Szomorúan vette tudomásul az ország népe a letaglózó hírt, hogy Dzsudzsák Balázs - a maga módján sikeres magyar világsztár focista - nem kell a kutyának sem. Csapat nélkül maradt szegény, és úgy néz ki, annyira megkopott, hogy már pénzmosásra sem használható.

Mit lehet ilyenkor tenni? Különösen egy olyan focista esetében, akit korszakos Viktor úgy ugrált körül egy véletlen találkozás alkalmával, mint nyolcéves kisfiú a tsz-traktorost. (Viktornál csak Zimány doktornő imádta jobban Balázst kecóvásárlás előtt.) Viktor kínosan esett ki miniszterelnöki szerepéből, ahogy próbálta hazacsábítgatni a találkozástól és a leplezetlen rajongástól meglepett Dzsudzsákot. Aztán Viktor a konvojával érkező egyiptomi elnököt is bevonta a bájolgásba valami olyan felhanggal, hogy ez itt a legnagyobb magyar focista, aki a köcsög araboknál rúgja a labdát. A felvételek szerint al-Sziszi azt hiszi, nem jól hall, és kis híja, hogy hadat nem üzen ott a Kempinski előtt Magyarországnak. Aztán látja az eufóriában fetrengő Viktort, és a magyar miniszterelnökön röhögve kíséretével bevonult a szállodába.

A magyar foci ütőerén tartjuk a kezünket!

Most pedig felreppen a hír, hogy a Videoton leigazolná a legendát, csak az az apró probléma, hogy havi ötvenmilliós fizetési igénye van a Dzsudzsáknak. A Videoton nem garancsiskodna, hiszen háromszáz stabilan fizető nézőjének jegybevételéből simán ki tudja köhögni ezt a csekély összeget, csak a többi aranylábú ennek a felét keresi, így veszélybe kerül a csapategység. Fel nem foghatom, hogy ez miért probléma?  Keressenek a többiek is évi hatszáz milliót, 'oszt jó napot. Hiszen éppen úgy megérdemlik, mint Dzsudzsák. Mi a gond ezzel? Sőt, minden "első osztályú" csapatnál focizgató játékos kapjon ekkora fizetést, jár nekik. A stadionokban egy tűt sem lehet leejteni, annyian vannak a meccseken, a legnagyobb tévétársaságok törik magukat a közvetítési jogokért, nagy multicégek alázkodnak kétrét görnyedve, hogy reklámozzák őket a BL-t házi ligának használó magyar klubcsapatok. Szerintem kevés is ez a pénz, kapjanak többet! Egy büszke magyar játékos ne hagyja, hogy megalázzák! Sztrájkoljatok fiúk! Mutassátok meg ennek az üzleti ügyekkel nem foglalkozó Viktornak, hogy van bennetek gerinc! A teljesítményt ne engedjétek elfojtani! Üzenjétek Viktornak: Több tiszteletet a magyar focistáknak!

Vegyetek példát a magyar ápolónőkről, orvosokról, akik alig dolgoznak valamit, csak lézengenek a rendelőkben, kórházakban, és betegre keresik magukat. Ha nekik sikerült, a lelküket kitevő magyar focistáknak is összejöhet. Vagy a közszférában melegedők negyven százalékáról, akik most tervezik elhagyni ezt a fertőt, hogy a jövőben inkább tőkejövedelmeikből éldegéljenek nagy lelki nyugalomban. És ott vannak a pedagógusok, akik olyan óriásit küzdöttek életpályamodelljükért, hogy mindenki tanárnak tülekszik, alig lehet elhajtani a sok jelentkezőt. A magyar vállalkozóknak sincs más dolga, csak a pénzszámlálás, olyan jól megy nekik. A cégeknél dolgozókra is érdemes vigyázó szemeteket vetni, mert ott a Kánaán! Alig kell bejárni, délelőtt téblábolnak két órát, meg délután kettőt, pénz meg dögivel. Tulajdonképpen az egész magyar társadalom a focistáknak köszönheti jólétét, ám senki sem méltányolja a haza érdekében hozott áldozatukat, amely még is csak igazságtalan velük szemben. Ennek véget kell vetni! Adjunk hálát Dzsudzsák Balázsnak, hogy ráirányította a nemzet figyelmét erre a régóta lappangó társadalmi problémára!

Ha nincs ez a nagyszerű ikon, évtizedekre elsikkadt volna a magyar labdarúgók megalázottsága. Vegyünk egy példát és állítsuk vele párhuzamba Balázst, így láthatjuk a maga pőreségében a mi fiunk nagyszerűségét. Ott van a C. Ronaldo, aki nagyjából egykorú Balázzsal. És mit csinált ez a fickó egész pályafutása alatt? Hajtott, mint a güzü, begyűjtött egy sor kupát, megdöntött egy rakás megdönthetetlennek tartott rekordot, párszor megszerezte azt a vacak Aranylabdát. Amikor váltott, azt azért tette, hogy labdarúgókként még jobb legyen, karrierje emelkedhessen. Egész munkássága a földi hívságok hajszolásáról szólt. Pfúj, mondhatjuk, piha! A Balázs, az igen! Ő már a holland bajnokságban kiteljesedett annyira, hogy onnét egyszerűen nem volt hova továbblépnie, mivel sajnos az Univerzumban még nem írtak ki labdarúgó-bajnokságot. Balázsnak kénytelen-kelletlen szembesülnie kellett a ténnyel, hogy huszonötévesen neki már nincs hova szakmailag fejlődni, ezért az alázat útjára lépve a foci nagykövete lett. És milyen jól tette! Nevesebbnél nevesebb csapatok szerették volna megszerezni, de Balázsban volt tartás, őt nem a pénz érdekelte, hanem az elhivatottság. Ezért missziót teljesítve elment az oroszok közé, hogy modern Cirillként megtanítsa nekik a labdarúgás alapjait. Aztán a törökökön próbált segíteni, majd a migránsveszély elhárításában vett részt azzal, hogy zseniális játékával próbálta meg szülőföldjükön tartani az arabokat.

C. Ronaldo belátta, hogy nemsokára C. Romlandó lesz a harminchárom évével, ám mégsem akart beállni valamelyik focicirkuszba bohócnak. Ő továbbra is az egyéni teljesítményen alapuló kapitalista világban hisz. Hadd próbálkozzon a nyomorult! Nem így Balázs, aki harminckét évesen lelki magasságokba emelkedve a világban szerzett tapasztalatait osztaná meg velünk, magyarokkal. Erre mi sajnáljuk azt az évi rongyos hatszáz milliócskát. Mert tovább él a turáni átok. Csúfoljuk, hogy már vén, edzetlen, meg sokba van. És nem vesszük észre értékeit, a magyarság iránti elkötelezettségét. Hálátlan kutyák vagyunk mi mind! Meg sem érdemeljük Őt! Így most sajnos lehet, hogy lemaradunk a nagyszerű lehetőségről, mert egy dubaji klub lecsap erre a fenoménra. Ne hagyjuk! Viktor gyere haza a türköktől - add el nekik a turáni átkot -, és csinálj rendet! Ha a Kempinski előtt tudtál lelkesedni a Balázsért, most állj ki mellette teljes pocakszélességgel! Könyörgünk, Viktor, ne hagyj cserben minket, magyarokat, mert mi is szeretjük ám a jó focit! Itt az idő Viktor, különben a magyarok tömegtüntetésekkel fognak rákényszeríteni a helyes döntésre! Irány a körút és az éjjel soha nem érhet véget!

Elegem van Dzsudzsák Balázs megalázásából, igazoljuk le üstöllést, kerül amibe kerül!