A Fekete Péntek az USA-ból induló hülye mozgalom, amely - mint minden hülyeség - szép lassan elterjed a nagyvilágban. A karácsonyi nagybevásárlások kezdetét jelölő nap ott ez a Fekete Péntek, amely a Hálaadás napját követő péntekre esik, a "fogyasztás ünnepe". Ilyenkor mutogatják a tévében a sok marhát, akik a leárazásokra napokat várnak hálózsákban a bolt előtt, majd nyitáskor egymást tapossák - esetenként szó szerint - a kívánt portékáért. Természetes tehát, hogy egy ekkora baromság nem maradhat meg Ámerikában, a fogyasztói társadalmak számára is etalonként szolgál. Gazdasági elemzők ezrei - mint modern béljósok - vonnak le következtetést a Fekete Péntek vásárlásaiból, próbálván meghatározni, hogy milyen állapotban van az amerikai gazdaság. Azonnal yellenértéket számolnak, és eldöntik, hogy emelni kell-e kamatokon vagy éppen csökkenteni. Tisztára, mint a Török Birodalom janicsár bográcsolása. Ha a janicsárok jó étvággyal megették az eléjük pakolt ételt, rendben volt minden, ha turkálták a kaját baj volt, ha hozzá sem nyúltak, küszöbön állt a soron következő janicsárlázadás. Ilyen hát ez a Fekete Péntek arrafelé, ezért mindenki igyekszik kitenni magáért. Sokszor maga az elnök is megjelenik a vásárlók között ezzel buzdítván vásárlásra a derék amcsikat. (Idősebb Bush kapott is eleget, mert skótként viselkedve csak néhány zoknit vett a kamerák tüzében.)

Először balliberális barátainkat frocclizzuk csöppet az elnevezés okán. Hát mi az kérem, hogy Fekete Péntek? Micsoda fasiszta - mi több: náczi - elnevezés ez? Mert ugye Péntekről mindenki tudja, hogy Robinson Crusoe rabszolgája volt, ráadásul fekete. Már pedig mostan már az afro-amerikai dívik, minden más elnevezés - néger, színes, fekete, feka stb. - nem pc, így aki ezeket használja, az minimum kirekesztő, de ha valamelyik ballib megmondó embernek rossz napja van, akár náczi is lehet. Tessék tehát tiltakozni, petíciókat benyújtani a Fekete Péntek elnevezés ellen. Legyen mondjuk Szerelem Csütörtök vagy Dobszerda, de a fehér rabszolgatartókra nem illik emlékezni a Szabadság és Demokrácia Hazájában. (Az okos ballibek majd jól kioktatnak, hogy az elnevezés egy rendőrségi szakzsargonból ment át a köztudatba, és a közlekedési káoszra utal.)

A másik gond az iszonyatos tömeg. Pechemre éppen pénteken zúztam a vidéki házba, és pár dologért be kellett ugranom az Ócsanba. Parkoló dugig, a gyorséttermi részben állva zabáltak a népek ülőhely híján. Egy mellettem belépő házaspár férfi tagja - felmérve a helyzetet - hangosan közölte feleségével pillanatnyi életérzését eképpen: "Gyűlölöm az embereket!" Ám a helyett, hogy a felvilágosodás ezen ihletett pillanatát felhasználva szőrcsuhát öltve remeteként elbujdosott volna a közeli Pilisben, mizantróp érzésével belevetette magát gyűlöletének forgatagába. Csak pár dolgot kellett vennem, ám a huszonöt méteres sort kiállva kezdett elegem lenni ebből a mizériából megfogadva, hogy a szükségszerű karácsonyi bevásárlást valami partizán módszerrel oldom meg kerülve a tömeget.

A Fekete Péntek miatti duzzogás további oka a látszat leértékelés, melyet sokan nem vesznek észre. A különböző divatlapok kupon napjai jutnak eszembe. Ha valaki három héttel a nevezett újságban kikiáltott D-day előtt megveszi az adott termékek zömét, ugyanott van mint a kedvezmények napján. Magyarán nem történik más, mint óvatosan - félve a fogyasztóvédelemtől -, kellő időt figyelembe véve felülírják az árakat, és abból engednek nagy kegyesen. Hát ezért érdemes egymást taposni, nem igaz?

A valódinak tűnő leértékelésekkel viszont a kereskedelmi cégek megmutatják, hogy valójában mennyire szoktak átverni bennünket vásárlókat a hétköznapokban. Egy ismerősöm mobiltelcsikére gyúrt, melyet normál áron kb. nyolcvanezer forint körül szoktak vesztegetni. Fekete Péntekre tekintettel akciósan ennek a feléért osztogatták. Mivel beszerzési ár alatt még mutatóba sem adhatnak el, nagyjából a negyven ezret alulról súroló ár lehet - minimális haszonnal itt is számolva - a beszerzési árhoz közel eső ár. Ezen felül minden forint a kereskedő haszna. Amikor tehát jelentős kedvezménnyel dobják utánunk a cuccokat, kereskedőnk iránt könnyes szemmel és háládatos szívvel gondoljunk mindig arra, hogy nekik így is megéri, mert máskor nagyban megy a lehúzás.

És erre az átverős borzalomra szépen ráépül még egy átverés, a fogyasztási hitelek osztogatása. Nézem a reklámokat és csodálkozom, hogy már megint megy a nyomulás. Mossák a sok szerencsétlen fejét azért, hogy adósodjon el a karácsonyra tekintettel. Törleszteni majd később - miből? -, de az ajándék meglegyen. A fogyasztási őrületből az se maradjon ki, akinek nem telik rá.

Szalaggyá'!

Mi - fogyasztásunkkal rabjai a Földnek - így készülünk a karácsonyra. Tülekszünk, könyöklünk, sorban állunk, idegeskedünk, beszólunk egymásnak, mert elhitetik velünk, hogy kisember létünkre mi is köthetünk jó üzletet. Nem köthetünk, csak a megtakarításaink eszetlen elverésével és hitelek felvételével olajozhatjuk a világgazdaság fogyasztásra épülő gépezetét. Mert akik jó üzletet kötnek, azok nem állnak sorba a kamu leértékeléseken. Azok zugügyvédként több millió svájci frankba kerülő villákat vesznek Zugban. Meg jachtokat az Adrián. Meg amiről nem is tudunk. De mindegy, egyszer ők is ott állnak majd annak a gyermeknek az ítélőszéke előtt, akinek születéséről szól a karácsony.

A keresztények számára a karácsonyváró adventi időszak, a zsidók számára Hanuka ünnepe közeleg. Mindkettő lelkileg értékes. A Fekete Péntek nevű fogyasztási ünnep viszont értéktelen, talmi, zavaró. Ha elegünknek lesz elege belőle, postafordultával vissza tudjuk küldeni onnét, ahonnan jött.