Mostanában több - jellemzően ballib - elemzés kesereg azon, hogy Brüsszel mégsem Moszkva, ezért nem képes megállítani Viktor egyre autokratikusabb hatalomgyakorlását. A kesergőknek bőven van igazsága abban, hogy a centrális erőteret gründoló Viktor veszélyes a magyar társadalomra, mert ez a hatalomgyakorlási mód az elmúlt száz évben háromszor bukott be magával rántva az országot. Brüsszeltől várni a megoldást azonban sekélyes és lusta gondolkodásra vall. Mégis, mit képzelnek? Hogy Jávor Benedek egy EU-s tankból kiszáll a Kossuth téren, miközben a rádióban beolvassák a tatai nyilatkozatot a Magyar Forradalmi Pizzafutár-Árufeltöltő Kormány megalakulásáról? (Szanyi kapitány ki sem tudna szállni.) Nem értik ezek az EU-t. Hát segítsünk szegényeknek.

Valamikor a '90-es évek végén lazultunk a kedves Krétán. Felkerestük az egyik nevezetességet, a rózsaszín homokjáról elhíresült Elafonissit. Kanyarogtunk át a szigeten, mindenféle szurdokokon, szerpentineken, míg végül egy meglepően jó minőségű, teljesen új autóúton gurulhattunk nagyjából húsz kilométert. A frissen készült autóút már azért is meglepetésnek számított, mert infrastrukturális beruházást Krétán utoljára a fritzek eszközöltek a világháború alatt egyéb gondjaik mellőzésével. A csoda autóút aztán, amilyen hirtelen elénk toppant, olyan sebességgel el is tűnt, az utolsó tíz kilométert egy hepehupás földúton kellett megtenni. A folytatás lehetősége megvolt, mert látszott, hogy a talaj egy darabig még elő volt készítve, és munkagépeket is lehetett látni a környéken. A legszebb persze a magyar szemnek akkor még furcsának tűnő plakát volt, mely büszkén hirdette görög és angol nyelven, hogy itten az EU-finanszírozta út épül Athén és Brüsszel dicsőségére. Öt-hat év múlva ismét Krétát választottuk a nyaraláshoz, immáron gyermekekkel. Gondoltuk lássák a gyerkőcök is a rózsaszín partot, nézzük meg újra Elafonissit! Az út odáig tartott, mint korábban, a tábla pedig továbbra is hirdette a nagyszerű beruházást. A kb. harminc kilométeres útból úgy tízet elloptak a helyi erők. Nem tűnt fel senkinek. (Ha azóta valaki járt arra, tudósítson a fejleményekről.)

Az Elafonissihoz vezető út többet elmond az EU-ról, mint ezer tanulmánynak álcázott bullshit-gyűjtemény. Igen, vannak magasztos célok az EU-ban, és van az emberi természet. Ezt a kettőt kell összehangolni a mindennapokban. A magasztos cél az európai háborúk elkerülésével indult, és ebben jó teljesítményt nyújt az EU, hiszen hetven éve nincs háború mag-Európában. Ilyen hosszú, békés korszak nemigen fordult elő Európa történelmében, jár érte a dicséret. Erre az alapgondolatra fejlesztették aztán az európai versenyképesség gondolatát, amelynek ki kell forrnia magát, ennek sikere kétséges, majd meglátjuk.

Az EU korábbi vezetői belátták bölcsen, hogy a nagyszerű gondolatok is képesek elbukni az emberi gyarlóságon, ezért szolgálatukba állították a gyarlóságokat. Le kell tehát fizetni mindenkit, aki veszélyt jelent a közös fejlődés által garantált békére. Ezt lehet legálisan és lehet félre nézve csinálni a helyi korrupciót eltűrve, támogatva, abból jól járva.

A legális rész is rendkívül összetett, a lényeg az, hogy terítsék a pénzecskét. A politikai eliteknek ott vannak a jól fizető, de nem különösebben munkaigényes képviselői, és egyéb lufi hámozói állások. Így a hazájában már semmire sem jó politikus még tíz-tizenöt évig ellébecolhat havi sokezer euróért a brüsszeli elfekvők valamelyikében sokszor alkalmazva családtagot is. Ezek biztosan nem fognak az EU ellen kampányolni, még akkor sem, ha otthon esetleg néha röfögnek valamit a bürokrácia nehézségeiről. És akkor sem, ha egyébként EU-ellenes nézeteket vallottak korábban, hiszen a havonta pontosan érkező apanázs a nacionalista-populista hévre valahogy csodatévő hatással rendelkezik. A szépen fejlődő brüsszeli bürokrácia a sok különböző nemzetiséghez tartozó aktatologatóval már régen rájött, hogy jobb Brüsszelben kávét kavargatni sok pénzért mint otthon bagóért dolgozni. A gazdasági elit szintén megkapja a maga jussát. A legális rész ebből a különböző pályázatok elnyerése a mezőgazdasági támogatásokon kezdve a különböző programokig. Rengeteg álomkergető civil szervezet is kap pénzt Brüsszeltől. Munkájuk eredménye a nullához konvergál, de ők is inkább az aktuális hülyeséggel foglalkoznak teljes átéléssel, mintsem konkurenciát teremtsenek a csirkebontóban dolgozóknak. A tagállamok szellemi elitje szintén Brüsszel zsebében van. A tudományos élet melyik napszámosa óbégatna az EU ellen, ha évente hat-nyolc (napidíj, szállás, utazási költség, fellépti díj) konferencián is részt vehet a nagy érdeklődésre számot tartó - valójában senkit sem érdeklő - aktuális tudományos eredményeivel. Az EU tehát okos, mindenki szem a láncban.

És ott vannak a nem legális utak. Köztudomású, hogy a fejlesztési pénzek igen nagy hányada el sem hagyja Brüsszelt. Pontosabban elhagyja, de különböző off-shore számlákon landol. Ám ez is része a játéknak. Így lehet érdekeltté tenni a nemzeti burzsoáziát az EU-projektben. Ehhez természetesen az összefonódott brüsszeli politikai-bürokrata elit kifinomult rafináltsága szükséges. Röhejes volt Paks 2 esetében, ahogy sasszéztak az „ájrópai értékek” mantra és a ruszkiktól leeső zsé között. És hirtelen a jéghegy csúcsaként a ruszki kijáró ember repcsijén való magán utazás is belefért az "ájrópai értékekbe". És mekkora suska lehet még a nagyérdemű demokratikus szemei elől gondosan elrejtve? Meg a példamutató korábbi elnök, Barroso, aki az "ájrópai értékek" mentén hajlandó volt lehajolni némi lovettáért, és a kiemelt nyugdíját kiegészíti egy kis mellékessel Goldmanéktól. Vizsgálgatták egy darabig etikailag, és rendben lévőnek találtatik vala Barroso úr cselekedete. Ha rozsdál az arany, mi lesz a vassal? Nos, drága Barátaim, ti azt hiszitek, hogy az Unijó megbuktatja Viktort korrupció miatt?

Ugyan. Viktor zseniálisan érzett rá a "Békéért mindenkit korrumpálunk" EU-doktrínára. És, amilyen kegyetlenül kihasználja a brüsszeli elit gyengéjét a sok pénzéhes demokratával, azt tanítani kellene! Magyarország tehát az Európa projekt részévé vált, elitje éppen úgy lefizethető, mint mag-Európa elitje. A ballibek és az idealizálásra hajlamos jobboldaliak vigyázó szemeinek reménykedően való Brüsszelre vetése ezért csacsiság. Brüsszelt Viktor rég megállította, azóta együtt seftelnek, csak a borzasztó tagságnak megy a műsor. Akik szegények azt hiszik, hogy Viktornak elege van Brüsszelből, Brüsszelnek meg Viktorból.