Kedves vidéki olvasóim a címet látva már el is kezdik formázni a klaviatúrán az olyan jellegű hozzászólásokat, hogy: "Pesti hülyék, hülye pestiek, nálunk itten Balatonmánducon, meg Rőttekeresen nincsen is ilyen gond! Mink nem sietünk a munkába! Munka sincs." Aláírom, igazuk van az esetek nagy százalékában. Ám fogadjuk meg Fülig James srófhúzóján díszelgő felirat tanulságát: "MINDNYÁJUNKAT ÉRHET BALESET!" A gyorsan véleményt formálók gondoljanak egy percre arra, ha rossz sorsuk mégis a fővárosba vetné őket vagy azokra a szerencsétlen közeli hozzátartozóikra, akik ebben a városban tanulnak, dolgoznak. Na, ugye, így mindjárt más!

Ha példának okáért egy, a pesti viszonyok tekintetében felkészületlen rőttekeresi lakos vonatja befut a Keleti pályaudvarra, azt hiheti, hogy a felgyorsult MÁV-nak hála valamelyik észak-afrikai, közel-keleti városba érkezett, mert elfelejtett leszállni Pesten. Pedig csak arról van szó, hogy Viktor nemzetvezető hiába harcolt az utolsó plakátig a magyar-szerb gyepűben, az embercsempész tömegárukkal való harcot elveszítette. (Vagy a magyar-szerb határ már a Keleti pályaudvaron húzódik.) Látjátok vidéki barátaim, nem is olyan egyszerű a pesti emberek élete!

Amennyiben Balatonmánduc felől közeledik egy meggondolatlan vidéki Budapest felé, annak is fel kell kötnie az alsóneműt. Valamelyik nagyon hülye például az M7-es végének támfalazási munkáit az augusztusi idegenforgalmi szezon kellős közepére időzítette, így a Balatonról özönlők álldogálhattak volna még egy órácskát a dugóban. A magyarok szégyene, hogy Rogán pasának kellett szőnyeg szélére állítania azt az ökröt, aki ezt kitalálta.

Még Rogán pasa varázsa sem elég azonban ahhoz, hogy az autópályák bevezető részeinél folyó munkálatokat megakadályozza, - horribile dictu - ésszerű mederbe terelje. Talán a varázs kopása és a lakópark bővülése között van valami rejtett összefüggés. Szegény balatonmánduci duci ott szembesül azzal, hogy annyi idejébe kerül megtennie azt a néhány kilométert a Tescotól a Hegyalja útig, mint amennyi a Balatonmánduc-Budapest viszonylat ideje. Akkor pedig tessék szolidalítani azzal a budapestivel, akinek ezt a horror utat naponta kétszer kell abszolválnia!

A legnagyobb szégyen azonban a Széll Kálmán tér. Gyakorlatilag egy építési területre engedik rá Buda forgalmát. Ez életveszélyes, ha baleset lesz, remélem, Tarlós úr bevonul a kaptárba. Kismamák tolják a babakocsikat, idős emberek botorkálnak, munkába sietők egyensúlyoznak, az árusok kántálnak a teherautók, munkagépek között. Ezt sehol a világon nem engednék meg, a munkaterületet le szokás zárni, ahol a melósok munkájukra figyelve dolgoznak. Ha kész a munka és műszakilag átveszik, akkor - és csak akkor - lehet ráengedni a forgalmat. Tarlós úr birodalmában ez nem így van, itt emberkísérlet zajlik. "Hány ember hal meg a Széll Kálmán tér felújítása alatt?" - elnevezéssel. Lehet kötni a fogadásokat.

forrás: napikalef.tumblr.com

Nézzük, hogy van-e értelme ennek a másfél éves felfordulásnak, idegeskedésnek? Valamelyik portál már lelkendezik, hogy látszanak az első eredményei a felújításnak. Bár ne látszanának! Egy rakás szar. Nem történik más mint letérkövezik az egész teret. Semmi valódi megoldás a budai forgalom korszerű átvezetésére. Hol vannak a föld alá vitt utak? A villamoshálózat föld alá vitele? Sehol. Ugyanaz marad a tér szerkezete a másfél éves őrület után is, a meglévő problémákat nem orvosolták. Kétségtelen, hogy az EU-s pénzeket sikerült a szokásos ostoba módon elkölteni. Láthattuk a vidéki városok főtereinél vagy a Kossuth téren. Térkövezés és más semmi.

Ugyanakkor óriási respect a névtelen hősöknek, akiknek szorgalmas, lelkiismeretes munkájával élnek vissza ezek a senkiházi, tolvaj politikusok. A kánikulában dolgozó munkásoknak, mérnököknek, villamosvezetőknek és kedvenceimnek, a buszvezetőknek. Azt hiszem ez utóbbiak vezetési tudása előtt Vettel is elbújhat. Türelemmel, profin, okosan, az utasok indokolt rossz kedvét kezelve végzik nap mint nap munkájukat. Nem tudom megköszöni-e nekik valaki, részemről: köszönöm.

Az emberkísérlet másik része a tájékozódási képességekre vonatkozik. Mert a Széll Kálmán téri munkaterület csak egy része a műsornak, aki el akarja kerülni, azt is megszívatja a csodás polgári termék rezsim. A Gábor Áron utca egy részét is lezárták valami ép elmével nem indokolható okból, így aztán aki a hegyen akar átmenni, az is pórul jár. De a Margit körút fonódó villamos miatti felbontását egy elmeháborodott szintén a Széll téri munkák idejére tervezte. A rakpartot is most kellett feldúlni, mikor máskor. A Lajos utca környéke is zárt osztály. Sorolhatnánk még az apróbb kellemetlenséggel járó kisebb lezárásokat, forgalomeltereléseket, amelyek durva kihívások elé állítják a budapesti embereket.

A mindennapi munkába járás szándékos megnehezítésének csak egy oka van: az EU-ból kapott pénzek elköltése. A rohadékokat az sem érdekli, ha ehhez egy közel kétmilliós várost tesznek élhetetlenné. A lényeg a lopás. A budapestiek tűrik még ezt az aljasságot egy darabig, de ha egyszer elegük lesz, felidézhetik Ady versét: "Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra, Vagy itt ül a lelkünk végleg leigázva. Vagy lesz új értelmük a magyar Igéknek, Vagy marad régiben a bús, magyar élet."