Most, hogy dr. Orbán Viktor Mihály, a leggyönyörűbb magyar megnyerte a Miss World szépségversenyt a szokásos venezuelai, fülöp-szigeteki, indiai golddiggerek előtt - dacára annak, hogy kövér és orcája is ribanc - azzal, hogy ő hozza el az áhított világbékét, már semmi más dolga nincs mint kastélyokat osztogatni, leginkább a családjának és "hű béreseinek". Elvileg valami Hódmezővásárhelyről elszármazott parasztot fog Viktor pecsétnyomónak használni, mert övé az ötlet, de ennek a nyomorult senkiházinak szépen beleverették ez ügyben pofáját a saját szarába Pedo Katóval. Úgyhogy Viktor fogja kijelölni a szerencséseket, akiknek véletlenül T-vel fog kezdődni a neve és iborczra végződni, de lesznek még M betűvel indulók és észárosként érkezők is. A futottak még kategóriában pár szegény rászoruló, hátrányos helyzetű nemzeti szpáhi örömködhet az extrajuttatásnak. A kiszemelt kastélyokat persze formálisan magántőkealapok kapják ingyenbe', mert azok tulajdonosai elsőre nem látszanak a nyomorult plebs előtt. Azon ostoba, barom fidesz szavazók előtt biztos nem, akik simán bekajálták, hogy azért kell megvenni a repteret 1400 milliárd forintért, mert az állam jó tulajdonos, majd egy hónap múlva tapsikolnak, ha elajándékoznak közel ötven, több tízmilliárd forint adófizetői pénzből felújított kastélyt azzal a dumával, hogy az állam nem jó tulajdonos. Itt kell élned, hogy elhidd. A fidesz bugris választóinak már nincs orvos, tanár, út, posta, bolt, vasút, jövő, semmi, de zabálják az eléjük lökött propaganda moslékját.

Pedig olcsóbb lenne ezeket a kastélynak nevezett pénznyelőket - pár kivétellel - ledózerolni a francba. A magyarországi kastélyok három csoportba sorolhatók. Van - nagyon kevés - várkastély, amely funkciójukat veszítve már kétszáz éve is a "Vár állot, s most kőhalom"-kategóriába tartoztak. Ezek saját korukban közigazgatási és birtokközpontok voltak, némi - az ágyú feltalálása és elterjedése után egyre csökkenő - hadászati értékkel. A végvári rendszer kialakítása adott új szerepet ezeknek a váraknak: leginkább jelzőrendszerként és a hódoltsági részek irányába a királyi fennhatóság látszataként működtek. Erdogán kiűzése után pedig rablótanyaként kezdtek üzemelni, ezért felrobbantgatták őket, a helyiek meg elhordták a köveket építőanyagnak. Legalább hasznosultak valamennyire. Mára alig maradt belőlük, talán Sárvár, Tata, Gyula, Simontornya, Diósgyőr említhető. Néhányat újraépítenek, mint például Szigligetet vagy Visegrádot, amelyek szép kilátást nyújtanak. Sümegen is van egy pár évtizedes, jól működő kezdeményezés, de ezekből ennyi elég is. A történelmi Magyarországon lévő várkastélyok is szenvednek. A németújvári például kívülről impozáns, belül egy romhalmaz, a padlásról összehordott rozsdás cuccok inkább ócskásnak valók semmint kiállításra, noha az osztrák állam és a Batthyányi család is tesz a fennmaradásáért. De sok értelme nincs.

A következő csoportba a XVIII: század közepétől a XIX. század elejéig épült, eleinte barokk, később jobbára klasszicista stílusú kastélyok tartoznak. Ezek közül legjelentősebb a fertődi, a keszthelyi, és a gödöllői. Csak ezek a versailles-i kastély-stílus koppintásai, aki egyet látott közülük, az mindet látta. A kérdés csupán az, hogy az adott építtető családnak mennyi pénze volt rongyrázásra. Mert ha ezeket a kastélyokat a mába helyeznénk, akkor kiderülne, hogy a lakhatási cél volt bennük a legkevesebb. Inkább cég székházak voltak, ahonnan irányították a birtokot, a termelést, kereskedést. A másik domináns szerepük a társadalmi élet és a szórakoztatás színtereként való működés. Bálok, vadászatok, szülinapi bulik helyszínéül szolgáltak. És a család fejének szórakozási szokásainak kielégítésére. Szegény Joseph, hogy unhatta már, hogy Fényes Miklós minden napra rendelt valami új művet. Tele lehetett a töke csórikámnak, manapság meg úgy hallgatják sznobék ezeket a kínban született gyári soron összedobott vacakokat, mint valami magas művészetet. De hát Miki ezért fizetett. Nem rosszul. Ha a foci lett volna a mániája, most Fertődön leshetnénk a stadion romjait és Sabitzer ősének cselezési trükkjeit mutatnák be rizsporos parókában. A lakhatás kérdése persze fontos volt, hiszen a cégközpont egyben home office is rezonált, a birtok működtetése sok embert kívánt (szolgák, kertészek, lovászok, birtokigazgatók és családtagjaik), akiket el kellett helyezni, szigorú rendben napi szinten működtetni. De ezek felett is eljárt az idő. Ma már, ha gazdagék szórakozni akarnak, felülnek a magángépre, ringatóznak az Áranyrószikán, 'oszt jó napot. Cégközpontnak meg ott van valami bazi nagy építészeti förmedvény a fővárosban.

A harmadik csoportot a XIX. század második felében, a XX. század elején emelt kastélyok jelentik, amelyek valójában családi nyaralóként épültek. Tucatjával. Építészirodák - közük például Ybl - házgyári tervek szerint gyártották a tervrajzokat megrendelőiknek. Akik jórész idegen, a kapitalizmus kialakulásával Magyarországon jól boldoguló börzelovagok, iparbárók, bankvezérek, médiacézárok voltak. Ezek a beilleszkedés szándékával igyekeztek földeket szerezni és a magyar arisztokrácia köreibe bekerülni. Ennek a folyamatnak az egyik színtere volt a kastélynak nevezett vidéki nyaraló építése, amely megléte esetén lehetett murikat, vadászatokat rendezni, a nyári pesti forróság elől visszahúzódni a jobb levegőjű vidékre. Ezeket a kecókat meglehetősen eklektikus stílusban húzták fel, és modernek számítottak korukban, volt bennük vízöblítéses wc, később villany is. Építészeti értékük kb. annyi, mint ma bármelyik újgazdag ner-szoponc nyaralójáé.

Egyszerűbb lenne ezekből szelektálni. Amelyik kastély kultúrtörténetileg, építészetileg fontos, azt a párat állami tulajdonba megtartani, korszerű kiállításokat berendezni. Ezekből - ha még lesznek - a jövő magyarjai képet kaphatnak őseik (nem kizárólag az arisztokrácia) hétköznapjaiból. Persze nem úgy, hogy: "ez a könyvtár, ez a kék szalon" és a többi unalmas tárlatvezetéssel, hanem a régi életmód felidézésével, közel hozásával. A többit meg adja el az állam. Pénzért. Úgyis üres az államkassza. Aki rongyot akar rázni, fizessen.

Valószínűleg a kastélyosztogatás a belátása annak, hogy ezek a felújított, funkciójukat veszített vacakok piaci alapon semmit sem érnek. És a resztlit megnyerő Viktor szolgák is vakarni fogják a fejüket, hogy mit kezdjenek ezekkel az ócskaságokkal. Fenntartani drága, fejleszteni minek, a nyakukban meg a műemlékvédelem. Pénzégetés. Szóval egyszerűbb lenne a felesleget ledózerolni, a helyükre akkugyárat építeni. A fidesz parasztok annak is tapsolnának. Az állami vagyon elosztogatásának spontán privatizációra emlékeztető komcsi módszeréből viszont elegem van.