Apró történetet mesélek, amelyben - mint cseppben a tenger - mutatkozik meg a rossz kormányzás. Egy gyermekkori barátom második alomból származó kilenc év körüli fiúgyermeke részt vett a kötelező iskolai úszásoktatáson. Az uszoda csempéje csúszós, a kilenc éves fiúgyermekek meg eszetlenek, ezek együtthatójából kialakult egy szolid sípcsonttörés. A srácot ellátták, semmi különös. A család eltérően reagált. Anyuka halálra aggódta magát csimotája gipszelése közben és az óta is körülugrálja. A kispajtás büszkén ment iskolába, mint valami háborús hős, és hihetetlenül népszerű lett a lányok körében megtanulva, hogy a csajok a rossz fiúkat szeretik. Az apuka látványosan érdektelen a cécó iránt, és erre két oka is van. Az egyik, hogy az első alom kölykeit is felnevelte hasonló viszontagságok között, minek izguljon ilyen potomság miatt. A másik, hogy erkölcsi oka sincs a méltatlankodásra. A régi tanúk még jól emlékeznek a közös gyermek- és ifjúkor botlásaira. Az atya az a típus volt, akinek talán nincs olyan csontja, amely ne tört volna el/be. (A feje kétszer is.) A szülei egy darabig hordták a sebészetre, aztán feladták. Hetedikes korától tulajdonképpen maga intézte férfias ügyeit. A sebészek előre köszöntek neki az utcán, a gipszelők névről ismerték, a szomszédok pedig azonnal tudták, mikor van iskolai szünet, amint meglátták őt kötve-fűzve. Ezért kissé immunis fia otthoni sztárallűrjeire, nagyjából tesz az egészre, és fejcsóválva figyeli az anyuka kényeztető produkcióit.

A többször tört bucija ellenére mondhatjuk, hogy sokra vitte, ütődött szegénykém, de nem teljesen hülye. (Na, most hatalmi poziból elszedi az üzleteimet.) Elhatározta, hogy az anyuka által beígért fájdalomdíj családi kasszát terhelő költségét némi állami segítséggel csökkenti. Hallott valamit harangozni a gyerekekre kötött állami biztosításról, így felvette a kapcsolatot az iskolatitkárral. Megtudta, hogy az Allianz Hungária Biztosítóhoz kell fordulnia. Meg is tette, felhívta őket, ahol egy kedves hölgy elmondta a teendőket. Csak egy piciny hiba van a kréta körül, ebben az évben nincs biztosító, aki fizetne. Az Allianz befogadja ugyan a kárbejelentést, de semmit sem tud ígérni a kifizetés tekintetében, mert nem biztos, hogy ő fog eljárni. És innen jön a kormány kreténsége.

Az egész eljárást az általános gyermek­ és ifjúsági baleset­biztosításról szóló 19/2003. (VIII. 14.) Korm. rendelet tartalmazza, az évszámból ítélve ez még a vörösök vívmánya. A rendszer úgy néz ki, hogy évente pályáztatják a biztosítókat a megtiszteltetésre. Valószínűleg nem lehet veszteséges üzlet, mert a kifizetendő összegek nem nagyok, a csonttörésért például háromezer forint jár. A járulékos nyereség viszont ígéretes, hiszen a biztosító egy sor más terméke is elsózható. A rendszer alapvető hibája az évente való versenyeztetés, mert minek. Ha a nyertes jól végzi a munkáját, már csak a bürokráciacsökkentés okán sem érdemes évente vacakolni. Pláne, ha olyan tré kormány van, amely ezt a feladatot március közepéig sem tudja elvégezni. Normális körülmények között az illetékes elvtársak októberben észlelik, hogy lassan eljön az év vége, új szerződést kell kötni. Elkészítik a pályázati felhívást, amely az előző évi felhívás átdátumozásából áll, oszt' hajrá. De a mi kormányunk nem képes ezt az egyszerű feladatot határidőre megoldani, mert a Soros.

A barátomat jól kiröhögtem - szokás ez közöttünk -, mikor sopánkodva előadta a szomorújáték végét. Mivel még a feltétlen Viktorhívők közé tartozik - talán a fejét ért sérülés az oka - mondtam neki, hogy szervezzen egy Békemenetet, hátha az segít. Erre röviden, ám lényegretörően kifejtette, hogy g.ci vagyok. Én válaszul nem döntettem ki a plakátoszlopait, hanem felnyerítettem, és elkezdtem a valósággal froclizni. Tudod mi a stájsz, öreg? Még nem kapta meg valamelyik köcsög fideszes az alkotmányos költséget, vagy éppen összevesztek azon, hogy melyik teheti zsebre. Te meg, apám, várhatod a stexet. Az nem lehet. - mondta ő. Hát akkor barátom, van egy harmadik lehetőség is: rossz a kormányzás - szembesítettem a magyar rögvalósággal okosan ráncolva homlokomat. Apró hibák mindig vannak. - rebegte a hívő azon méla bújával amikor rájön a világ tökéletlenségére.

Apró hibáról szóló apró történet, hehe. Tré és korrupt a kormányzás, cimbi, ez van. Akinek viszont elege van ebből, és a javítás szándékával erre rámutat, az áruló.