Rövid, baráti látogatásra lakásunkba érkezett leánygyermekem az ő pasijával. Szívélyes fogadására az előszobában felsorakozott a család, az őszinte, elvtársi légkörben megtartott beszélgetés a konyhában vette kezdetét. A jó kedélyt azonban rövid idő múlva beárnyékolta, hogy elfogyott a vegán majonéz. Legalábbis leányom a hűtő megszemlélése után erre a következtetésre jutott. Kérdem tőle, hogy - mivel ezt a vackot csak ő eszi - miért nem szólt, mi a fenének tette vissza a majonézes flakont. Ám, ha már így esett, dobjuk ki. Passzolja nekem három pontos horogra. Amint nálam van, valami nem stimmel. Ennek súlya van, jányom! Oszt nem is kevés! Hát igen. - feleli ő - Csak azt már nem lehet kinyomni belőle. Nem-e?

A bennem bőven csörgedező levantei vérbe cseppent valamicske skót is. (Vagy holland, hiszen Skóciában a smucigságról holland vicceket mesélnek.) Nem szeretek pazarolni, nagyon nem. Indul hát az: "Apu megmutatja!"- projekt. Először okosan felrázom és hirtelen mozdulattal lefelé fordítom. Semmi. Ütögetem az alját. Semmi. Odacsapkodom a konyhaasztalhoz. Semmi. Érzem, hogy a nyikhajok jó előre félretettek egy gúnykacajt a fater felsülésére, és már készülődnek elővenni. "Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok!" Kapom hát a csoda japán pengét, amely mindent is vág. Egy nyisszantással feltárul a flakon és benne a finom vegán majonéz. Kikanalazom egy tálkába, jó sok van belőle. A család bámul, a dics fejem felett beragyogja a konyhát. Aztán a hangulat átcsap értetlenkedésbe és a cég szidalmazásába. Nagyjából a megjelölt tartalom tizenöt-húsz százaléka ment volna kukába. Egy olyan termékből, amely nem éppen olcsó, és belengi valami értékteremtőnek szánt fíling.

A háborgókat egy marketinges körökben alapnak számító sztorival igyekeztem hűteni. Valamikor réges-régen a messzi Ámerikában egy fogkrémgyártó azzal bízott meg egy reklámcéget, hogy növelje eladásait. Azok gondolkodtak, mint Micimackó, és egy idő után megbízójuk elé tárták a tutit. Növelni kell a tubus kimeneti nyílásának átmérőjét, a tahóknak drága fogyasztóknak pedig be kell adni, hogy így könnyebb kinyomni a fogkrémet. Valamelyik vezetőségi tag értetlenkedett, hogy hát akkor sok jó paszta megy a lefolyóba. A reklámcéges ember erre megvonta a vállát: Maguknak nem mindegy? Megveszik a cuccot, előbb elfogy, előbb kell újat venni, nő az eladás. Nem ezzel bíztak meg? És a vezetőség megvilágosodott. Tényleg, hát nekik nem tök mindegy, hogy mennyi megy a csapba? A lényeg a profit, meg a bónusz. Aztán ebből a módszerből iskola lett. Ma már a flakonos kiszerelések erről szólnak azzal a piciny eltéréssel, hogy a termék nem a kijön, hanem bent marad. A kinyomhatatlan cucc pedig megy a kukába. Lehet venni a következőt.

A hab- és tusfürdős flakonokból még csak kiimádkozza az ember, némileg felvizezve a bent maradó mennyiséget, de a majonéz, mustár, kecsap esetén reménytelenséggel határos. Általában mi ezért a tubusos formát "szeressük" tisztában lévén azzal, hogy ott már az árba beépítik a ki nem dobott mennyiséget. Mit lehet tenni ez ellen a pocsékolás ellen? Ma még keveset, mert ez a fogyasztói társadalom trendje. A dráguló világban azonban nem lennék meglepődve, ha fordulna a szél. Ma már egyre kevésbé engedhetjük magunknak, hogy nemtörődömségből, lustaságból az általunk megvett portéka húsz százalékát kihajigáljuk. Mert azért a pénzért megdolgoztunk. Nem biztos, hogy egyből a kukába szeretnénk dobni. Kicsibe kell kezdeni.

Egy sima CBA-boltban kódorgott egy derék katasztrófavédő (magyarán tűzoltó). Kérdi tőlem, merre van a mustár? Mondom, hogy szembe vele. Aszondja, hogy neki a flakonos köll. "A tubusos jobb, mert abból ki tudod nyomni, a flakonosba meg benne marad a fele." - válaszolom. Néz bambán és leveszi a tubusost. (Na, haver ennyi ésszel, meg egy vödör adrenalinnal még tűzoltó is lehetsz.) Piciny győzelem. Világszinten a fogyasztó- és klímavédő szervezeteknek kellene ordítani a fogyasztókat végső soron megkárosító, felesleges ökológiai lábnyomot generáló csomagolási technika ellen. És talán a kormányok is észrevehetnék a bújtatott extraprofitot. Esetleg - a már tiltott csomagolási módszerek mellett - a flakonos kiszerelést is tiltani lehetne vagy csak úgy engedélyezni, ha a termék flakonból való kiürítése japán kés nélkül is biztosított. Még nem teszi senki. Még. Aztán egyszer csak elegük lesz az embereknek.