Alaposabban belegondolva a paraszti kultúrában gyökeredző népszokásaink közül nem sok tudott átmentődni a városias környezetbe. A húsvéthoz kapcsolódók közül is csak a locsolkodás.

Az mondjuk érthető, hogy a negyvennapos böjt a felpörgő munka világában betarthatatlan. A nagyhét visszafogottabb étkezési előírásai közül a péntekre, szombatra vonatkozó húsevési tilalmat úgy, ahogy betartják véreim, így iszonyú mártíromságról tanúbizonyságot téve át is élik Jézus szenvedését a kereszten. Ennek a nagyfokú önmegtartóztatási sikernek aztán annyira megörülnek a derék népek, hogy vasárnapra kitör a zabálási láz, egy átlagos magyar család ekkor egy etióp falu néhány hónapnyi élelmiszerszükségletét fogyasztja el. Ezzel úgy el is megy húsvét első napja. A rémálom a második nap, mert ekkorra teremté az Isten a locsolót.

A lányos házak ostromlott erőddé változnak, a körültekintőbbek már előző este kikapcsolják a csengőt. Így előrelátóan némi akadályt gördítenek a korán keléssel aranyat kereső hajnali látogatók elé. De a délelőtt folyamán megindul az áradat, a magyar társadalom színes kavalkádja nyomul be hívatlanul a nyugalomra vágyó családok fészkeibe. Ezek tipizálására meg lehet alkotni a "Kis locsolkodóhatározót".

Itt vannak mindjárt a locsolkodónak álcázott koldusok két alfajjal. Közös ismertetőjegyük, hogy nem ismerjük őket, szerencsére ők sem akarnak ismerni minket. Az idősebb férfiemberek kissé kapatosan próbálják eldadogni versikéjüket, a szolid hajléktalan kinézetet nagy reményekre jogosító pislogással igyekezvén palástolni. Ezek pár száz forintra utaznak, esetleg kegyesen elfogadnak némi piát is. Beengedésük csak akkor javasolt, ha nagyon ki akarunk tolni a feleséggel, esetleg a lány későn jött haza a buliból, és aggódásunkat apró családi piszkoskodással akarjuk kifejezni. A másik alcsoportot a koldusmaffiába tömörült fiúk alkotják. Ők szintén pénzre utaznak, a ciki az, ha van a csapatban valami ismerős gyereke, mert ez feljogosítja az egész bandát a lakásba nyomulásra és tarhálásra. Ha nincs ismerős kölyök, lelkiismeret-furdalás nélkül kidobhatók, úgyis jön még ilyenekből két tucat. Az okos lányos családot nem éri váratlanul az ismerős csemete bandába tömörülése, ezért jó előre vesz egy tucat kakaómasszából készült piros tojást, melyet kedvesen mosolyogva ad át a szeánsz végén. A banditák nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, de a lépcsőházban megtárgyalják, hogy jövőre ide se jönnek. Mink meg sajnáljuk.

A közelebbi ismerősök, távolabbi rokonok már nehezebb diót jelentenek. A kisgyerekkel jövő apuka nem pénzre utazik, csak addig is jobb neki - és feleségének -, amíg nincs otthon, a gyereknek meg program másoknál lenni. Kedvesen löki a gyerek az unalmas verset, és a piros tojás elnyerése után sem nagyon akarnak mozdulni, apuka még beszélgetne egy kicsit, de a következő versenyző miatt sajnos el kell mennie. Pedig marasztalnánk nagyon. A rég látott nagybácsi spiccesen, trágár versével szintén az Önök kérték kategória, a hülyét csak kisebb családi sértődés árán lehet kitessékelni, hogy aztán legközelebb karácsonykor visszahalljuk, milyen udvariatlanok voltunk szegény Csabival, pedig az jót akart. A feleség munkatársa szintén beállítva állít be valami átírt munkásmozgalmi versikével, véreres szemeivel huncutul kacsingatva pikáns megjegyzéseket tesz a család nőnemű tagjaira. Ez sokat tud inni, rosseb a gigáját, de ha megkapja a fél liter borát, odébb áll. Ügyelni kell persze arra, hogy ritka pocsék vinkóval kínáljuk, amelyet ha nagyon dicsérünk, akkor előbb elmegy.

A dévaj fiatalság a következő kategória, akik abban lelik örömüket, hogy egy vödör hideg vízzel nyakon öntsék a szerencsétlenek lányokat. Ez a locsolás autentikus formája, melyből jól látszik, hogy már az ősök sem voltak komplettek. Persze az se, aki ezt hagyja, kockáztatva egy kiadós tüdőgyuszit. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ehhez a művelethez nagyobb rákészülés és tér kell, ezért inkább csak a híradók kedvéért vállalja be néhány család, hátha előzni tudják VV akárkit vagy Éden franc kitudját.

Meg aztán a versek, Istenem! A hagyományos zöld erdős és variánsai unalmasak, a trágárok dettó, a politikaiakat meg aktualizálják. Most éppen e tárgyban a következő a sláger: Egy kis boltba mentem, szagos kölnit vettem. Beleöntöm a lányok hajába, Orbán Viktor elmész te a p...csába.

A kínrituálé elmaradhatatlan kelléke még a kölni, amely általában ócska pacsuli, végülis a legkisebb beruházással lehet realizálni a legnagyobb hasznot. A régi büdös Krasznaja Moszkvát felváltották a noname saját márkás termékek, minden áruházláncnak van már. A hölgyek irtózva fogadják ezt a szagkavalkádot, aztán napokig próbálják kimosni a hajukból. A bátortalanabbak azért fizetnek, hogy locsolás ne is legyen, csak annak imitálása. A koldusoknál ez beválik, ők amúgy sem szívesen pazarolják a drága nedűt, a lelkes bagázs viszont ragaszkodik a fröcsköléshez, mindenki gyönyörűségére. Legalább a lakást is lehet szellőztetni.

Azt hiszem nem lenne nagy kár, ha ez a népi hagyomány is elenyészne az úgynevezett modernitás során, mint többi, ma már értelmetlen társa. Sajnos azonban a locsolkodás olyan nagy össznépi ökörség, hogy mindig található hozzá locsolkodó, így bármennyire is elege van belőle a normális embereknek, egy darabig fennmarad.