Midőn nyár elején szeretett Viktorom elkezdte feloldani a korlátozásokat, tudtam, csak nem sejtettem, hogy őszre baj lesz. Aztán a nyár közepén, amikor Viktor kijelentette, hogy fél életét öltözőkben töltötte, már sejtettem is. Az öltözői ember ugyanis vizesnyolcas. A meccset a pályán játsszák, az eredmény ott a kijelzőn, az öltözőben csak megmagyarázzák. A pálya sztárja ritkán viszi a szót az öltözőben, ő nem szorul rá. A pályán eredménytelennek viszont nem marad más terep, mint a kedélyes homoerotikus környezetben való handabandázás saját nagyszerűségéről, amelyet azért nem tud megmutatni a világnak, mert őt akadályozzák. Furtonfurt. Hol a bíró, hol az ellenfél, hol a csapattársak, nézők, szóval mindenki. Az öltözők Duma Franciát így szeretjük, de az ország vezetését bűnnél is több - hiba - rábízni. Osztán Viktorra mégis rábízatott. A nulla közeli eredményt mindenki láthatja. Jó közelről.

Elment a nyár a nemzeti szpáhik békés lopásával. Háromszáz milliárd - lassan mondom, hogy a kretén fideszesek is megértsék: háromszáz milliárd - számla nélkül használhatatlan kínai horkolásgátlókra lélegeztető gépek helyett és egyéb nyalánkságok. (Fritz Tamás hol vagy? Ment-é elébb a következmények nélküli ország az elmúlt tíz év alatt?) Tündöklő nyarunk alatt szétmállott az egészségügy maradéka is, most próbálják kétségbeesetten foltozni. Csak a szószegő senkiháziaknak már nem hisznek az egészségügy dolgozói, aki tehette nyáron lelépett a rendszerből. A maradók - látható -, hogy már most alig bírják a nyomást, pedig hol van még a vég? Oktatás vicc, a tótok elkezdték zárni iskoláikat, nálunk sem lesz másként pár héten belül. A vállalkozásoknak nyújtott állami segítség sovány, ez alól természetesen Viktor plebejusi szerénységű családja és házi szpáhiai kivételek, nekik valahogy csurrant. Az államháztartás óriási hiánya miatt pedig nem várható, hogy akár a vállalkozások, akár a munkavállalók kapnak olyan támogatást, amellyel az őszi téli időszakot ki tudnák bekkelni. És a Viktor-rendszer szokásos erkölcsi mélyrepüléseként, miközben hangosan pofáztak a több Balatonról, sunyiban leléptek az Adriára vitorlázni, jachtozgatni. Az ország megvédése, megerősítése eszükbe sem jutott. Ennek megfelelően most itt állnak a büszke magyarok letolt gatyával a csalánosban. Mert a vénasszonyok nyara képében kegyes volt az időjárás, és így is terjed ez a nyavalyás vírus. De mi lesz itt, amikor bejön a taknyos őszi idő, a téli hideg, a gyengülő immunrendszer? Mi lesz? Katasztrófa.

És úgy látszik, Viktor elengedi. Nem mer zárni, mert a világ által irigyelt erős magyar gazdaság percek alatt dőlne be. A kérdés, hogy hol húzódik a magyar társadalom tűrőképessége? Ötezer halott? Tízezer? Húszezer? Mit fog hazudni a propaganda a kiváló magyar egészségügyről, az összefogásról és egyéb lózungokról? A magyar nem túl okos nép, be szokta szopni az állami hazugságokat. (A frontvonalak kiegyenesítésének diadalát is elhitték, aztán hallgathatták karácsonyra a Sztálin orgonákon zseniális eredetiséggel, igazi keleti virtuozitással előadott Mennyből az angyalt.) Versenyfutás lesz a tömegpszichózis és a járvány eszkalálódása között. Ki nyer? A káposztásmegyeri panel hatodik emeletének ötven négyzetméteres lakásában lakó négyfős család meddig bírja a bezártságot, a depresszív téli sötétséget, a home office - távoktatás - család ellátás terhét? (Vagy a pénztelenséget.)

Hát bizony, véreim, egy felelős vezető a nyarat ilyen kérdések megoldásával töltötte volna, mert ezért kapja a fizetését. De Viktorunknak könnyebb volt  öltözői múltjából meríteni mellébeszéléssel, hadoválással, ellenségkép gyártásával, a rábízott milliók pedig így jártak. (Már amelyek nem pénzben meghatározhatók, mert azok a milliók/milliárdok eltűntek.) És jól van ez így, hiszen az ország népének láthatóan nem fáj, ha politikai vezetői üres pofázáson kívül másra nem képesek, nem szervezik meg az ország védelmét. (De ez az attitűd is ismerős nemzeti katasztrófáinkból.) Sajgó szívvel, magyaros búskomorsággal állapíthatjuk meg, talán nem is baj, ha a vírus teszi a dolgát egy olyan népesség esetén, amely elfogadja, hogy a közpénzlopás magánügy.

Mivel az ország gondolkodóbb, óvatosabb része megszokta már, hogy elitje - legyen az bal- vagy jobboldali, nemzeti vagy internacionalista - döntő pillanatokban magára hagyja, marad az egyéni útkeresés.

Nehéz lesz, emberek, nagyon nehéz. Óvjuk magunkat, egymást, mert melldöngető nemzeti politikusainkra nem számíthatunk! Rossz kedvünk tele lesz Viktorral, akinek kormányzásnak nevezett közpénzlopással egybekötött semmittevő hadoválásából az idő előre haladtával egyre többeknek lesz elege. (Figyeljünk a tavaszra, mint az újra kezdés reményére. Érdemes lesz.)