Egy barátom írt pár napja, hogy igyunk meg egy kávét a Budagyöngyében. Nagy sejma a fickó, mert pontosan tudja, hogy az ilyesminek nem tudok ellenállni, hiszen a kávé nagyon jó, a környezet pedig kellemes emlékeket idéz. Naná, hogy elfogadtam.

A Budagyöngye egy sajátos szubkulturális hely Pasarét közepén, a Rózsadomb alján. A minipláza a '90-es évek elején-közepén épült, amikor az ózdi gyerek szerint mindenki táncolt, meg tette a szépet. Az itteni butikosok például annyira tették, hogy olcsóbbak voltak, mint a józsefvárosi kínai piac. A butikoknak ajtaja sem volt, így éjszakára sem zárta senki, melynek következményeként a biztonsági őrök ezekből öltöztették a nőiket.  Nem érdekelte a tulajokat, hiszen mindenki táncolt. Amíg el nem kanászodtak az őrök. A rendes pénzmosókat aztán felváltották a komolyabb tulajok, a Budagyöngye konszolidálódott. De a relatíve olcsóság meg kivételezettség egy darabig még maradt. Volt meki, meg pizza hát, a mobilcégnél egyedül az országban itt nem vacakoltak a céges iratokkal, a lenti zöldséges nagyon jó áron kínált szép árut stb. Aztán újabb konszolidációként megjelentek bankok, terjeszkedett a Szega, új luxus butikok nyíltak, de a báj valahogy megmaradt. Aki híres (hírhedt) emberrel, médiaszemélyiséggel, színésszel, politikussal, celebbel akar találkozni, az itt megteheti. (Nem nagy cucc egyébként, ezeknek is csak luk van a seggén.) Jobbulást, Dudi!

Ebbe a közegbe érkezett a Magyar Posta úgy tizenöt éve. Jó ötlet volt, emelte a pláza szolgáltatásának szintjét. Erre támaszkodva gondoltam úgy, ha már ott leszek, befizetem a csekkeket is. Tudom, hát hogyne tudnám, hogy a művelt román már a telcsije appján intézi az ilyesmit, csak a mucsai sárgacsekkezik. Mit tegyek, ilyen visszamaradott vagyok. Fordulok is rá a Magyar Posta felé vezető útra, és már gyanús volt, hogy nincs senki a folyosón. Odaérve lehúzott redőny és egy kiírás fogad, mely szerint november 12-től a szolgáltatás szünetel. Olvastam természetesen, hogy a Posta a megnövekedett energiaárakra hivatkozva felfüggeszti szolgáltatásait egyes helyeken, de a Budagyöngyében speciel minek.

Az talán érthető, hogy az 1880-ban épült bivalybasznádi postát nem tudják kifűteni, ezért szénszünetet rendelnek el, ám egy pláza posta esetén elég döcögősen áll meg ez az érv. A posta pultjai, egyéb a munkavégzéshez szükséges eszközök a helyükön maradtak várván a feltámadást. Ez pedig azt jelenti, hogy a bérleti díjat valószínűleg továbbra is fizeti a Posta. Mármost a bérleti díjban benne szokott lenni az üzemeltetés költsége, tehát tipikus hűtlenkezelés, ha a Posta úgy zárja be bérelt helyiségét, hogy közben fizeti a bérleti díjat.

A másik eset, ha a bérleti díj nem tartalmazza az üzemeltetés költségeit, azokat külön kell a bérlőnek megfizetni, és ezt nem tudja kiköhögni a Posta. Ekkor azonban nagyobb baj van. Mert - mint említettem - a bivalybasznádi posta esetén el lehet sütni az energiás mesét, hiszen magában áll az épület. Pláza posta esetében viszont ott van összehasonlítási alapként egy rakás másik üzlet. Tehát Postához mérhető nagyoknak - Budapest Bank, OTP, K&H, DM, mobilcégek - futja a megnövekedett energiára. A legnagyobb területtel rendelkező, jó minőségű prémium árukat és kajákat forgalmazó Szegának még maga által bevállalt árkorlátos árukkal is futja. Amiként a gyógyszertárnak, zöldségeseknek, butikosoknak, büféseknek, fodrászoknak és műkörmösöknek is futja. Mindenkinek, csak a Magyar Postának nem. Varázslatos! Azt hiszem ideje elcsapni a Posta vezetését, és valamelyik Budagyöngyében dolgozó fodrászt megtenni vezérigazgatónak, hiszen a vak is láthatja, hogy jobb, mint a Posta-vezér. Ő kitudja perkálni az energiaárat, a postás fószer erre nem képes. Akkor adja át a helyét a fodrásznak.

A harmadik lehetőség, hogy a Posta kommunikációja és a valóság nem fedi egymást. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a kommunikáció nem azért találtatott fel, hogy a valóságot bemutassa, hanem, hogy elfedje. Azt pedig csak találgatni lehet, hogy a postabezárásoknak melyek a valódi okai. (Tipp az, hogy az üzletágat átveheti valamelyik NER-köcsög, az ingatlanokat pedig el lehet kótyavetyélni némi alkotmányos költség megtartásával.) Az újraindulásként berizsázott március még messze van, addigra a birkák esetleg el is felejtik, hogy nekik volt postájuk. Megszokják, hogy a megmaradt posta két kilométerre van, majd elbattyognak, ha levelet akarnak felvenni, feladni, csekket szeretnének befizetni, biztosítást kötni. A vidéki fidesz-szavazók nemcsak buták, hanem dagadtak is, nem árt nekik a mozgás. Ahol viszont óbégatnak a népek, vagy akkurátus a polgármester, ott nagy kegyesen kinyitnak. (A pláza posták ingatlanjai amúgy sem adhatók el, alkotmányos költség sincs, tehát nem éri meg a haccacáré.) Valószínűleg a Budagyöngyén működő sem kerül bezárásra, mert a Kormányban és annak környékén lebzselő budai úri fiúkra rászól a nagyi, nagynéni, hogy messze van a Moszkva tér a fájós lábuknak. A budagyöngyei postafiókot ezért tök felesleges bezárni erre a kis időre, amelyre - nincs más észszerű magyarázat - kizárólag azért került sor, hogy nekem elegem legyen. (Szerencsére a jó kávé és a kiváló társaság elűzte rossz kedvem telét.)