A közelmúltban több cikk is foglalkozott az azonnali fizetési rendszer bevezetésével, melyre - három éves előkészület után - július elsejével kerül sor. Ez a rendszer biztosítaná, hogy belföldön magánszemélyek tízmillió forint alatti utalásai legfeljebb öt másodpercen belül megérkezzenek a címzett bankszámlájára. (Vállalatok esetén azonos összeghatár alatt egyedi utalás formájában teljesülhet az azonnaliság.) A témával foglalkozók jövőbe vetett hittel, lelkesen tájékoztatták a polgárokat az új helyzetről, de hiába van közülük sokaknak finom szaglása, a jól elhantolt kutyus dögszagát nem érezték meg. Pedig ott van.

Magamban több okot látok arra, hogy észrevétlen maradt a rendszer legnagyobb hibája. Az első, hogy az MNB sem tudja, bár ez kevéssé valószínű. A második, hogy az MNB pontosan tudja, de okos kommunikációval eltereli a figyelmet. A harmadik, hogy a szerzők túlságosan a technikai megvalósítás nehézségére koncentráltak - és közülük páran félre is tettek egy gúnykacajt, ha Matolcsy felsül projektjével -, amely miatt veszni hagyták a lényeget. A negyedik ok szemléletbeli, amely a készpénz versus számlapénz elsődlegességének vitájában foglalható össze.

Ripsz-ropsz felnőtt velünk egy generáció, amelynek a számlapénz a természetes, a készpénzhasználat avítt dolog. A technikai fejlődéssel már nemcsak bankkártya, hanem számos más informatikai eszköz segít a fizetés lebonyolításában a számítógéptől az okostelefonig. A történelem során eddig az volt a leosztás, hogy a fiatalabb generációk vitték a szabadság zászlaját, az idősebbek voltak a maradiak. Most ebben a kérdésben fordulni látszik a helyzet, mert a fiatalabb generációk masíroznak a kényelem sugárútján a szolgaságba, az idősebbek pedig próbálják a szabadságot képviselni. Mert a készpénz a szabadság, a számlapénz rabszolgaság. A készpénz itt van a zsebünkben, párnacihánkban a rendelkezésünk alatt. Ha akarjuk használjuk, sőt akkor használjuk, amikor akarjuk. Aki nem hiszi, kérdezze meg a svájciakat, akik simán fizetnek ezerfrankossal - kb. kettőszázkilencvenezer forint -, mert nekik ez a szabadságot jelenti. Pedig Svájcra azért nem lehet mondani, hogy fejletlen a pénzügyi kultúrájuk, mégis ragaszkodnak a kápéhoz, és nagy ívben tojnak a pénzmosásellenes hablatyra.

A számlapénz esetén ugyanis a saját pénzem feletti rendelkezés szabadsága veszik el. Mégpedig többféle módon. Például bűnözők által. X Ilonka békésen ücsörög munkahelyén, közben kapja az sms-t, hogy Kuala Lumpurban éppen vásárol. Mire felébred, intézkedik, már sütheti. Ha szerencséje van, nem a számláján lévő egész összeget nyúlták le, de bármennyit is, az az övé volt. Az utánajárás pozitív eredménye csekély, nagy valószínűséggel sosem kapja vissza. A rakodópart alsó kövén ülve nézi, hogy úszik el a munkabér. Az MNB legutóbbi statisztikája szépen bemutatta, hogy milyen meredeken emelkedik a csalások száma. A másik elvételi lehetőség a technika ördöge vagy malőr. Ott van például a bitcoin tőzsdés srác, aki úgy dobta fel a pacskert, hogy elfelejtette a hozzáféréseket megosztani másokkal. Akinek nála volt a pénze - alig párszázmillió dollárnyi tulajdonos -, legfeljebb a szellemidézésben bízhat.

És a legveszélyesebb ragadozók az államok. A hülyeség kimaxolásában mindig élen járó svédek pár éve büszkén jelentették be, hogy náluk megvalósult a készpénz nélküli társadalom. Évekig ment a dicsekvés az elektronikus pénztárcával mászkáló svéd koldusokról. Aztán a svéd jegybank vezetője elkezdett aggódni a hackerek, áramszünetek és egyéb problémák miatt, ami lefordítva azt jelenti, hogy a derék Jörg számláját párszor lekopaszították, az állami szervek meg tátják a szájukat, mert mást nem tudnak tenni. Arra volt eszük, hogy belezavarják Jörgöt a készpénzmentes társadalom nagyszerű jövőképébe, de védelmét oldja meg maga.

A kínaiak még durvábbak. Madách falanszter színe sehol sincs hozzájuk képest. Pár év alatt - állami támogatással - felnőtt egy sor kétes módszereket alkalmazó szolgáltató, amelyekre piaci alapon rácuppantak a népek. Most már mindenhol okostelcsivel fizetnek. A folyamat odáig ment, hogy a mindenütt jelenlévő pártnak kellett intézkednie, hogy a papírpénzt is fogadják el a kereskedők. Aztán erre rátelepedett az állam és az ő AI-pontozása. Ma úgy néz ki, hogy aki rossz volt, azt kizárják egyes fizetési műveletekből. Ha sokat csintalankodik a kis kínai, és a hatalomnak nem tetszik, a virtuális pénzét egyszerűen zárolják. Van pénzed, de az állam nemcsak figyeli mire használod, de meg is határozza, hogy használhatod-e. Totális pénzügyi ellenőrzés alatt tudják tartani a konfuciánus idiotizmus miatt amúgy is nyomi kínai populációt. Mi ez, ha nem rabszolgaság?

Ki kellene alakítani egy egészséges arányt tartalmazó rendszert, ám erre nincs igény. A bankok, a fintech cégek, az állam a készpénzmentesítést erőszakolja, az előrelátás képességével kevéssé megáldott emberek pedig nem gondolkodva fogadják el saját szabadságuk korlátozását.

A mi MNB-nk azonnali fizetési rendszere ennek a folyamatnak az előszobája egy óriási hibával, amely az egész magyar bankrendszert kifektetheti. Kevesen emlékeznek már a Postabank két évtizeddel korábbi csődjére, amikor a József nádor téren körbe állt a sor, minden fiók betétesi ostrom alatt állt. (A Reálbank Andrássy úti tömegjelenetei megvannak?) A pánik órákon belül elintézte a Postabankot, amely akkor a legnagyobb lakossági bankok egyike volt. Hála az MNB-nek ez a mostani viszonyok között öt másodpercre rövidül tetszőleges bank esetében. Mert ha a közösségi médiában végig fut, hogy X banknál gond van, és nem tudja visszafizetni a betéteket, a csontra beszart egyszeri betétes nem gondolkodik, félelmében azonnal kiutalja a pénzét. És - hála Matolcsy okosságának - az minden ellenőrzés nélkül öt másodpercen belül el is tűnik onnét.  A tömeghisztéria gyorsuló hólabdaként elsodorja az adott bank fizetőképességét, és mire a bank vezetése, az MNB, a kormányzat reagálni tudna, már késő. Egy esetleges gazdasági válság szituációban - melyet Gulyás Gerike őszre beharangozott - sanszos, hogy az egész magyar bankrendszernek reszelnek. Ha Matolcsyd van, Soros már nem kell.

Ez az igazi probléma ezzel az azonnali fizetéssel, amit talán lassan az MNB is felfog. Csak innen nehezen van kiút, hiszen Matolcsy személyes agyszüleményéről van szó, amelyre az eltelt három évben a bankszektor több milliárd forintot égetett el. Kíváncsian várom kivel vitetik el a balhét. (Vannak tippjeim.)

Voltak a magyar gazdaságtörténetben akarnok idióták szép számmal, de a magyar bankszektor biztonsága mégiscsak több mint gumipitypang-ültetvényekkel való kísérletezgetés. Azokból viszont, akik ezt nem látják be, elegem van.