza össze a sors. Vagy amikor a rejtett tartalékok - előbújva rejtekükből - csordában csörtetnek végig a Combinon jegy és maszk nélkül. És a bűzükkel mozgó covid tesztként fungáló hajléktalanokat sem zargatják. A bátorságuk csak akkor jön meg, ha derék turistákat vagy még derekabb magyar embereket kell macerálni.

Amúgy azt sem értem, hogy a BKV-nak miért nem mindegy, hogy ki a viteldíj fizetője? Miért nincs jogom meghívni bármely utastársamat egy BKV-utazásra, ha úri kedvem úgy tartja? Mi köze ehhez a BKV-nak? A viteldíj ki van fizetve, kár a céget nem érte. Talán a BKV vezetésének is el kellene gondolkodnia, hogy milyen embereket - embereket? - alkalmaz. Nem ártana egy kis képzés humánumból.

Azt hiszem a BKV-ellenőr mentalitás miatt tart itt az ország. A bajba kerültekkel szemben - különösen, ha az egyébként normális középosztálybeli - semmi empátia. Ha valakiben pedig kialakul ilyesmi, akkor annak még a gondolatát is eltapossák.

Nekem alapvetően mindegy is lenne, ha a gonoszsággal teli BKV-ellenőrök nem rontanák el egyik kedvenc szórakozásomat, így viszont elegem van belőlük.

Egyszerűen szánalmas, ahogy az úgynevezett magyar jobboldal mennyire nem érti, miért fog nagyon komoly következményekkel járni Trump számára a csőcselék Capitoliumra uszítása. Okosítsuk ki szegényeket.

Távolról indítunk. Először azt kell megérteni, hogy ki Róma letéteményese. Ez nagyon fontos kérdés, amely búvópatakként befolyásolja a nyugati világ politikai rendszereit. A válasz összetett, mert nem egy Róma volt a történelem során, a birodalom kétezer-kétszáz éves története tág határokat biztosít a római hagyományokhoz való kötődéshez. A ki Róma örököse kérdésre az a felelet, hogy attól függ. Igen, attól, hogy a szerteágazó kulturális, politikai hagyományokból melyiket ki vitte tovább. Vallási értelemben a pápa a pontifex maximusok örököse, még ha meredeken hangzik is. A kereszténység a Római Birodalom területén keletkezett, sok ezer vértanú halála árán erősödött meg, lett üldözött szektából államvallássá. A Vaticanus dombon kivégzett Péter apostol utódai erre a kősziklára alapozzák felfogásukat, mely szerint ők a kereszténnyé lett Róma kontinuus örökösei. A germánok több okból követelik maguknak a római örökséget. Elsőként azért, mert ősi ellenségei lévén Rómának sikerrel buktatták meg a Nyugat-Római Birodalmat. Másfelől azért, mert ők igyekeztek feltámasztani, megújítani a népvándorlás lecsengése után a régi birodalmi dicsőséget. Ha tehát a Nyugat-Római Birodalom császári hagyományit nézzük, akkor annak sokáig a németek voltak a tovább vivői, a köztársasági Németország viszont nem tud mit kezdeni ezzel az örökséggel, ezért áthangolták összeurópai gondolattá. A Kelet-Római Birodalom tradícióinak folytatására ketten jelentkeztek be. Az egyik - bármilyen furcsa a formákra fókuszáló magyaroknak - az Oszmán Birodalom volt, amely nem tett mást, mint a mekkai tevekupec ideológiájának újszerű erejébe vetett hittel próbálta helyreállítani a szétesett Kelet-Római Birodalom területi egységét. A másik a felemelkedő Orosz Birodalom volt, amelynek cárjai számára kapóra jött a vallási és a világi hatalmat egy személyben uralni tudó cezaropapizmus ideológiája. Ezt az igényt sikerült megalapozniuk egy nem túl erős, de mégis dinasztikusnak tekinthető házassággal.

Csak egy ország van, amely nem szokott kérkedni római hagyományaival, ez pedig az Egyesült Államok. Pedig ők az "igazi" Róma, a köztársasági Róma örökösei. Amikor kétszázötven éve kiszakadtak az angol gyarmati létből, az Alapító Atyák történelmi előzményeket kerestek a demokratikus működésre. Nem volt sok. Maga a modell is erősen vitatott volt, hiszen a Föld akkori országaiban királyok, császárok, kánok, szultánok uralkodtak békés vagy békétlen egyeduralomban. Mintaként a köztársasági formában működő Svájc szolgált, amelyről viszont az volt vélekedés, hogy kis területű ország, amely elvergődhet talán köztársaságként, de egy nagyobb kiterjedésű országban ez a társadalmi berendezkedés kudarcra van ítélve. Az Alapító Atyáknak tehát fel volt adva a lecke, hogy bizonyítsák a köztársasági modell életképességét. Ezért visszanyúltak a köztársasági Róma hagyományaihoz, különös figyelemmel a köztársaság bukásának tapasztalataira. Úgy vélték, hogy a köztársasági eszmére legnagyobb veszélyt az egyeduralom kialakulása jelenti, ezért alkotmányos berendezkedésüket úgy alkották meg, hogy elkerüljék a Mariusszal kezdődő, Sulla diktátorságán át Caesarig terjedő permanens polgárháború időszakát, mely után Octavianus császársága már maga a megváltás volt a biztonságra vágyó római polgár számára. Nem csupán a hatalmi ágakat választották szét, hanem azokon belül is képeztek ellensúlyokat ezzel akadályozva meg, hogy bárki túlhatalomra tegyen szert. Amikor pedig az idő múlásával kialakult a Roosevelt-jelenség - az Alapító Atyák nem gondoltak arra, hogy a demokratikus keretek közt választott vezető hosszú ideig hatalomban tud maradni - villámgyorsan bezárták ezt a kiskaput a kétszeri választhatóság szabályával. A demokratikus rendre a történelmi tapasztalatok szerint még a katonák tudnak veszélyesek lenni, ezért az USA-ban - bár a katonából lett elnök nem példa nélküli (Washington, Grant, Eisenhower) -, azonnal leszerelik a sikeres tábornokokat. (Akik civilként befuthatnak politikusi pályát, mint azt a fentiek vagy Colin Powell esete mutatja.) De olyan nincs, hogy egy amcsi tábornok felsóhajt emígyen: "Alea iacta est!", és csapataival átlépi a Potomacot.

A modern köztársasági Róma alapjait veszélyezteti az, aki nem fogadván el a választás eredményét, lázadásra bujtogatja a csalódottakat. Mert a rendszer fundamentuma, hogy választáson kell nyerni, akinek ez nem megy, az ne akarjon hatalmat. Pláne ne törjön egyeduralomra. A kétszázötven éves társadalmi modell lényegét tilos kétségbe vonni, mert az a köztársaság bukásához vezet. Trump ezt nem látta be, amelyért súlyos árat fog fizetni. Már csak azért is, hogy elvegyék a kedvét a leendő diktátorjelölteknek.

Ez nekünk, magyaroknak felfoghatatlan. Képzeljük el, amint "és külön Semjén Zsolt" miniszterelnök-helyettes nemet mond - horribile dictu: nyilvánosan - minden idők legnagyszerűbb Viktorának. Pedig Pence megtette ezt Trumppal, mert alkotmányellenes cselekvésre utasította. Vagy elképzelhető-e, ahogy pártállástól függetlenül az összes magyar honvédelmi miniszter beint Viktornak, mert hülyeségével veszélyezteti az alkotmányos rendet.

A cselédtudatú kipcsakok számára érthetetlen, ami most az USA-ban történik, mert ritkán adatott meg nekünk, szerencsétlen magyaroknak, hogy ne valami kretén egyeduralkodó népboldogítónak kiszolgáltatva éljük az életünket. A lényeg meglátását most is gondos kezek rejtik el előlünk, és csak a habokra engednek koncentrálni. Sohasem lesz így elegünk, mert azt sem tudjuk, hogy lehetne másképp.

Elhíresült kiírása volt az osztrák boltoknak a rendszerváltást közvetlenül megelőző magyar bevásárlóinvázió tapasztalataként: magyar, ne lopj! Sokan vitatják ugyan hitelességét és valóságalapját, de sajnos személyesen volt alkalmam megtapasztalni igazságát. Az egyik Billában tátottuk a szánkat - mi számítógépekkel sefteltünk, időpontra mentünk, és a várakozás alatt tértünk be, de nem nagyon érdekeltek a talmi piperék -, amikor azt láttam, hogy egy derék honfitársam besprézi magát egy, a szocialista Magyarországon luxusnak - ott tucat vacaknak - számító termékkel. Hóna alá tette és megnyomta a szórófejet. Pechjére nem tudott németül, azt pedig szocialista nyomoroncként el sem képzelhette, hogy egy márkajelzés mögött többféle termék húzódik meg. Kínosan vicces látványt nyújtott hónaljában másfél vödörnyi fehér borotvahabbal.

Szittya véreim kárhoztatják Európát az utóbbi harminc év változásai miatt ahelyett, hogy észrevennék a magyarság számára kedvező fejleményeket. A legutóbbi-EU csúcs üzenete egyértelmű: magyar, lopj! Igaz, hogy egyelőre 2022-ig van megengedve, de ez is eredmény. Örüljünk hát a nagylelkű lehetőségnek, és lopjuk szét az Uniót a következő években.

Persze mi csak hisszük, hogy kiehetjük az Uniót vagyonából, mint Kis János Sarudit. Valójában ez alamizsna. Nagyon sok ezermilliárd euróról van szó, abból a magyaroknak juttatott néhány milliárd morzsa. Ha ennyiért megvehetik az Unió békéjét, megveszik. Ha ezt a pénzt a magyarok - különösen azok kündüje - ellopják, hát lopják el. Kit érdekel. Úgyis német, svájci bankokban fog landolni a lopott pénz. A magyar ugar meg maradjon meg magyar ugarnak. Ha a magyarokat nem zavarja, annál jobb. Legalább nem lesz versenytárs. Pontosan ilyen alapon nem érdekelt senkit, amikor a Közösségek fejlesztési pénzeit lopta el a dél-olasz szervezett bűnözés a '70-es évektől, a görög felvilág a '80-as évektől. Az EU magországainak nagy rutinja van ebben.

Korábban próbáltak felzárkóztatni minket a: magyar ne lopj! - felszólítással. Mára lemondtak rólunk. A mai üzenet: magyar, lopj! Csak hagyj minket békén!

Itthon természetesen oldaltól függően lehet hadoválni győzelemről, lehet borongani az Unió vezetőinek oppurtunizmusán, csak egyet nem lehet. Nem szabad észrevenni a gesztusban a magyarok iránti lenézést. Kár, hogy ez történt véreim. Semmibe sem vesznek minket, olcsó bunkóknak tartanak, és úgy is kezelnek.

De mi ezt ne lássuk meg, örüljünk és boldogan fújjuk hónunk alá a borotvahabot, amelyről azt hittük, hogy illatszer. A Billa alkalmazottja nem fog szólni. Csak kinevet.

Akárcsak a jelenet szemlélője, akinek ebből nincs elege, sőt köszöni a vidám perceket.