Alkalmanként el-elmerengek azon, hogy az elmúlt száz évben melyik generációnak lehetett a legjobb. Persze tudom, hogy csak átlagember értelemben lehet ezen filózni, mert az egyéni élethelyzetek között óriási különbség van. Mégis, érdekes játék ez: kissé alulról nézve a rettenetes történelmi időket.

Azt hiszem, hogy az 1910-es években, '20-as évek elején született nagyszülők két kategóriában nyerhetik el a magyar élet leélésének Oscar-díját. Az első a legnehezebb élet. Megszülettek a Nagy Háború alatt, után a széteső országban. Eszmélésük nagyjából a '30-as évekre esett, hogy annak elmúltával jöjjön egy körülbelül húsz éves időszak mindenféle istentelen próbatétellel. Háború: a férfiaknak front, nőknek hátország. Aztán a vagonok: származás, vallás, legyőzöttség, magyarsághoz tartozás, végül osztály alapon. Orosz megszállás: ostoba komcsi ideológia bemagolása, az addigi életről tanultak szembeköpésével. Az összeomlott ország újjáépítése: tíz körömmel való kikaparása a romok alól. A szánalmas kopasz törpe diktatúrája: az ellene való forradalom, megtorlások. A '60-as évekre jött el valamiféle - erős kompromisszumokkal terhelt - megnyugvás. Egy-másfél évtized még a munka világában, aztán nyugdíjas lét, besegítés az unokanevelésbe főleg a nyaraltatások idején. A szerencsések megélték az ezredfordulót. A tanulság: helytálltak úgy, ahogy a mai generációk sosem tudnának.

A másik Oscart a technikai fejlődés megélésért kaphatják. Gondoljunk bele, születésük idején az elektromosság még kevesek kiváltsága, és mire visszaadták lelküket teremtőjüknek mobiltelefonról hívhatták a dédunokákat. A gázlángtól, petróleumlámpától eljutni a színes tévéig: mekkora ugrás? Életük hajnalán még csak meséket hallhattak a Holdról, delén pedig látták, ahogy leszáll oda az ember megtéve az emberiség nagy lépését. Közben pedig a mindennapok része lett a fridzsider, a mosógép, a rádió, a tévé, a lakásokban a meleg víz, a fürdőszoba stb. A világ olyan mértékben változott meg körülöttük, amennyire addig egyetlen generációnál sem a történelem folyamán.

A legjobb életért járó díjat az 1940-es években, az '50-es évek elején születettek kaphatják. Születésükkor nehéz volt az élet, de ennek gondja nem őket terhelte. Életüket végig kísérte/kíséri a szociális biztonság. (Akkor tudnak társadalmilag zabosak lenni, ha ebben a jól kialakított biztonságukban háborgatják őket.) Szépen jártak óvodába, iskolába, ha bele simultak a rendszerbe még deklasszált elemnek minősülve is - kanyarokkal - tanulhattak. Életkezdésüket tanácsi, szövetkezeti lakások segítették, munkahelyük garantált volt. Gyermekeik után a '67-től már járt a GYES, bölcsődék segítették a dolgozó nőket. Nem kerestek sokat, de kipárnázott volt az életük. A kevesebb fizetésért viszont járt az ingyenesnek mondott egészségügyi ellátás, oktatás a gyerekeiknek. Természetesen a gyakorlatban a pártbrosúrák nem mindig köszöntek vissza, erről folytak is gondosan ellenőrzött társadalmi viták, de nagy átlagban kijött gulyáskommunizmus. Aki egy kicsit - több munkával, ügyeskedéssel - ki akart emelkedni, annak a '80-as évek gmk-s, butikos világa adhatott teret. Erre az időszakra szépen be is hazudták maguknak, hogy ők a nagy generáció. A rezsimmel kötött - esetleges - kompromisszumaikat ma is jótékony homály fedi. A rendszerváltás kissé bezavart kiszámítható életükbe, amint lehetett kormányra is juttatták a Horn-féle szakértelmet meg a sármos Medgyessyt. Életük lezárása is sikertörténet, ez az utolsó generáció, amelyik még kap nyugdíjat.

A '60-as években, '70-es évek elején született generáció a két világ határán állásban aranyérmes. Őket már tisztán a szocialista embereszmény szellemében nevelték azonban mire felnőttek, dobhatták ki az egészet a francba. Persze öregedvén visszamerengenek gyermekkoruk világába, azt hiszik, hogy amiben akkor felnőttek az jó volt. Nincs is ezzel a hülye nosztalgiázással baj, ha az ember nem vergődik miniszterelnökségre, az én nagyapám a Horthy-korszakról szokott lelkendezni. Ez a generáció teljesen hülye, zavarodott, valódi megújulásra képtelen. Erkölcsei lazák ugyan, ám legalább még vannak. Tudják, hogy amit csinálnak az morálisan hányinger, csak a pénz az nagy úr. Még azt is tönkre teszik, ami valahogy működött, ezzel maguk alatt vágják a fát, mert például nekik már - hiába fizették a járulékot egész életükben - nem lesz nyugdíjuk. A két világ határán állásban benne volt a lehetősége ennek a generációnak, hogy túlléphet a magyar kocsmán az értelemig és tovább, csak nem tudott élni vele. Az elveszett remények generációja ez, szégyelljék a pofájukat, ahányan vannak, élükön a strómanok királyával!

Aztán itt a legendás Y generáció, amelynek tagjai a technikai fejlődés gyermekei. Villámgyorsan megtanulják és használják az egyre rohamosabb tempóban előállított eszközöket. Az mp3 például tíz éve még nagy cucc volt, ma ott van a múzeumban a rokka mellett. Könyveket alig olvasnak, nincs idejük és képességük sem az elmélyülésre. Mellesleg a világ is azt igazolja vissza számukra, hogy nincs szükség a mély ismeretekre, mert mire megtanulnának valamit, már dobhatják ki. A felszínes tudásra épülő technikai fölény miatt a korábbi generációkhoz tartozóknak nehéz megszólítani őket. Lehetetlen egy Y generációst megingatni azon hitében, hogyha meg tudja nyomni a kütyü gombjait, akkor ismeri az életet is. Tanultak viszont a korábbi generációk kudarcaiból, a főéletcéljuk a jól élés. Persze... a mihez képest? Okosak, érdekérvényesítő képességük jó. Ők már nem hagyják kizsigerelni magukat a munkaerőpiacon alamizsnáért, ismerik saját értéküket, esetenként túl is értékelik magukat. Mivel mobilak, nyelveket beszélnek, nekik aztán picsoghat a magyar? Gyáriparosok Országos Szövetsége, hogy szarért-hugyért gürizzenek a pudvás kócerájaikban. Oda mennek, ahol normális életkörülményeket tudnak teremteni maguknak és családjuknak. Lassan elvesznek az úgynevezett magyarság számára, amellyel így a jövő veszik el. Sebaj, majd betöltik helyüket más népek, hacsak a plakátok vissza nem tartják őket.

Az ún. Z generációról még korai véleményt nyilvánítani, annyi biztos, hogy nevelésük nem könnyű.

Nos, kérem szépen, Önöknek elegük van valamelyik generációból?