Egy jó barátom a rendszerváltás éveiben egyik nagyvárosunk egyetemére járt. Mivel rühellte őkelme a kollégiumok világát, kitarhálta az egyetemista kölkükre büszke szüleitől, hogy albérletbe mehessen. A háziura egy kedélyes öregedő meteorológus volt, akinek családi házas kertjében helyezkedett el az albi. S míg oda valaki eljutott, nem csak a gyümölcsfák és a veteményes között ment el, hanem különböző műszerek mellett is, melyek az időjárás változás előrejelzésében segítették a fárasztó meteorológusi munkát. A megrögzött kisgazda öreg harcos szeretett beszélgetni, így az ifjú szobaúr nemcsak a politika világából kapott ízelítőt, de alapszinten a meteorológia boszorkánykonyhájába is beavatást nyert. Mivel pedig a meteorológus szakma - különösen vidéken - akkoriban ritka volt, az abban az időben induló helyi és országos rádió/tévécsatornák állandó szereplőjévé vált a mi meteorológusunk. Reggelente szépen bejelentkezve, tudományosan alátámasztva a tényeket apróra elmondta milyen időjárás várható a környéken. Itták szavait, számítására hitelt adtak a bankban. Ha azt mondta nem lesz eső, még az esernyőiket mindig maguknál hordó öregasszonyok is inkább otthon hagyták a felesleges terhet. Tekintélye volt, na.

Az én barátomba viszont - különösen kapatos állapotban - belé bújt a kisördög, és ahogy hajnalban hazatántorgott egy-egy buliból, kicsit mindig variált a kertben elhelyezett műszerekkel. A meteorológus padavannak persze még elázott állapotában is volt annyi esze, hogy ne legyen kirívó az eltérés, de a számítások megbolondításához éppen elégséges. Csodálkozott is néha a mester, ám bízva évtizedes rendszerében rendületlenül adta a reggeli jelentéseket. Aztán vagy eltalálta az időjárást vagy nem. Az esernyőjüket otthonhagyó öregasszonyok pedig alkalmanként bőrig áztak. Amikor végre kijárta a stúdiumokat ez a szép firma, a búcsúzás örömteli perceiben bevallotta háziurának ezt a kis stiklit. Nem tudni, hogy az öregúr jó humorérzéke, a bűnbánó szeme, a bűnbánat jeléül adott 12 éves Glenfiddich vagy ezek így együtt tették, de a meteorológus háziúr úgy nevetett, hogy még a könnyei is potyogtak. Ennyit tehát a meteorológusok tudományáról.

Arról a tudományról, amelynek nyilvánosság előtt megjelenő képviselői sokszor nem is meteorológusok. A meteorológus szakma - mint a fenti példából is látható - különösen épít az adott személy hitelességére, s e tekintetben nagyon vegyes lett a kép. Hol vannak már a régi nagyok, Vissy Károly, Nadrai Attila, H. Bóna Márta? Sajnos már az égi időjárásról jelentenek. Aigner Szilárd talán az elsőként tett sokat azért, hogy a meteorológia könnyedebb legyen, rendre showelemekkel dobta fel az amúgy száraz időjárás-jelentői tisztséget. Ebben jó követőre talált Németh Lajosban, az ifjabb generációknál pedig Tóth Tamás és Reisz András viszi tovább ezt a hagyományt. Üveges Zoltántól pedig félszeg, kisfiús mosolyáért hisszük el a jó időt. A kereskedelmi csatornák nem bajlódtak azzal, hogy civil meteorológusokból kreáljanak sztárt, már eleve celebeket alkalmaztak. Pataki Zita vagy Gaál Noémi esetében tök mindegy mit mondanak, a férfinépség a rövid szoknyára és a mély dekoltázsra figyel azt várva mikor ér össze a kettő. Az m1 az új trendjében nagyjából letett a fogyasztható meteorológusokról csetlő-botló idiótákkal helyettesítve őket. Némelyiken látszik is az undor attól, amit csinál, meg saját magától, hogy csak ennyire vitte a Fidelitasból.

A súlyosabb hitelességi probléma, hogy bár a meteorológia látszólag a műholdak elterjedésével sokat fejlődött, lényegét tekintve nem fejlődött semmit. A ma meteorológusai éppen úgy csak egy-két napra előre tudják pontosan eltalálni az időjárást mint elődeik. Az öreg meteorológus tanítása szerint ezért szemfényvesztés az olyan előrejelzés, amely arról szól áprilisban, hogy milyen lesz nyáron az idő. És azt sem lehet tudni, hogy mi lesz tíz nap múlva. Nagyjából pár nappal korábban lehet látni a folyamatokat, leginkább a nyugatról érkező ciklonok, anticiklonok elemzésével. Ritkábban érdemes nézni a keleti szelet - melyek nem jót jelentenek - és még ritkábban a déli áramlásokat. Aki tehát tájékozódni akar, legjobban akkor jár, ha megnézi valamelyik német vagy osztrák beszámolót az ottani időjárásról, nagy valószínűséggel az lesz nálunk is napokon belül.

A középtávú - 8-10 napos - előrejelzések nagy része tendenciózusan félrevezető. Az belefér a hibázásba, ha - miképp e hét elejére - bejelentik az időjárási armageddont, aztán lesz hat csepp eső, meg kellemes 27 fok. De amikor jól láthatóan becsapják a népeket, az azért nem szimpi.

A nyári szabadságok idején folyamatosan jó időt vázolnak középtávon, ezért a derék munkavállaló kiveszi nehezen biztosított szabiját, és lefoglal egy-egy szállodai szobát, panziót a családi nyaralás érdekében. Aztán, ahogy közeledik a családi D-day, elkezdi mereszteni a szemét a gondos atya/feleség, mert egyre rosszabbra fordul az idő. Végül ott ücsöröghet szállodai szobájában nézve az esőcseppek gurulását az ablakon. Kesernyésen vicces az is, amikor a hét elején ragyogó időnek felvázolt hétvége fokozatosan romlik el, miközben a családok már megálmodták a közös programot. Az előrejelzések irányát tekintve az az ember érzése, hogy meteorológusék összejátszanak az idegenforgalomban érdekeltekkel, és valószínűleg szándékosan átvágják a nyaralni vágyókat. Látszólag a nemzetgazdaság számára a becsapós meteorológia hasznot hajt az átlagember megszívatásának árán. Valójában azonban, aki teheti, inkább választja a tengeri nyaralást olyan országban, amelyben mindig süt a nap, minthogy százezreket dobáljon ki feleslegesen valamelyik magyar szállodára.

A derék meteorológusok a lebukás előtt persze az egy-két napos előrejelzésekben már gondosan korrigálják korábbi bűneiket, akkor már a valósághoz közeli időjárást mondanak. A népek meg - az átverteken kívül - alig emlékeznek az új információk birtokában a régiekre. Nem tisztességes dolog tehát a középtávú előrejelzésekben hitegetni az embereket, a becsületes játék az lenne, ha elárulnák a meteorológusok nagy titkát, és bevallanák, hogy fogalmuk sincs mi lesz 8-10 nap vagy akár csak egy hét múlva.

A galád meteorológusok mentségére csupán az szolgálhat, ha régi barátom nem hagyott fel rossz szokásával és most is buherálja műszereiket. Hétvégén találkozom vele, és megmondom neki, hogy hagyja abba, mert a megtévesztő időjárás-jelentésekből elegem van.

Egy örök klasszikus, ha valaki még nem ismerné