Elvtársaim elé állva hangos önkritikát kell gyakorolnom, amiért a múltkori bejegyzésben kissé szigorú voltam minden idők legzseniálisabb magyar miniszterelnökével szemben, aki némán intéz szózatot kipcsak népéhez. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a többi ország vezetője sem sokkal jobb. Egyik nagyobb idióta mint a másik, a járványra adott válaszaik pedig hihetetlenül ostobák. Ha a múltkori kommentekből kiválogatom az értelmeseket - nem sok marad - akkor azok nagyjából a körül a téma körül csoportosulnak, hogy: "Mongyá jobbat köcsög!" (Kivétel ez alól zord íjász barátom jókívánsága, melyet köszönök és kívánok Neki és szeretteinek egészségben eltöltött boldog életet.) Mondok, hát hogyne mondanék, de előbb nézzük a lehetséges forgatókönyveket.

Az optimisták szerint úgy május végére lemegy műsor, a járvány visszaszorul. Ez nagy boldogsággal tölti el a Föld népeit, azonnal felpörög a világgazdaság, az emberek elhalasztott vásárlásaikat gyorsan pótolják, a repülőgépek szárnyain is ülni fog a sok nyaralni vágyó, akik alig tudnak helyet foglalni a zsúfolt szállodákba. Kitör minden szépségkirálynő álma, a világbéke. Ennek a lehetősége úgy tíz-tizenöt százalék, de mindenki szeret ringani a maga teremtette álomvilágban, nem szabad zavarni őket. A gond csupán az, hogy a válságkezelést is erre az álomvilágra építik. Öntik a lóvét számolatlanul a gazdaságba, mert csak ezt a kis időt kell kibírni, aztán jön a Kánaán. A gazdasági élet szereplői köszönik, ám maguk sem hisznek ebben a szkenárióban, zuhannak is tovább a gazdasági és tőkepiaci mutatók.

A második lehetőség, hogy a vírus támadása augusztusra talán alábbhagy. Ez az a határidő, amelyet esetleg beláthat az átlagember de, hogy kibírja-e, az kétséges. A csapda ebben a gondolatmenetben ott van, hogy az emberiség könnyen járhat úgy, mint a trójaiak a falóval. Megörülnek a népek a rossz időszak végének, aztán amikor október-november táján ismét kedvezőek lesznek a feltételek a vírus burjánzásának, teljes apátiába esnek. Mellesleg addigra az egész világgazdaság összeomlik. Ennek kezelésére nem nagyon látszik megoldás. Mindkét megközelítésnek alapja a közeljövőben feltalált vakcina alkalmazhatóságába vetett hit, amely véglegesen megoldja a problémát.

A harmadik lehetőség, hogy hozzászokunk ehhez a kínai vírushoz. Ennek adnám a legnagyobb esélyt, mert így szokott lenni az emberiség történetében. Gondoljunk például az AIDS-re. A '80-as évek elején az összes Fartúró Toscanini azon sopánkodott, hogy akkor most miképp tudja megélni szexuális irányultságát e miatt a csúnya HIV-vírus miatt. Aztán mi lett? Hát igen, az elején voltak, akik meghaltak. Majd az emberiség - az adott területen élő népesség kultúrájának függvényében - szépen hozzászokott. Dél-Afrikában például maga az ország elnöke jelentette ki, hogy ő sosem lesz AIDS-es, mert szex után lezuhanyozik. Népe sokra tartja az ilyen bölcs embert, úgy tekintenek az AIDS-re, mint születésszabályozási eszközre. Nem is kell ebben zavarni szegény feketéket, ha nem akarunk a rasszizmus bűnébe esni. A Föld más részein más módszereket alkalmaztak, például óvszer, tesztek, ellenanyagok, gyógyszerek, szűrések stb. Ennek eredményeként ma már büszkén és boldogan vonulhat szivárványos zászlaja alatt a sok zsuzsi. Valami ilyesmi fog történni záros határidőn belül, miképp azt két bejegyzéssel korábban megírtuk.

Az emberiség nem engedheti meg magának, hogy hatezer év alatt keservesen kialakított civilizációja összeomoljon. A koronavírust szépen be kell építeni ebbe a civilizációba megtalálva a helyét. Csak most még a világ vezető politikusai hülyék ahhoz, hogy észrevegyék a nyilvánvalót. Egy járványügyi problémára gazdasági választ adnak, mert félnek. Csakhogy hiába öntik a világ összes megtermelt - és a következő ezer évben megtermelendő - pénzét a gazdasági rendszerbe, hiperinfláción kívül semmit sem fognak elérni.

Trump fejenként ezer dolcsit vág hozzá az amcsi emberekhez. Mit ér vele? Ezzel fogják pörgetni a turizmust vagy a harmadik szektort? Nem tehetik, mert ezek pont zárva vannak. Talán több wc papírt tudnak belőle venni és egy-két hónapra elég a jelzálogfizetéshez. Valójában tehát a bankok kapják mandinerből ezt a pénzt is. De ettől a gazdaság - különösen annak vergődő szegmensei - nem fog beindulni. És hiába fogja az üres stadionokba focilabdát rugdosó arany pufim kinevezni Kovács XXIII. törzsőrmestert a MOL élére, mert szegény baka nem ért hozzá. (Vagy kiderül, hogy nem nagy ördöngősség MOL vezérnek lenni és Hernádit már rég kiadhattuk volna a horvátoknak.) Mást kell csinálni. A koronavírusra kell koncentrálni. Fogadjuk meg az utolsó nagy magyar hadvezér Görgei Arthur tanácsát: "Csapást csapásra egyedül Ausztria ellen!", és kizárólag az előttünk lévő problémára koncentráljunk. Ne gazdasági válaszokat adjunk, hanem egészségügyit. Olcsóbb és hatékonyabb lesz.

Mi kell a vírus terjedésének megnehezítéséhez? Bizonyos szabályok betartása. Hát legyen! Legyen kézfertőtlenítő kihelyezve forgalmas helyeken, mint sok helyen a defibrillátor. Olcsó megoldás, még ha a Mészáros és csendes társa Zrt. szállítja szokás szerint ellopva a felét. A tömegközlekedést sűríteni kell, hogy ne fertőzzék egymást az emberek. (Respect a BKV-dolgozóinak eddigi helytállásukért. És tisztelet az egészségügyben dolgozóknak, tanároknak, boltosoknak, melósoknak, akik munkájukkal biztosítják, hogy ne omoljanak össze a mindennapok.) Pénzbe kerül? Igen, legyen plusz nyolcvan milliárd. Sach schon! Telik, ha a hazug tv büdzséje helyett fontosabb dologra fordítjuk azt a pénzt. Meg lehet szervezni a folyamatos tesztelést/szűrést. Ha nagy tételben megy, filléres dolog lesz, biztos kevesebbe kerül, mint Récsölke szállodáinak bevétel-kiesését finanszírozni. És igen, kell néhány speciális kórház. Mondjuk, legyen legalább nyolc országszerte, amely csak koronavírusos betegeket gyógyít. Legyen benne húszezer lélegeztető gép, kétezer speciálisan képzett ápoló, minden harminc betegre egy orvos. Pénzbe kerül? Biztos. Lehet évente fenntartással együtt százmilliárd. De még mindig kevesebb lenne, mint a némafilmek sztárja által bejelentett SZJA-kiesés vagy üres stadionok fenntartása, vagy a nemzetinek gúnyolt konzultáció címén ellopott pénz. És a különösen veszélyeztetett korcsoportnak lehet biztonságos nyugdíjasotthon-hálózatot létrehozni akár piaci alapon is, esetleg állami támogatással. Futná a válságkezelésre adott EU-apanázsból. És még számtalan megoldást lehet alkalmazni, amelyet az eddigi tapasztalatok alátámasztanak. Nem egy nagy dobás kell, hanem sok egymást erősítő, kiegészítő kicsi. Cserébe elérhető a társadalmi nyugalom és a jólétet biztosító gazdasági fejlődés.(Ha zseniális javaslataim miatt a kőkemény fidesz-rajongók vállukra emelve vinnének a Karmelitába megkopott vezérük helyére, közlöm, hogy nem vállalom, mert rühellé Jónás a prófétaságot.)

Ha nem félünk, "csodavárunk", hanem gondolkodunk, rájövünk, hogy nincs más út. Persze ehhez hiteles vezetők is kellenének, amelyből világszinten is hiány van, nekünk magyaroknak pedig e téren kifejezetten nincs szerencsénk. De az élet megoldja majd ezt a problémát is.

Vigyázzanak magukra, egymásra, az  Önökre bízott emberekre mert: "Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól."