Itt vannak ezek a ronda narancssárga-zöld új húszezresek. Színükön kívül semmiben sem különböznek elődeiktől. Akkor meg miért kell lecserélni őket ráadásul egy év alatt? Gyanús, nagyon gyanús.

Természetesen a színes, szélesvásznú mesét ismerjük az MNB-közlemény hivatalos verziójából, amely a hamisítás elleni harc és a biztonságosság pici hazugságaival tömi azok fejét, akik egyáltalán figyelnek a pénzcserére. Csakhogy ezek az érvek nem állják meg a helyüket. A húszezres nem a hamisítók álma. Először is azért, mert a forint nem egy világpénz, így a jó minőségű hamisítványra fordított befektetés nem hozná vissza az árát, olyan hülye hamisító meg nincs a világon, akinek egy húszezres előállítása huszonötezrébe kerül. A rossz minőségű hamisítványokkal viszont könnyen le lehet bukni. Egy ország röhögött az 54000-resre tuningolt húszezresen. Meg aztán a hamis pénzt forgalomba is kellene valahogy hozni, hiszen abban nincs nagy élvezet, ha a hamisító otthon nézegeti matricáit. Egyenként fizetgetni vele macerás, egyszerre perkálni kockázatos. A hamisítással tehát csak a bulvárhírekbe meg a dutyiba kerülhet az ember. Ezért csak a hülye próbálkozik pénzhamisítással, ennél már egyszerűbb és kifizetődőbb Mészáros Lőrinc vejének lenni.

A biztonság növelése is mese habbal. Eddig is biztonságosnak mondták, ha nem lenne az, senki sem fogadná el. Attól, hogy betesznek még valamilyen mikroszkóp alatt ultraviola sugárzással - ha nagyon nézik - látható szálat, pöttyöt, ábrát stb., nem lesz biztonságosabb a hétköznapi felhasználó számára az új húszas. Ez az érv tehát vicc.

Azt hiszem a konteosoknak sincs igazuk. Ők azok, akik M. György Huba állítólagosan jól fejlett pszichés zavaraival szokták magyarázni a pénzcserét mondván, hogy szereti látni aláírását a pénzeken. Ez bizonnyal így van alapesetben, de - már kimondani is szörnyű - Mr. Kuszaszem három éve üldözi a nyolcasokat a Szabadság téren, elmúlt a varázs. A régi húszezreseken is ott van az aláírása, csak ezért nem cserélne. Nem mondom, ha leválthatná Deákot saját szép és okos ábrázatjára valószínűleg elgondolkodna a dolgon. Én támogatnám is, mert Plakát Magyarország helyzetét jól kifejezné a haza bölcse helyett a "Mr. Az-ötmilliót-mire-költse".

Nemrég néhány nőikvótás sírt, hogy míg egyes országokban nők lehetnek a pénzeken, nálunk teljes a férfiuralom. (Friss hír, hogy az amcsik is lecserélik volt elnöküket egy afroamerikai nőre, persze csak egy kellően távoli - 2030 utáni - időpontban.) Azt hiszem, sokat hoznánk az ország megítélésének előmozdítása érdekében a píszí terén, ha nőt nem is, de egy szellemi kihívással küzdőt tennénk a húszezresre. Sajnos azonban erre nem került sor, mert az unortodoxia világító fallosza szerény. Pedig vannak hívei, akik szerint az mutatja leginkább M. György Huba zsenijét, hogy az MNB nyereséges. Csak a kákán is csomót keresők vetik ellent, hogy a monetáris, szabályozói, felügyeleti-hatósági, fogyasztóvédelmi, szanálási és sokszor tulajdonosi jogok egy kézben összpontosításával a hülye is tud nyereséges vállalkozást üzemeltetni, mely kritériumnak M. György Huba tökéletesen megfelel. Mit tegyünk, M. György Huba még nem akar rákerülni a húszezresre, tehát nem ez a pénzcsere oka. Tisztáztuk tehát, hogy mi nem indokolja cserét, nézzük mi lehet a valós ok.

Kis összegben mernék fogadni, hogy az MNB nyereségességre törekvése a domináns indoka ennek a hajcihőnek. A trükk régi, nálunk magyaroknál kamara hasznának hívták. Amióta a föníciaiak kitalálták a pénzt, a hivatalosságok mindig rontották. Primkó módon úgy, hogy körülvágták, így már kevesebb nemesfémet tartalmazott ugyanaz a névérték. A cizelláltabb változat szerint bevonták és alacsonyabb nemesfém tartalommal bocsátották ki az újat. Szinte látom magam előtt, hogy a bevonásnál ugyanígy etették a pórnépet a biztonságosságra törekvő dumával. A harmadik mód volt a legjobban elfogadott, az elhunyt uralkodó helyébe lépő fizimiskájára cserélt pénz kevesebb nemesfémmel készült, melyre az új uralkodó iránti lojalitásból mindenki köteles vala átváltani a régit.

A gyors pénzcsere miatt - alig egy évet adtak rá, míg a tízezresnél korlátlan az átválthatóság - valami ilyesmi sejlik fel most is. Az MNB ezzel valójában megadóztatja azokat, akik készpénzben tartják megtakarításaikat, és bizonyosan számol azokkal is, akik elfeledkeznek - vagy idős emberek, akik nem is tudnak - az átváltásról. Az unortodox megoldásaira büszke M. György Huba tehát egy ezeréves pénzrontási technika felélesztésével - a kamara haszna puha bevezetésével - biztosítja az MNB nyereségét. Amellyel aztán majd lehet dicsekedni, meg költeni belőle minden ökörségre.

A gyakorlatban elég jól visszaigazolódik a fenti megfigyelés. Az MNB kijelölt egysége nem cserél mondván, hogy még forgalomban van a régi. Jövőre talán cserél, de nagyobb tételek esetén nem lennék meglepve, ha alkalmaznák a pénzmosási szabályokat. A postán személyfüggő a csere, és csak kis tételekre igaz, nagyobb mennyiségnél már jutalékot számolnak fel. A K&H piacszerzési céllal cserél, de ingyen kizárólag saját ügyfeleinek, és a nagy tételű csere ott is kérdéses. Az OTP egyáltalán nem cseréli az új húszasokat, ha jóban vagyunk a pénztárossal, és van néhány ropogós a kasszában, sikerülhet a lehetetlen küldetés.

Elég szűkek a lehetőségek az átváltásra, mert az MNB láthatóan elszánt a polgárok lenyírásával való extraprofit bezsebelésére. Ezért aki készpénzben, azon belül húszezresben tartja megtakarítását, jó teszi ha tempózik, különben nagyon elege lesz, amint elúszni látja pénzecskéjét.