Azt hiszem ezen az országon és lakóin már csak szánakozva röhögni lehet. Itt vannak elsőként fideszszavazó istenadta barmok, akiknek nyolc éve mossák az agyukat a migráncsveszéllyel. Takonydy főlófasz nyolc éve turnézza végig hetente többször a nyalonc médiát a "kerítés über fasza" és a "migrációs helyzet fokozódik" unalmas dumával. A fidesz barmok kajálják, az öregasszonyok rettegnek, hogy megerőszakolják őket a niggerek. ("Ó, bárcsak kikormolnának!" - imádkoznak titokban.) Aztán kiderül, hogy a kerítés szart sem ér, egyre több hír jön - időnként heveny lövöldözéssel egybe kötött - üldözött embercsempész autókról. De a fideszparaszt nem képes összekötni abba a buta fejibe neki, hogy akkor mivégre a kerítés? Most meg bejelentik, hogy elengednek vagy kétezer-hatszáz embercsempészt. Bele a nagyvilágba. Mert, hogy drága a dutyifenntartás. És a fideszparaszt ezt is bekajálja. Az nem jut el a tudatáig szegény bunkónak, hogy akkor mi a csodának volt eddig a nagy felhajtás, ha ezentúl csempészeink vígan csempészhetnek tovább, hozhatják az erőszakolókat dögivel. Ezeken az ostoba magyarokon - miközben csak gratulálni lehet Viktornak a néphülyítés frontján elért világszínvonalú eredményéhez - tényleg csak röhögni lehet. Meg szánni őket, mert arra sem képesek, hogy rendes polgárként számon kérjék politikusaikon legalább az alapvető - nem túl bonyolult - ígéreteik betartását. És szánni lehet a rendőröket, hatásvadászokat, ügyészeket és bírákat, akiknek a munkájuk semmit sem ér, feleslegesen dolgoztak, fáradtságuk jutalma az embercsempészek gúnykacajjal egybekötött integetése.

Aztán a dolog másik szintje, amelynek felfogását már nem várhatjuk el a fidesz agymosottjaitól, de attól még fontos. Szóval egy úgynevezett jogállamban az úgy van, hogy kegyelmi jogkört az államfő - kivételes esetekben a parlament - gyakorolhat. Hunniában a börtönök parancsnoka. Csodálom is, hogy még újságíróknak sem tűnt fel, hogy kormányrendelet hatalmazza fel az országos smasszert arra, hogy elengedjen egy rakás bűnözőt. Tipikus antijogállami megoldás. Formálisan van egy messziről jogszabálynak látszó valami, de tartalmilag mindennel szembe megy, amely egy jogállamban alapvetés. Először is elvonja a köztársasági elnök Alaptörvényben rögzített egyedi kegyelmezési jogkörét, illetve az Országgyűlés közkegyelmezési jogkörének lehetőségét. De ezért senki sem visong. Másodszor egy teljesen más jogintézményt hekkel meg. A reintegrációs őrizet - amelyre ezt a tartalmilag közkegyelmet felhúzták - gondatlan bűncselekmények elkövetőinek a társadalomba való visszaszokását szolgálja egyedi mérlegelés alapján. Lényege, hogy az arra érdemes elítélt a szabadságvesztéséből visszalevő pár hónapot már otthonában tölthessen ezzel segítve a büntetés lejárta utáni beilleszkedését. A Kormányrendelet viszont teljesen másra használja ezt a lehetőséget, és a fősmasszerre bízza, hogy dobja ki a dutyiból azokat, akik embercsempészet miatt ülnek. Hogy hová mennek ezek a jótét - időnként rendőrökre lövöldöző - lelkek, nem érdekel senkit.

Normális országban, ha a Kormányban felmerül egy ilyen gondolat, elsőként az igazságügyi miniszternek kell levetetnie napirendről, mint alkotmányellenes javaslatot. De Juditkától ilyet nem várhatunk. Sajnos ő csak egy kohász-jogász egyetemen végzett, nem tudja mi az a jogállam. (Miskolcon még a cucilizmusban indítottak valami jogászképzésnek látszó stúdiumot abból a célból, hogy a kőbunkó borsodi, tirpák és hurkatöltő tanácselnökök mellé képezzenek írástudó vb-titkárokat. Aztán úgy maradtak. És ennél valószínűleg nem is jutnak tovább Juditka és barinői által leuralt miskolci egyetemen.) Juditka tehát nem szól. (Viktor, ha mész haza, röhögj egy jót, amint elhajtatsz Juditka Kútvölgyi úti palotája előtt. Van kint egy felirat: "Szemetet lerakni hatóságilag tilos!" Ebből látszik, hogy Juditka nem tűri a konkurenciát.)

Aztán meg, ha Deák székében egy arra méltó ücsörögne, lehetne egy teljesen legitim társadalmi vitát folytatni a hazai büntetési rendszerről, amely túlságosan szabadságvesztés-központú. A magyar ember azonnal börtönért kiált, mert ebben látja a megtorlást és az elrettentést. Pedig egyes bűncselekmények esetében lennének hatékonyabb - és az állam számára kevés kiadással, sőt bevétellel járó - eszközök is. Gondatlan elkövetések esetén például tök felesleges az elrettentésre játszani, mert az elkövetőnek esze ágában sincs a bűnismétlés. A fehérgallérosokat sem kellene feltétlenül leültetni. Jó nagy pénzbírsággal megdobni őket - de tényleg naggyal, akár milliárdossal is - ahol menne a ház, autó, rolex, maradna a földönfutás. Lakodalmas Lajos művész úr börtönbe vonulásos cigánykodásáról szóló sagát sem kellene olvasnunk a bulvárban, ha a kár megtérítése mellett kapott volna egy derék háromszázmilliós bírságot, oszt jó napot. Közlekedésieket minek bevarrni? Közérdekű munka rehabilitációs intézetekben, kórházakban, ahol naponta láthatják mi a szabályok megszegésének emberi következménye. De tényleg munka, ágytálazás, beteggondozás, stb. Aztán lehet elmélkedni, jobb emberré válni. Vagy bátrabban lehetne alkalmazni a foglalkozástól eltiltást, a vezetői engedély elvételét akár örökre, a diploma visszavonását, amelyért azért tanulni kellett, és amely az elért társadalmi presztízstől is megfoszt. Ezek csak egy laikus ötletei, a szakembereknek biztos vannak egyéb, hasznosabb javaslatai is. Meg kellene hallgatni őket, hátha nem bolsevik trükk a szakértelem. De ilyesmi nem várható Juditkától azért nem mert alkalmatlan, Viktortól meg azért, mert a birkái olyan hülyék, hogy nem késztetik Viktort valódi kormányzásra ezen a téren sem. Akkor meg minek erőlködjön.

Az embercsempészek világgá szalajtása többrétű skandalum, nekem elegem is van belőle, ugyanakkor szeretek röhögni azokon a hülyéken, akik észre sem veszik, hogy hülyék, ezért hálás vagyok Viktornak a vidám percekért.