Gyakorlatilag két hónap alatt összeomlott a nagy integrációs handabanda, viszont maradt az embercsempész tömegáru banda. És jönnek még megállíthatatlanul. A saját rögeszmés ostobaságát Merkel tartja a bunkerig, ám a rugalmas elszakadás érdekében azzal ámítja az egyre idegesebb német polgárokat, hogy az idegenrendészeti eljárás után a gazdasági menekülteket hazaküldik. A hazugság nyilvánvaló, csak az idióták hihetnek benne. Először nézzük a szereplőket.

Itt vannak mindjárt az embercsempészek. Ők ezt a játékot lejátszották a koszovóiak Németországba vitelével még januárban. Bár komplett kisvárosok ürültek ki, akkor még behunyta szemét a célállomások közössége, mert a média sem propagálta annyira, és a vonulás sem volt látványos. Főpróbaként viszont sikeresen működött. A mostani akadémikusok vándorlása az embercsempészeknek óriási üzlet, amelyet nem hagynak elrontani. Amíg van jelentkező, nyomni fogják. Márpedig addig lesz jelentkező, amíg az álmot el lehet adni. A hazatoloncolós képek kissé rontanák a menekülttáborokban osztogatott álomkatalógusok tartalmát, ezért nem fognak konfrontáció nélkül lemondani  extraprofitjukról. Ráadásul aki nem tudott előre fizetni, az egyéb szolgáltatásokkal törleszt. Ki tudja mennyi kábítószer, fegyver lapult/lapul a senki által sem ellenőrzött motyókban. A jövő munkaerőpiacán is tárt karokkal várják a fizetni nem tudó tömegárut. No nem az informatika, csirkebontó és egyéb legális területeken, hanem a prostitúcióra használt placcokon, a kábítószerdílerkedésben, szociálissegély-fosztogatásban stb. Ha az európai titkosszolgálatoknak lenne esze, először az irányítókat kapnák el, mert a háttérből ők fogják hergelni a szerencsétleneket.

Akiket nem lesz nehéz hergelni. Gondoljunk bele, őket felültették rendesen. Ha volt megtakarításuk, hazájukban otthonuk, azokat mind rátették erre a kalandra. Amíg tart a pénz, költik, de amikor elfogy, ott fognak állni egy idegen, velük ellenséges országban nincstelenül. Mit veszíthetnek? Több százezer fiatal, becsapott, kifosztott, katonaviselt  férfi. Ezek majd hagyják, hogy a mázsanegyven Brünhilde packázzon velük valami kiutasítási papirost az orruk alá dugva? Akkora balhé lenne, amilyet a II. világháború óta nem látott Európa.

A harmadik szereplői ennek komédiának az "európai politikusok". Tudják már, hogy nagy a baj, de annak beismerése saját alkalmatlanságuk beismerése lenne, azt meg ugye még sem lehet. Hazudnak rendületlenül, majd csak lesz valami alapon. "Mert növeli, ki elfödi a bajt." - írta Illyés Gyula, és ők elfödik a saját kis egzisztenciális érdekükből.

...aztán ha baj lesz, majd menekülnek ők is (de hova?)

A második nagy probléma a technikai megvalósítás. Mégis hogyan lehet visszanyomni közel egymillió, reményét veszített, az ellenállással semmit sem kockáztató embert? Akinek már minden mindegy. Repülőn? Iszonyat drága a biztonsági kockázatról nem is szólva. Melyik pilóta vállalná, hogy mögötte ül 3-400 mindenre elszánt dzsihadista, akik alig várnák, hogy belevezethessék a gépet a Bundestagba, esetleg valamelyik atomerőműbe? Vonaton? Milyen hosszú lenne az új Orient-Expressz? Nem beszélve a pályaudvari képekről, a síró gyerekekről, asszonyokról. Ilyet a fritzek nem mernének megcselekedni az ismert történelmi okból. Hajón? Biztonsági kockázat ugyanúgy fennállna, a kitoloncoltak melletti szimpátiaképek a médiában garantálva. A teleportálás meg még egészen gyerekcipőben jár. Akkor mégis hogyan?

És melyik országba menne a trupp? A kérelmek alapján mindenki szír. A valóságban nagyon sok az afgán, afrikai. Őket is Szíriába vinnék? Legalább Szíria amúgy is vegyes lakossága kiegészülne pastukkal, bantukkal, ez bizonyára gyorsítaná a polgárháború befejezését.

És az európai országokon keresztül való visszatoloncolás hogy nézne ki? Az egyik nagyon európai értékek mellett politizáló ország rátolná a számára felesleges embercsempész tömegáruját a másik európai értékek mellett elkötelezett országra? Aki ezért - szigorúan az európai értékek szem előtt tartásával - cseszne átvenni őket. Így aztán a két nagyon európai ország hadat üzenne egymásnak pár százezer Ali és N'bele miatt. A határokon pedig zokognának, zendülnének, randalíroznának a senkinek sem kellő a szerencsétlenek.

A helyzet az, hogy nem lehet az embercsempész tömegárut hazaküldeni, a befogadó országok ezt - hála a degenerált Merkelnek és társaságának -  jól beszopták. Nem lehet őket integrálni sem, mert maguk sem akarják, és ha akarnák is, egy társadalmilag jelentős csoport sikeres integrációjához  másfél - konfliktusokkal járó - évszázad kell legalább.

Nagyon úgy néz ki, hogy a meccset hazai pályán kell lejátszania a németeknek és a svédeknek. Kemény meccs lesz sok halottal mindkét oldalon. (Ennek vannak is előjelei a gyújtogatások révén.) A régi szép időkben három egyenruhába öltözött német postás - esetleg kiegészülve két kéményseprővel - jégre tette volna az embercsempész tömegárukat. Ma már nem vagyok benne olyan biztos. Mert ma már az ellenállás gondolata is bűnnek számít.

A rideg valóságot a saját alkalmatlanságuk csapdájában vergődő politikusok - a demokrácia legnagyobb dicsőségére - nem merik megmondani választóiknak. Pedig kemény, nagyon kemény világra kell készülnie Európa népeinek, olyanra, amellyel legalább három generáció óta nem találkozott, és amelyből mindenkinek elege lesz.