Sajnos életvitelszerűen nem vagyok hajlandó nézni sem a Sztárban sztárt, sem az X-faktor nevű műsort. Mégsem vonhatom ki magam a bűvöletükből, mert valamelyik családtag időnként felordít: "Gyere, ezt látnod kell!" Ilyenkor - engedve az önkénynek - belenézek ezekbe a vacakokba, csak tudnám minek. Unalmas szar mindkettő. A Sztárban sztár döglött műsor, mert egész egyszerűen a sokadik évad után elfogytak a sztárnak minősíthető énekesek, színészek. Maradt a resztli Pápai Jocival és egyéb noname alakokkal. A X-faktor nemkülönben ócska. Az első adások még elmennek, mert lehet röhögni a sok idióta, önismeret dolgában erős kihívással küzdő szerencsétlenen, aztán marad a kínos unalom. Egy valamin lehet szórakozni csupán, a zsűritagok alkalmatlanságából fakadó kínlódáson.

A Sztárban sztár zsűrije szinte minősíthetetlen. Kezdjük a Stohllal. Buci úr tényleg kiváló - ismerjük el, zseniális - színész. Viszont emberként, hát... izé. Egyik nap fanyalgott egy liberálisnak minősített újságban, hogy milyen szörnyű a zorbán, másik nap már jött a hír, hogy a NER bulvár tévéjénél fogja nyomni. Magyarázat: Fiatal voltam, kellett a pénz. Vagy valami hasonló.

Buci művész úr árulását tovább színezi, hogy Alföldit is elárulta. Nem vagyunk Alföldi-rajongók, de azt el kell ismeri, hogy Alföldi azon kevesek közé tartozott, akik hittek Buci művész úrban, és amikor kijött a kaptárból, munkát, lehetőséget biztosított számára. Gyakorlatilag a túlélést. Egyedül ő. Erre mit csinál Buci művész úr? Úgy van, eltalálták. Jól hátba szúrta Alföldit. Nem csak úgy általában, hanem konkretice ám! Éppen megy a Hegedűs a háztetőn Alföldi rendezésében, amelynek fő üzenete az Index kritikusa szerint: "Ahhoz, hogy a dolog elfajuljon, két dolog kell: olyan közeg, amelyikben az emberek nem emelik fel a szavukat az uszítás ellen és kívülről mesterségesen szított szembeállítás." Ennek a művészi koncepciónak a Tevjét játszó Buci művész úr az arca. K...rvára hiteles lehet Buci művész úr a szerepben, ha azt látjuk hetente, amint a gyűlölködés egyik orgánumában éppen szórakoztatja a permanens gyűlölködésben megfáradtakat.

A zsűri ötödik tagja a Tilla művész úr, aki - állítólag - szintén utálja a zorbánt, de van az a pénz, amiért nem annyira. Idétlen ripacskodása nélkülözhetetlen a népszórakoztatáshoz, és "jött a két Latabár". Kontrasztként ott van a Hajós, az egyetlen, akinek van gerince. Ő 2006-ban az elsők között követelte Gyurcsány lemondását ezzel megalapozva hitelességét, amelyet kiválása ebből az ócska propagandaadóból tovább növel. Liptai Claudia a legszimpatikusabb zsűritag, mert legalább nem hazudik. Tudja magáról, hogy - bár nyomokban színészt tartalmaz - a bulváron kívül semmit sem ér, ehhez idomulva nem oszt, nem szoroz. Majoros úr alulról vakarta ki magát, és ez elismerendő, de ettől még nem alkalmas mások teljesítményének megítélésére. Pláne úgy, hogy egyes zenei területeken semmilyen műveltséggel nem rendelkezik. Pápai nevű - cigány kesergőkön kívül mást elénekelni képtelen - cimbijének szemérmetlen tolása pedig az amúgy is alacsony színvonalat rántja a bányászbéka ülepe alá. Szegény Balázs Fecó! A "Homok a szélben" című dalának Pápai Joci-féle előadása hallatán - melynek szövegét a kiváló Pápai úr egyszerűen elfelejtette - úgy érezhette magát, mint Enrico Pallazzo, amidőn Drebin hadnagy a nevében elgajdolta az amerikai himnuszt. A Pap Norbi nevű alakról életemben nem hallottam, saját butácska beszólásain való nazális vinnyogása viszont kétségkívül hát... érdekes. Egy pszichológusnak. Ezt a kínos bandát elnézve csak egy kérdésem maradt: Hová tűnt Damon Hill?

Őt szívesen hallgatnánk fellépőként, de akár zsűritagként is

A X-faktor zsűrije hasonlóan gyenge minőségű. Az Alex nevű csávó egyszer írt egy dalt a Tetveséről, osztán annyi. A nyáron a kocsiban hallgattunk valami ordenáré számocskát, amelyről a családtagjaim előtt élőszóval kijelentettem, hogy ilyet csak azért nem írok, mert nem szoktam böfögni. Hát erre azt mondják, hogy ezt a művet az Alex művész úr szerzette. Kérdeztem melyik Alex? A Madagaszkáros? Nem - mondják - a Tetvesemes. Ez a teljesítmény aztán tényleg megalapozza a komoly ítész pozit. Röhej. Puskás művész úrról sokat elmond, hogy ő - bár elhagyta a harmadik X-et - még mindig Peti. Mint a szerepükbe ragadt gyerekszínészek. A tavalyi produkciójával elég látványosan bizonyította alkalmatlanságát, midőn egy feltűnési viszketegségben szenvedő, énekelni nem tudó alakot - minden intés ellenére, konfliktusok árán - magával vitt a showba. Mert ő hitt az egyéniségben. A hülye elég hamar felkenődött, mert protezsáltja vállalhatatlan balhéba keveredett, látványosan bizonyítva Peti művész úr emberismereti hiányosságát. Ezek után nem értem, hogy ki volt az az idióta, az RTL-nél, aki Peti művész urat idén is felkérte. Radics Gigivel nincs gond, szépen énekel, ám mindösszesen huszonegy esztendeje talán kevés hitelt kölcsönöz döntéseinek. Látszik rajta, hogy többször megpróbál igazodni a rutinosabbakhoz. Önálló döntésre képtelen, akkor meg minek. Gáspár művész úr szódával elmegy, érzelemgazdag kitörései azonban nevetségesek. Ennyi.

Azt hiszem, a két csatorna tévúton jár. A műsoraik rosszak. Újítani kellene. Nem a dögunalmas énekesekben van a jövő. Zsűritag-válogatást kellene tartani! Jönne a sok hülye, házmester, hétköznapi pedagógus, elvetélt álmú énekes, színész, a lakótelep kreténje, a kocsma ásza, és jól megmondanák. Igazán, egyenesen, bele a pacekba! Mekkorát lehetne szakítani egy ilyen műsorral! (A megvalósító alkalomadtán a szerény jogdíjat szíveskedjék utalni.) Az egész ország szívből röhögne a rengeteg megmondásra jelentkezőn.

A mostani alkalmatlan, szerencsétlen zsűritagokból viszont elegem van.