Akárhogy is nézzük, a múltkori bejegyzésem irodalmi Nobel-díj-gyanús: gondolatiságában, modern nyelveztében, logikai felépítésében az emberiség meghatározó kultúrkincse. Azért csak gyanús, mert ha a végét így fejeztem volna be: "Asztalunknál ült egy kedves négyszeres nemváltó műtéten átesett afrikai menekült. Talán neki is borsos volt a hús, ezért bájosan hapcizott egyet, melynek következtében sótlan vacsoránk különleges fűszert kapott, hiszen az integráció kérdésében még kihívásokkal küzd. Családunk boldogan ugrott fel, egészséget kívánva neki, mert: ő nem ellenség.", már rohanhatnék is a Wizzhez lefoglalni a jegyet Stockholmba. Nos, ezen az ideológiailag tök semleges, mégis nagy ívű témán - sehol egy Viktor, ohne lopás - úgy összevesztek drága kommentelőim, hogy csak pislogtam. Ez a hevesség irányította figyelmemet a kommentelőkre.

Mert az, hogy mindenki helikopter, csak a blogger hülye, olyan alap, amelyen nem is szoktam fennakadni. Ez tény. Néha kicsit elbizonytalanodom nemi identitásomban, amikor egy komment folyamon belül vagyok kispöcsű lúzer és baszatlan picsa, ám hosszas gondolkodás után valahogy sikerül meghatározni magam. A származásos megjegyzések sem érdekelnek, megszokás kérdése az egész. Szóval nálam az a leosztás, hogy én írok, amit írok, a szerkesztők kitesznek, amit kitesznek, a kommentelők kommentelnek, amit kommentelnek. Sok éves fennállásunk alatt talán két idiótát dobtunk ki, mert fizikai erőszakra buzdítottak - és az nem fér bele humánus világképünkbe -, de senki többet. Hanem most csodálkozom.

Itt van mindjárt Zord Íjász. Sok mindenért lehet csodálni őt. Például, ha megkérném, hogy mondjon nyolcvanöt számot kilencvenig, amelyet nagy eséllyel kihúznak a lottón, már csak a maradék ötöt kell megtenni a biztos nyeréshez. Egyebekben nagyon jó gondolatai vannak, amelyek közül - bár személyesen nem ismerjük egymást - sokat érzek közel a sajátomhoz, sokszor kifejezetten tanulok tőle. (Most bizonyára valami olyas valamit dörmög maga elé, hogy: jól felszoptál bloggertárs.) Igazán elismerni viszont azért kell, mert bő két éve rittyentett egy aprócska bejegyzést az Index akkori blogszférájáról. Elképesztő adatokkal, feldolgozással egy sajtótudományi akadémiai székfoglalót sikerült összeraknia. (Na, most már hagyd abba bloggertárs a felszopást, mert le kell törölnöm a képernyőt.) Mégis meg kell feddnem őt. Olyan vehemenciával küldi el a neki ellenszenveseket, hogy az már kicsit sok. Kedves Íjász: "Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák." Kívánok Neked és szeretteidnek áldott, békés karácsonyt!

A másik hozzászóló Birca főszerkesztő úr. Ha a bejegyzéseket rangsorolnom kellene bizonyos szemszögből a tzatziki receptesre vagyok a legbüszkébb. Két okból. Az egyik, hogy - értő olvasással - ez a legkeményebb kiállás a régi Index mellett. A másik sajtótörténeti kuriózum. A magyar blogger társadalom ezen bejegyzés alatt tárgyalta ki Birca úr személyiségét, amelyben maga is részt vett. Olyan szenvtelenséggel írt magáról, mint Dolák-Saly Róbert osztályfőnöke "Az osztályfőnöki óra" című abszurdban. (Az óra témája maga az osztályfőnök, a tanulók pedig abból felelnek, hogy miért hagyta el a felesége, büdös a szája stb.) Birca úr tehát régi kommentelő, akinek kommenteléséről szomorúan kell megállapítani, hogy az utóbbi időben sematikussá vált. Nagyjából a: "Liberális világ bukni fog, a kisemberek napja kél!" - egysíkú pályán mozog. Birca úr kérem, erőltesse meg magát. Kudarcos életműnek érzem az övét, mert nem veszi észre Viktornál a forma és a tartalom egységének megbomlását, ezért védi őt. Pedig míg Viktor formailag kisemberpárti plebejus, tartalmilag gazdaságpolitikájában szélliberó (közszolgáltatások leépítése, piaci alapokra helyezése), társadalompolitikájában elitista (harminc éve magánrepcsivel topligás meccsekre járás, marbellai dácsa stb.). És Birca úrnak, a világegyetem legnagyobb gondolkodó birkájának a figyelmét elkerülik ezek a tények. Csalódtam Birca úrban, ám: Счастливого Рождества!

Kérem, bocsássák meg nekem, hogy nem sorolom azon kedves kommentelőimet, akik világnézetük alapján sokszor egyetértenek velem, és hülyére veszik - nem nehéz - a Habony Művek "Az év dolgozója" címére hajtó szerencsétlenjeit. Köszönöm nekik, hogy olvasnak. Hölgyek, urak: Boldog Karácsonyt (vagy Márky-Zayt)!

A kormánypárti kommentelők három csoportra oszlanak. Vannak az "Alavju Viktor" negyven IQ-val rendelkezők, akikre kár szót vesztegetni már csak azért is, mert nem értik meg. Aztán leledzenek a fent említett Műveknél dolgozók, akiket szánjunk inkább, hiszen nehéz lehet a soruk, ha ezeknél kell melózniuk a napi betevőért. Több vidámságot skacok: Feliz Navidad! A harmadik csoportba tartozókat értékes embereknek tartom, akik egyre nehezebben néznek szembe a ténnyel, hogy csúnyán át lettek ... vágva. Megértem őket, hiszen polgárinak nevezhető gondolkodásom képviselete is csak politikai termék volt, mint azt a feneséges Henci Tódi gnómja volt szíves tudomásomra hozni. Tudom, hogy nincs hova hátrálnotok, de kellene egy kis bátorság. Viktor útja katasztrófába vezet. Így van ez százötven éve. Régen leírtam, hogyha kiiktatja az aktuális király, kormányzó, pártfőtitkár a politikai ellenfeleket, arra rá szoktunk faragni. Törvényszerűen. Mert a liberális demokrácia sem fenékig tejfel, de abban benne van a korrigálás kényszere. Sok apróbb/nagyobb hibát lehet elkövetni, de abból épülve megy tovább a szekér. Az illiberálisnak nevezett rendszerben a vezető nem követ/követhet el még apró hibát/hibákat sem, mert ő ugye tényleg helikopter. Aztán elkövet egyet. De az olyan orbitális, hogy bedől az ország, lehet építeni újjá a romokon. A Gyurcsány rosszul kormányzott? Igen. És el lehetett küldeni a francba? Igen. A Viktor rosszul kormányoz? Igen. És el lehet küldeni a francba? Nem. Mert Magyarországon nincs választási rendszer, csak egy rendszer van, amely biztosítja Viktor uralmát. Amíg össze nem omlik az egész. Ezt kellene belátnotok, ha szabad javasolnom. Amelyre a karácsonyi elcsendesülés remek alkalmat ad. Addig is: Áldott karácsonyt!

A kategórián kívüli Brendel úrnak külön köszönöm sok értékes hozzászólását. Mátyás, drága: Kellemes kakilást kívánok!

Minden kedves olvasónknak békés, egészségben eltöltött karácsonyi ünnepeket kívánunk!