Olvasgatom a Kormányinfóról szóló tudósításokat, és végigröhögöm. Míg Viktor az éves stand up comedy sztárja, addig az én Janim a nehezebb utat járja, ő hetente bohóckodik. Röhögünk rajta, és addig sem vesszük észre, hogy Jani produkciója csak elterelés. Zagyvál mindenről, ami épp az eszébe jut, és ezért hálásak a zsurnaliszták, hiszen telik a kolumna. Valójában azonban semmit sem tudunk meg a kormányzati döntésekről, a Jani terel.

Van egy bölcs sutka Kohn üzletvezetési technikájáról. Eszerint, amikor Kohnnak megy a bolt, látástól vakulásig dolgozik benne egész családjával. Amikor viszont a csőd szélén tántorog a kóceráj, Kohn kiáll a bolt ajtajába és egy drága szivarral a szájában kedélyesen pöfékelve minden járókelőnek elmeséli, hogy milyen jól megy az üzlet. Na, ezt a figurát játssza most a Jani. Kormányzásról mesél.

Jani mindenről - hol szemráncolva, hol ironikusan, hol szakszerűnek mutatva magát - véleményt formál. Jellemzője a magával ragadó magabiztosság. Látszik rajta, hogy mindenben otthon van: jó kezekben az ország. Csak a kormányzás hiányáról nem beszél sohasem.

Éppen ezért csodálkozom a szeánszon résztvevő újságírókon, nem kérdeznek rá arra az apróságra, hogy miért nem méltóztatnak kormányozni, ha már kétharmad vagy mi a franc. Hallgatják Jani castrói terjedelmű szómenését, gyagya kérdésekkel tercelnek is hozzá, csak valahogy nem szembesítik Janit a valósággal. Elismerem persze, hogy nem könnyű becsempészni a realitásokat Jani produkciójába, de talán meg lehetne próbálni.

Ott van mindjárt a Magyar Közlöny. Alig olvassák, pedig jobb, mint a Ludas Matyi fénykorában. Tele van például döntésekkel, amelyeknek vannak határidői. Ezeket a szigorú határidővel megjelölt döntéseket nem akárki hozta ám, hanem Magyarország Kormánya élén ő fényessége Viktorral. Oszt' betartanak belőle valamit? Hát igen, van olyan is, de a Kormány döntéseinek jó része kuka. Vegyünk néhány, a kommunikációs térben éppen a Jani által exponált példát.

Tavaly decembertől kezdte el a mi Janink üldözni a bürokráciát. Gyorsan akarták csökkenteni azt a fránya bürokráciát, nem egyeztettek senkivel, nehogy késleltesse a rapid - 2016. július 1-jei határidőben megszabott - megoldást. Volt is kormányhatározat februári meg áprilisi határidőkkel. A központi közigazgatás megszüntetni, összevonni tervezett része azóta is teli gatyával nem csinál semmit, próbálja fogni a székét. Mint a Putyilov gyár dolgozói: izgatottan tárgyalják az eseményeket. Szerintem a Tippmixbe is be lehetne venni, hogy melyik szervezet hová kerül éppen az aznapi infók alapján. Iszonyú kormányzati energiákat köt le még miniszteri szinten is. Lassan május vége van, kormánydöntés sehol. A fenyegetettek kedélyesen rohasztják a kormányzati munkát, lobbiznak, kiszivárogtatnak stb. De ugyanígy döglődik Jani másik nagy projectje, az állami tisztviselői agyamentség is. A beígért július elsejéből nem lesz semmi, még törvényt sem hoztak róluk, és akkor hol vannak a végrehajtási rendeletek, a technikai - költöztetés, informatika stb. - átállások? A Holdon. A harmadik terület, amelyhez a Jani odatette magát, az uniós pályázatok kiosztása. Finoman szólva döcögős, keményebben szólva nem állnak sehol. A Jani és baráti köre által megszavaztatott közbeszerzési törvény pedig - a saját dugába dőlés szép példájaként - inkább hátráltatja a pénzosztást, mintsem elősegítené. És akkor még a KLIK körüli szerencsétlenkedésről nem is szóltunk. Jani azonban nyomja az ő showját rendületlenül, senki által sem zavartatva.

Gazdasági oldalról sem fényes a helyzet. A legújabb statisztikák szerint a magyar reformok nem működnek. A magyar gazdaság növekedése sereghajtó az Európai Unión belül. És a Gyurcsány-rajongó Jani magáévá teheti idolja gondolatait: "Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz." De ezzel nem szembesíti egyetlen újságíró sem, engedelmesen hallgatják a mesét az unortodox gazdaságpolitika piros pöttyös seggű gyorsnaszádjáról.

Jani tehát huncut locsogásával próbálja elfedni a kormányzás hiányát, és profi mellébeszélőként pontosan tudja kit csap be heti produkciójával. Az újságírókat? Azok örülnek, ha kérdezhetnek. A széles tömegeket? Azokat már rég nem érdekli a sok pofázás, Londonból meg különösen nem. A vérfideszeseket? Esetleg őket még lehet, mert csüggnek Jani ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán. De valójában Viktort csapja be.

A koreográfia nagyjából a következő. Szegény, kormányzástól már hányingert kapott Viktort két dolog érdekli, a foci és szinte szerzetesi vagyontalanságának megőrzése. Ő csak azt szereti hallani, hogy a kormányzással kapcsolatban minden rendben van. Hát Jani ezt mondja neki. Viktor pedig szépen beszopja. Viktor kiadta a jelszót: legyen magyar narancs! És Jani jól megmondja neki, hogy lett magyar narancs. Ebből is látszik, hogy Viktor nem ígérget a levegőbe. Ja, hogy nincs magyar narancs? Azt az ország minden polgára tudja, csak Viktor nem. Jani showjának célja tehát kettős, egyfelől elterelni a figyelmet a kormányzás hiányáról, másfelől elringatni Viktort a maga teremtette álomvilágban. Osztán, hogy Viktor altatásának lesz-e valami Jani személyére nézve kedvező kihatása a nem túl távoli jövőben, ki tudja?

Jani szépen viszi műsorát, végül is neki ez a dolga, a nyilvánosság tájékoztatását végző újságírók lépre csalása a dumafranciskodással. Akik nem veszik észre, hogy milyen könnyen leégethetnék Janit, ha nem tennének mást, mint a Magyar Közlönyben meghatározott dátumokat akkurátusan számon kérnék rajta.

Remélem, végre rájönnek a kezükben lévő lehetőségre, és akkor Janinak is elege lesz a Kormányinfónak nevezett pofázóshowból.