A koronavírus elleni küzdelem megmutatta, hogy az emberiség nem teljesen érett meg a pusztulásra. A bajban összefogtak az emberek, és igazi közösségként segítették egymást. Kialakult a jófej világ.
Az új módi első számú nyertesei a nyugdíjasok voltak. Mert mi kell egy nyugdíjasnak? Figyelem leginkább. Az, hogy érezhesse önmaga fontosságát. És ezt az érzületet ez a társadalmi csoport kimaxolta. A kormány rohant bejelenteni a tizenharmadik havi nyugdíj visszaállítását, külön bevásárló-idősávot kaptak, önkormányzatok és társadalmi szervezetek önkéntes brigádokat állítottak fel ellátásukra stb. A járványhelyzet elmúltával jönnek a szürke hétköznapok, és a nyugdíjasok megint nem fognak érdekelni senkit. Sőt, ha esetleg jön a második hullám, akkor inkább már ne is fárasszák a társadalom más csoportjait, akiknek lesz egyéb gondjuk is, mint a nagyi pesztrálása.
Aztán az egészségügyi dolgozók, akik valóságos sztárjai voltak a rendkívüli helyzetnek. Altattak dokit és ápolót ingyen, hordták nekik a kaját, tapsolták őket, és talán még plusz pénzt is kapnak, mert jók voltak. Mostanra viszont kikerültek a reflektorfényből, a dolgos hétköznapokban a társadalmi elismerés visszaáll a korábbi, nem túl magas szintre. Sőt egyre többen beszélnek a láblógató egészségügyi dolgozókról, a járványra hivatkozva ellátatlanul maradt betegekről. Érzik a társadalmi figyelem és megbecsültség lanyhulását ők is ezért - ha hinni lehet a pletykáknak - egyre többen merengenek a sokkal jobban fizető külföldi karrierépítésen. Hogy a Covid bumeráng esetén ki fog a lélegeztetőgép mellett állni, ma még nem érdekes.
Jófejek voltak a digitális oktatással magukra hagyott tanárok is. Ha egy oktatási statisztikával foglalkozó összevetné a tavalyi jegyeket az ideiekkel, a nebulók meglepő előrehaladását mutathatná ki. Még pár hónap karantén, és a pisateszt smafu lesz a magyar gyerkőcöknek. Ebben a kiugró eredményességben nagy szerepe van a jófej tanároknak. És annak, hogy Y generáció előbb tanulta ki a digitális puskázást mint tanáraik a digitális oktatást. A szeptemberi iskolakezdéssel viszont itt is vége lesz a jófej világnak, újból tanulni kell, skacok!
A munkáltatók jófejsége már nem ilyen egyértelmű. Voltak, akik emberségből, üzleti számításból, az átmenetiségben reménykedve, a kiépített csapatba fektetett energia megtartása érdekében igyekeztek megőrizni dolgozóikat. A multik kihasználva a munkajogi szabályokat szabadságokkal, munkaidő-átcsoportosításokkal tartották fenn munkaerőbázisukat. A kb. kéthavi leállást keményen le fogják dolgoztatni, de legalább tettek valamit. Ahol a munka jellege megengedte, a munkáltatók átálltak a home office nevű vudu varázslatra. És láss csodát! Kiderült, hogy nem feltétlen kell reggel nyolckor blokkolni ahhoz, hogy elkészüljön a munka. A magyar kisvállalkozók jelentős része nem volt jófej, mert nem lehettek azok. Tartalékaik alig lévén ők már az első napokban tabula rasát csináltak. A leggörényebbek természetesen a magyar/nemzeti nagyvállalkozók valának, akik felvették a munkaerő megtartására kapott állami támogatásokat, majd a pénztártól való távozás után azonnal ki is rúgtak egy rakás magyar embert. És ez az egész történt a jófejség korszakában. A hamarosan bekövetkező illúziók szétfoszlásával keményedni fog a munka világa is. Kíváncsi vagyok, hogy az otthondolgozás elterjed-e jelentősen olcsítva a munkáltatók költségeit (irodabérlés, munkába járás stb.).
Aztán ott vannak a vendéglátósok, akik a nehéz időkben igyekeztek jófejek lenni. Az ügyesek hamar alkalmazkodtak, és átálltak a kiszállításra. A kiszolgálás korrekt volt, az árak sem szálltak el. (A megrendelők nyomtak egy kis plusz borravalót a futároknak jófejségük jeleként.) Persze ebben a szegmensben is egy NER-csicskának kellett észrevetetnie magát jófejség hiányból. Ez a kis rojtocska valami olyasmit brekegett, hogy nem kellene a vendéglátósoknak jófejeknek lenniük, mert az rontja a szakma nívóját. Az ész megáll az ilyen T-né született Saját Láb betyárkörtéit nyelvével eltávolító Csicska Maxi megnyilvánulásától, amellyel fényesen bizonyította, hogy a nemzeti tőke jobb, erkölcsösebb mint a nemzetközi karvaly tőke. A vész alábbhagyásával a jófejség is lelohadt vendéglátóséknál. Ennek egyik oka, hogy a vendégek is alkalmazkodtak, és megszokták a házhozszállítást. Minek fizessen ki valaki egy limonádéért nyolcszáz forintot, ha otthon is össze tudja dobni negyven froncsiból? Pedig ezen van a nagy haszon. Így aztán eszetlen emelések vannak a szektorban, amellyel jelzik, hogy vége a jó fej világnak. Valahol persze maguk alatt vágják a fát, mert a drágaság kevesebb vendéget fog vonzani, a negatív spirál sokakat fog lerántani.
A nyári könnyedség elmúltával fogunk rájönni, hogy elmúlt az egymást támogató, segítő jófej világ is. Kár érte, mert egy picit megmutattuk, hogy tudunk jobb emberek lenni. A keményedő világban magunk számára is észrevétlenül fogjuk felvenni a pléhpofát a rosszabbik énünk elfogadásához. És ebből a világból már előre elegem van.
Kövess minket Facebookon!
Utolsó kommentek