Ha valaki van olyan botor, hogy ilyen címet választ pont karácsonykor, arra a következő sors vár a csak a címet olvasó nagyérdemű kommentelőktől: "Köcsög, akkor fogj kezet Sivával, van neki fél tucat.", vagy: "Akkor nyitogass kínai szerencsesütit, te nyomorult." esetleg: "Nyavalyás muszlim, nagy a pofátok mostanában.", legvalószínűbb: "Akkor ugráld körül a hanukiját, bibsi." ateistán: "Üdv a klubban, te se hiszel már a mesében?" Jó, rendben, természetesen dehogy van elegem a karácsonyból. Azt azonban tartom, hogy vannak az ünnepi felkészülésnek olyan pillanatai, amikor a címben jelzett sóhaj kiszakad az emberből. Valójában magunkból van elegem, ahogy álmainkat kergetve teljesítménytúrának fogjuk fel a karácsonyt, és a tökéletességre törekedvén az oda vezető úton kis híján tönkretesszük az ünnep meghittségét.
A válási statisztikákat ismerjük, ám azt kevesen tudják, hogy a szenteste délután három óra a kritikus pontja a majdan bekövetkezett válásoknak. Azt is mondhatnánk, hogy ez az időpont a válóperek asszisztja. Egymással évtizedeket lehúzó házastársak gyengébb idegzetűje ekkor indul el a számítógép felé, hogy letöltse a válóperes papírokat. Mindezt miért? Mert van egy álmunk, a tökéletes - talán a gyermekkorba vesző - karácsonyról, és ha azt bármi veszélyezteti, elönti a méreg a kötélideggel bírót is.
Kezdődik az időjárással. A tökéletes karácsony elvárt időjárása a hó, sőt szenteste a hóesés. Mert világképünkben az rögzült, hogy hideg, havas táj kint, meleg családi légkör bent. A zord világgal szemben az összetartó, szeretetben élő család. Mármost milyen az, ha tizenxfok van kint? Akkor bent se lehet meleg családi légkör, nem igaz? Döbbenten lessük az időjósokat, és csalódottakká válunk, ha bemondják, ebben az évben nem lesz fehér karácsony.
A kihívás második idegőrlő területe a karácsonyfa beszerzése. Sokan megveszik az első kezük ügyébe kerülő csóragot, de az ínyencek válogatnak. Árustól árusig járva keresik a tökéletes fát, amely beragyogja az ünnepet, és amely alatt legszebben mutatnak az ajándékok. Mindenkit stresszelve végre megveszik álmaik fáját, hogy a következő árusnál meglássanak egy annál is szebbet, amely miatt puffoghatnak. Ma már rengetegféle fa kapható, de az igazi, a gyermekkort visszaidéző az csak a luc, mert - bár macerás - annak van illata. A tökéletes karácsonyhoz pedig az illat is hozzá tartozik ugyebár.
Aztán az ajándék kiválasztása, beszerzése. Külön érdekesség, hogy az egy alomból származó utódok is mennyire másképpen viszonyulnak az ajándékhoz. Hiába, a genetika sem az igazi. Az egyik gyerek nem is érti miért kap ajándékot, ő inkább adni szeret mint kapni, a másikból harapófogóval kell kihúzni minek örülne, a harmadik fél perc alatt összehoz egy szolid háromszázezres kiadást mindenféle vacakokból. Komoly szülői tekintély bevetése szükséges a sokat reklámozott talmi kacatok mederben tartásához, de a siker csak részleges lehet, mert tökéletes karácsonykor mégsem állhat sírásra görbülve száj a gyönyörű fa alatt, nem igaz? A beszerzés elmaradhatatlan kelléke a rohangálás. Persze tudom én, hogy neten is lehet rendelni, de az rideg, személytelen. A tökéletes ajándékot vásárlásakor meg kell szeretni, melynek az az útja, hogy a beüzemelésről, tulajdonságokról kérdezgetve ki kell borítani az eladót. Meg alkudozni is kell, ahol lehet, a neten nem lehet, marad a rohangálás.
A szaloncukorvásárlás a következő próba. Régen a zselés már csoda volt a konzum mellett, ma millióféle van. Nehéz diplomáciai küzdelem, amíg mindenki elárulja, milyet szeretne. Ráadásul a boltok között is jelentős különbség van az árban, és a bolton belül is lehetnek meglepik. Aki például előrelátóan megvette a Milka szaloncukrot december elején 2700-ért, az döbbenten tapasztalja, hogy ugyanazt, ugyanannál a hipernél december közepén akciósan 1900-ért is megveheti. Két doboz különbözetéből már majdnem kijönne egy harmadik. A tökéletes karácsonynak ára van.
Végül a nagy nap. Természetesen patyolattisztának kell lennie a lakásnak, amely legalább három óra, az utolsó bevásárlás lezavarása - készülve a négynapos zárva tartásra (kösz Viktor!) - két óra, folyamatos sütés-főzés, a fa beállítása, díszítése szaloncukor kötözéssel szintén legalább két óra. A feldíszített karácsonyfa intenzív bírálata - általános esztétikai érzék kétségbevonásával - félóra, átdíszítése újabb félóra. Indulás a számítógép felé a válóperes ügyvéd barát elérhetőségének céljából pár perc. "Elegem van a karácsonyból!" - felsikoltás és egyben fogadalom arra nézve, hogy jövőre ezt a cécót csinálja a fene, inkább valami wellness szálló, ahol készen kapható a mirelit karácsony, negyedóra. És akkor még nem szóltunk a menetrend szerint bekövetkező malőrökről, mint például elboruló karácsonyfa, kiégett égő, a fejetlenségben kozmássá vált vacsora stb. A kisgyerekeseknek külön kihívás, hogy mindezt úgy kell megcsinálniuk, hogy a gyerkőcök ne vegyenek észre semmit az egészből. Aztán fürdés, szép ruha, és jöhet a gyertyagyújtás.
És akkor elpárolog minden rossz érzés. Kint a tavaszias melegben is zord a világ, bent a lehiggadt szeretet. A kicsomagolt ajándékok feletti öröm a gyerekeknél, amely zárójelbe tesz minden bosszúságot. Mégiscsak megérte: tökéletes a karácsony. Olyan, amilyen gyermekkorunkban volt vagy szerettük volna, hogy legyen. Magunkban pedig hálát adhatunk az Úrnak, hogy ebben az évben valóra tudtuk váltani a gyermeki álmokat a zord világ ellenére is.
És ez adhat erőt a jövő évre. Ha elegünk is van sok mindenből, megszületett az a gyermek, akinek segítségével valóra válhatnak az álmok.
Áldott, békés karácsonyt kívánunk minden Kedves Olvasónknak!
Utolsó kommentek