Nem szép dolog embertársainkat patkányokhoz hasonlítani, nem szép. Valójában nem is teszem, ámbár a Békemenet muszkavezető, dagadt komcsijai megérdemelnék. (Szokták ők ennél durvábban minősíteni nemzettársaikat.) A Patkánymenet kifejezés a jelenséget próbálja leírni, mintája - az évszázadok során sokszor feldolgozott - hamelni patkányfogó legendája.

E szerint Hameln városában elszaporodtak a patkányok, amely már a várost fenyegette. Kiirtásukkal nem bírtak a városiak, így egy hivatásos patkányfogót kerestek. Jelentkezett is egy, akivel megalkudtak a patkányvész megszüntetésének áráról. A patkányfogónak bűvös sípja volt, melyen elkezdett játszani, a patkányok pedig követték őt. A révületbe esett, táncoló patkányokat becsalogatta a Weser folyóba, ahol mind megdöglöttek. A történet azzal folytatódik, hogy a város nem akarta kifizetni a kialkudott összeget, ezért a patkányfogó ismét belefújt sípjába, és a város összes gyereke követte, akik már soha nem tértek vissza, a Koppel-hegy elnyelte őket. Eddig a történet. Irodalomtörténészek, lélekbúvárok, történészek századok óta próbálják megfejteni a legenda valóság alapját, allegóriáját. Mi, magyarok abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megélhetjük a jelenséget március 15-én.

Igaz, október 23-án már kaphattunk ízelítőt a révületbe esett patkányokból. Ezek a nem gondolkodó, buta, feltüzelt emberek képesek voltak a ruszki- és komcsiellenes forradalom évfordulóján egy véreskezű, hazaáruló, muszkavezető - Apró Antal „Soha többé!”- jelmondatával felvonulni. Milyen szintű butaság, rohadtság, elvetemültség kell ehhez? Oszt' mekkorát nézhetett a Patkánybűvölő, amikor szembetalálta magát ezzel a jelszóval, midőn harminchárom éve Viktorként maga mondta a következőket: "Emlékezzetek, 1956. október 6-án, Rajk László temetésének napján a párt napilapja, a Szabad Nép öles betűkkel hirdette címlapján: Soha többé! Csak három hét telt el, és a kommunista párt ÁVH-s keretlegényeivel békés, fegyvertelen tüntetők közé lövetett. Két év sem telt el, és az MSZMP Rajkéhoz hasonló koncepciós perekben ítéltette halálra ártatlanok százait, köztük saját elvtársait."

És most a demokratikus, polgári átalakulás kísérletének nagyszerű ünnepén - amely egyébként a modern magyar nemzet megszületésének ünnepe - ismét vonul a nyilvánvaló kudarcok elől extázisba menekülő patkánytömeg. Akik nem akarnak emlékezni arra, hogy ezt a szabadságharcot, a magyar történelem egyik legnagyszerűbb eseményét ugyanaz az orosz barbárság verte le, amelyik napjainkban "tömeggyilkol" a magyar határtól pár kilométerre. Az önkívületbe esett - Alavju Viktor! táblákkal vonuló - patkányok azt a kérdés sem merik feltenni, hogy Putyin kottájából játszó, végletesen elhízott, gyáva tróger Patkánybűvölő miért változott meg. Hogy jutott el a politikáját nagyban az oroszellenességre alapozó Viktor addig, hogy stratégiai nyugalommal lett muszkavezető?

Mit is mondott Viktor Nagy Imre temetésén? "Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak." Oszt' Patkánybűvölő uralma alatt hol vannak ma szabad választások, hiszen az ellenzék jelöltjét nem engedik az állítólagos közmédiába, valójában Goebbels Sugaldába?

És Viktor leghíresebb mondata: "Ha nem tévesztjük szem elől '56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről." Most pedig a Patkánybűvölő igazi orosz oráljobbágyként térdel egy Putyin nevű háborús bűnös előtt. Idejutott ez az ország.

Ezért talán jogos a felvetés: Miért nem teszik fel maguknak a Patkánymenet csoszogói azt az egyszerű kérdést, hogy mi történt Viktorral? Mivel zsarolja Vologya? Mert az egykori Viktor és a mostani Patkánybűvölő köszönőviszonyban sincs egymással. Ma csak tippelni lehet, de egyszer az orosz levéltárakból a kor Kun Miklósa majd elénk tárja Viktor/Patkánybűvölő szomorú történetét. (Magam valami nagyon csúnya Szájer-féle emberi megingást sejtek a háttérben.)

Addig viszont vonulnak a Patkánymenet extázisában ezek a szerencsétlen nyomorultak, és nem is tudják, hogy "most veszi el tőlünk - mai fiataloktól - jövőnket" a Patkánybűvölő. "Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik."

Vonuljatok hát derék Patkánymenetelők, vonuljatok! A Patkánybűvölő szépen belevezet titeket a Dunába. (Gyökereknek: Ez a katasztrófa allegóriája.) Értetek olyan nagyon nem kár, remélem, ezt ti is belátjátok. Az országért igen. Ezért van elegem a Patkánybűvölőből és a Patkánymenetből.