Az utóbbi időben megszaporodtak Orbán Gáspár személyére vonatkozó kifejezetten negatív kicsengésű sajtóhírek, hozzászólások. Nem mondom, ha valami világraszóló gengszter lenne - például Matolcsynak hívnák - megérdemelné. De nem az. Orbán Gáspár egy kifejezetten rokonszenves, kellemes külsejű, saját útját kereső fiatalember. Természetesen mindenki tudja, hogy Gáspár semmi olyan attrakciót nem követett el, amely miatt kiérdemelhetné a tizenöt perc média figyelmet. Egy pechje van szegénynek, éppen egy Orbán Viktor nevű pasas az apja. Önmagában persze még ez sem lenne elég, mert milliószámra szaladgálnak a világban olyan egyének, akiknek az apját Orbán Viktornak hívják, de speciel ennek az Orbán Gáspárnak az apja a Magyarország nevű rögeszme miniszterelnöke. Hát ezért ekézik szegényt a derék sajtóhiénák. Azt gondolják, hogy ha már az atyát nem tudják macerálni - mert aki megpróbálja, azt kitiltják egyelőre a Parlamentből, később a világból -, akkor a fián keresztül okozzanak neki fájdalmat. Nekik mindegy, ha erre a nemtelen célra esetleg a fiú is rámegy. Nekünk meg nem.

Blogunkban elismerjük Viktort, ha arra érdemes, és nem szoktuk kímélni, ha éppen aljas énje kerekedik felül. Legutóbb például kegyeskedtünk megkérdezni tőle, hogy nem érzi-e a képéről leégő bőr szagát, mert kiállt a részben egészségügyi okból, részben vezetői képességek hiányából közpénztolvajjá lett Matolcsy mellett. A Matolcsy lemondását firtató gőgös, fennhéjazó válasza sarkallt minket erre, mert bizony előfordul, hogy föld és ég összedől, mint ahogy a birnami erdő is a vár alá ért. Szóval osztjuk mi a Viktort, még ha kevés hatékonysággal is, a fene egye meg. És osztjuk magát Orbán Gáspárt is, ha VIP-páholyokban való ücsörgését számon kérő felvetésekre ostobán reagál. Ám számító aljasságból soha nem vetemednénk bármelyik embertársunk bántására, és tiltakozunk azok ellen, akiktől nem idegen az aljas célú lelki bántalmazás. Gáspár esetében pedig különösen nem indokolt a szemétkedés.

Furcsa dolog a genetika. Vannak családok, akik nem vesződnek a változatos gyerekgyártással, egyszer elkészítik a mintát, aztán olyanra formázzák az összest. Ha lány, ha fiú, pont megegyezik a fejformájuk, orruk, fülük, szemük, szájuk stb. Bármennyi is legyen az életkorbeli különbség, mindig ugyanaz. A gyermekgyártók többsége azonban törekszik a változatosságra, igyekszik eltérő gyerekeket összehozni. De a genetikát nehéz legyőzni, ezért az első lány inkább az apa, az első fiú inkább az anya szokott lenni, a többiek meg vegyesek. Így jártak Orbánék is. Rasi kiköpött Viktor, Gazsi tiszta Anikó.

A nemzet Rasijának ezért könnyebb a dolga, nem kell mást tennie, mint pragmatikusan követni a papát. Tudja, hogy saját jogán - bár nem lenne reménytelen - felesleges érvényesülni, amikor atyja bármikor ráállítja a mi lábunkra. Bizonyos szempontból kár Rasiért, mert bizonyította már tehetségét, szorgalmát. Családi ismerőseink mesélték régebben, hogy a Városmajori Gimnáziumban Rasi szerepel az "Akikre büszkék vagyunk" dicsőségtáblán. Pedig akkor, amikor odakerült, a kedves papa bukott miniszterelnöki és kétszer lenyomott politikusi státuszban vegetált minden komcsi hecclap céltáblájaként. És az a kis tinilány képes volt megmutatni, hogy ő igenis valaki tud lenni. Szerethető kis béka lehetett a Rasi akkoriban. Aztán megjött a kétharmad és az Orbán család egy részének elment az esze. Bizonyára ezzel akarták cáfolni, hogy akinek az Isten hivatalt ád, annak észt is ád hozzája. A család Viktor ága azóta fennhéjazó, gőgős, kioktató, ellenszenves egyeddé küzdötte le magát.

A Gazsi viszont nem. Ahogy elnézi az ember a nyilvánosságra került képeken, imanapra toborzó filmen, egy porcelánfinomságú srácot lát. Olyan, mint az édesanyja. Törékeny, finom, okos, vívódó, nagyon emberi. És ezt érezték meg azok, akik támadják. Gáspár emberi megnyilvánulásait, útkeresését gyengeségnek tartják, hát odacsapnak. Jó nagyot. Biztos, ami biztos, hadd fájjon. Neki is, Viktornak is.  Szánalmas. A fiút viszont féltem.

Kedves Gáspár, engedd meg, hogy ismeretlenül adjak tanácsot. Ne vedd fel ezeket a piszkoskodásokat! Nem neked szólnak. Egyebekben pedig kívánom neked, hogy találd meg magad, és boldog emberként éld az életet, úgy, ahogy te gondolod. Az út, amelyet most még keresel - és hiszem, hogy megtalálod - a te utad lesz. Közben sokakból lesz eleged, de ha Isten veled, ki ellened?

u.i.: Ha a fater el kezd sündörögni az EB VIP-páholyába szóló zsugával, el kellene hajtani.