Az Index Tarlóssal készített interjúját kéretik eltenni, hogy a jövő nemzedéke e kortörténeti dokumentumból megismerhesse Viktor világát. Először azonban dicsérjük fel a bikát, mielőtt ledöfnénk.

Viktor huszonnyolc éve van a politika élvonalában, erre büszke, alkalmanként kérkedve emlegeti, hogy ő szakmája részleteivel mennyire tisztában van. Ez részben igaz, ám ne felejtsük, ha lotyaszájú nem kezd bele nagyképű beszédébe, Viktor ma két választást elbukott politikusként várhatná a miniszterelnöki nyugdíját hozó postást. Mostanában is mellé tud nyúlni, a tapolcaiak például nem hallgattak rá: volt ugribugri. Viktor tehát messze nem tévedhetetlen, bár szereti ennek látszatát mutatni. A közel három évtized bővelkedett számára kudarcokban, emberileg is csalódhatott sokakban, különösen harcostársaiban, akikben megbízott. Viktor levonta hát a következtetést: aki nincs vele, az ellene van. Ma a centrális erőtér nevezetű hatalomgyakorlási technikával gyakorlatilag egy emberre - rá - épül az egész magyar politikai intézményrendszer. Ez politikailag - mint már másfél éve leírtuk - életveszélyes Viktorra és az országra. Ezentúl pedig a hatalom ilyen koncentrációja komoly lelki, jellembeli deformációt okoz, amely a mi jó Viktorunkat úgy teszi kiszolgáltatottá a haszonleső talpnyalóknak, hogy észre sem veszi. A Gyárfás-féle bérfideszesek jól ráéreztek erre, a vérfideszesek viszont jobbító kritikájukkal kiszorulnak, mert Viktor ostoba módon bennük látja nagyszerű elképzeléseinek akadályát. Ennek a folyamatnak esett áldozatul most Tarlós.

Az interjú előélete is érdekes. Megjelenése előtt a Népszabadság már közölt Tarlósra nem kedvező részleteket a négyszemközti beszélgetésből. Ez a kiszivárogtatósdi Viktor szokásos trükkjeinek egyike, amelyet alkalmanként bedob saját pártbéli vetélytársai ellen, és amelyet megszokhatott az értő közönség. A leglátványosabb a Pokorni lemondásához vezető kiszivárogtatás szintén egy baloldali újságírót használva. Vagy a nagynevű Horváth Zsolt publicista cikke a Magyar Nemzetben, aki Schmidt Mária szervezkedését leplezte le, és üzente meg Ádernek, hogy meg se próbáljon a másodszor bukott Viktor ellen fellépni. Itt üt vissza a régi szakmabeliség, mert a berögzült stílusjegyek hamar leleplezik az elkövetőt. A szövetséges Tarlóssal szemben is ez a társadalmi kapcsolat jellem bújt elő azonnal, amint ellentmondást tapasztalt részéről.

Tarlós az interjúban vergődik a főváros szakmai érdekeinek - és egyben a Fidesz hosszú távú eredményességének - képviselete és Viktorhoz való elvtelen lojalitás között. A helyzete azonban reménytelen. Elmondja, hogy Viktort megpróbálta észérvekkel meggyőzni, például azzal, hogy a Fidesznek nem jó az összeomló tömegközlekedés miatt felhergelt Budapest. De Viktort nem érdekelte. Elmondta, hogy pénzügyileg egyszerűen nem képes kifizetni egyes szolgáltatásokat, mert üres konyhának bolond a gazdasszonya, ám Viktorról lepattant. Felrója, hogy hányszor csapták be különböző minisztériumok nem teljesítve a korábbi megállapodásokat. Viktor meg sem hallja. Tarlós méltatlankodik, mert kést vágtak a hátába. Viktor megnézi, tényleg ott van, mint Fülig Jimmy kése, ezért közli Tarlóssal, hogy mivel ő vágta bele, most adja vissza: "mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon." Tarlós rinyál, hogy közvetlen választása miatt erős választói legitimációval rendelkezik: Viktor kikacagja. Érzelmekre is próbál hatni, valahogy úgy, hogy: "Ne csináld már Viktor, haverok vagyunk!" Viktor csak csinálja.

A megalázott Tarlós még ezek után sem meri levonni Legokosabb Lajos következtetését, pedig érezhetően a száján van. Ehelyett elkezdi rugdosni Lázárt arra utalgatva, hogy a János egy vidéki kisváros vezetéséhez rendelkezik - talán - képességekkel, az összetett problémákkal küzdő Budapesthez hülye. Kétségbeesésében végül kissé fenyegetőre váltva belengeti újbóli indulását, amely arra éppen jó lehet, hogy a Fidesz elveszítse a fővárost. Ennyi. Pista bácsi lapáton.

Az interjú utóélete is olyan jellemzően Viktoros. Egy nap múlva bejelentik, hogy minden rendben, mert alsó- és felső ibizzay Habony Árpád de genere Koko jószolgálati nagykövet elsimította a nem létező konfliktust. Lesz hát Budapesten minden, az állam átvesz, megszervez, a lakosság nem veszi észre, sőt boldog lészen. Aki nem hiszi, járjon utána.

Tarlós vergődésében benne van minden, amely miatt Viktor világa taszító. Adott egy polgári értékek mellett politizáló ember, aki a rábízott emberek, értékek védelmében igyekszik ésszerűen cselekedni, ám Viktor világa ellenségként kezeli, kitaszítja. Teljesítmény helyett Viktor iránti lojalitás színleléséből vígan éldegélőnek persze nincs ilyen gondjuk, ők Viktor világának oszlopos tagjai. Azoknál nem számít semmi, ha kellően megfélemlíthetők, korruptak, kézben tarthatók, lubickolhatnak Viktor világában, hiszen egyenesen nekik van teremtve.

Az őszinte taps non plus ultrája

Közben az ország élhetetlen, a nagy rendszerek az oktatástól a közigazgatáson át az egészségügyig rohadnak és velük az ország. (Persze aki ezzel elő merne állni Viktornak, azt azonnal proskribálnák, mert Viktor világában ilyet nem szabad mondani.) Összeomlóban körülöttünk minden. A németek éppen most rántják magukkal Európát, az oroszok szépen seggre ülnek az olajárak zuhanása miatt, és mindkettő jó szokása, hogy ilyenkor lezúzzanak minket, magyarokat. Nekünk meg van egy kleptokrata vezetéssel megspékelt EU pénzekből éppen vegetáló, gyengécske országunk, ahol az "Utánam a vízözön!"-elvnek megfelelően zajlik a kormányzásnak nevezett szerencsétlenkedés.

Az embercsempész tömegárura fordított - sokszor túlzott figyelem - elfedi, hogy Viktor világa milyen károkat okoz nekünk, magyaroknak. A hétköznapok szintjén azonban megindult az erjedés, mert egyre többeknek van elegük Viktor világából.