Itt van nekünk ez a jó Viktor Mihály, Magyarország korszakos miniszterelnöke, akit mindenki csak bírál, kritizál, bánt. Mit tehet szegény az ilyen félázsiai bandával, akik meg sem érdemlik Őt? Emberként biztos rosszulesik neki, hogy látástól vakulásig értünk dolgozik, naponta három inget is elszaggat, mi meg csak az orrunkat húzogatjuk, esetenként kiröhögjük. Politikusként is unhatja már ezt a hőzöngést, mert remek jobbító intézkedéseiből mindenki csak a rosszat veszi észre. Csoda hát, ha elismerésre vágyik, hogy a médiában kiemeljék erényeit, a hétköznapi emberek pedig dicsérjék?

Jól kormányoz Ő, a vak is láthatja. Nézem a Híradót, és én is látom, pedig nem is vagyok vak. Csak az a baj, hogy kevesen nézik a Híradót. Lesz is komplett kormányzati Hírtévé ennek ellensúlyozására, és ez is jó döntés. A régi már úgy is nézhetetlen az elvtelen seggnyalás miatt, de a kormányzati majd jobb lesz. Sokkal több jó hír lesz a médiában, mert jelenleg alig van. De ne csak az unalmas kormányzati döntésekről szóljon ám ez a kormányzati Hírtévé! Legyenek benne életmód műsorok is. Pozitív példák! Ezzel segítve a XXI. század elveszni látszó magyar emberét a mindennapok küzdelmeiben. Például Orbán Rasinak kellene egy állandó műsor, melyben elmondja, miképp lehet szülői segítség nélkül megállni a saját lábon Svájcban egy öntudatos magyar ifjaasszonynak. Tóni pasa pénzügyi tanácsadó műsorral jelentkezhetne, melyben bemutathatná, hogyan kell az évi pármilliós törvényes jövedelemből tizenötmilliárdos vagyont félre tenni. Tiborcz vej közbeszerzési tanácsadó műsorral törhetne be a magyar médiába. Janosom Lazarom érdekfeszítő vadászati történetekkel szórakoztathatná a nagyérdeműt. A kincskeresőknek Mészáros úr tarthatna tudományos előadást arról, hogy kell fémkereső nélkül egymilliárd forintot találni. Szijjártó Péter segíthetne a szájtáti nézőknek a családfakutatásban, hátha másnak is lesz hirtelen gazdag faterja. Csak az az egy baj lenne az ilyen műsorokkal, hogy a rohadt ballibek is néznék, oszt' esetleg eltanulnák, ezért kizárólag Fidesz rajongók számára szabadna adni karikával jelezve. De legalább jó az irány, minél előbb szeretném ha megvalósulna, izgalommal várom, első nézője leszek!

Csak hardcore követőknek

További kezdeményezésekkel is kell élni a jó hírek elterjesztése érdekében! Figyelni kell azonban a korszerű médiára, ezért a nyomtatott sajtóval már nincs mit kezdeni, a Magyar Hírlapot például kevesebben olvassák mint ezt a cikkecskét, felesleges hát költeni rá. Az RTL Klubot viszont meg kell venni kilóra, így ott is megszűnik a ballib aknamunka. A nyavalygó blogszférát sem szabad meghagyni, kellenek a pozitív bloggerek, úgy fogja mindenki szavaikat inni, mint sivatagi vándor az oázis tiszta vizét. Ezért indítani kell kormányközeli blogokat és a függetlennek látszó bloggereket meg kell hívni tanácsadónak a kormányzati konzultációkban való részvételre.

A mindennapok elkötelezett emberének sem szabad megakadnia a valóság ócska rögein. Én - megértve az idők szavát - mindenhol dicsérem a nagyszerű Viktor Mihályt. Követőimnek ízelítőül egy rövid stílusgyakorlat a hétköznapi életből: Például bemegyek a MOL-kútra éves matricát venni. (Természetesen jó magyar ember kizárólag a MOL-kútra jár nemcsak a szép piros-fehér-zöld színek miatt, hanem azért is, mert ez a cég Viktor Mihály brilliáns üzleti érzékének szimbóluma.) Mondom az eladó hölgynek lelkesen: "Én aztán jól jártam a megyei matricával. Eddig sajnos 43.000 forintot kellett fizetnem, pedig ezzel az autómmal csak Boglárra járok a jachtomhoz, most meg kijön évi 15.000-ből. Látja, milyen jó miniszterelnök ez az Orbán Viktor!" Fizetek, megyek ki az ajtón, de még hallom, ahogy a pénztáros hölgy lényeglátó népies megfogalmazással odaszól a társának: "K…anyját ennek az Orbánnak, már megint az ilyen g…ci gazdagok járnak jól!"

A Tesco pénztárosainak - közülük sok a hétvégi diákmunkás, akiknek ez az egyetlen pénzkereseti lehetősége - el nem mulasztanám megdicsérni Viktor Mihály bölcs döntését, amiért nem kell majd vasárnap dolgozniuk. A hipermarketek butiksorán működő kereskedőknek, lottózók, gyógyszertárak, újságosok, pénzváltók, éttermek alkalmazottainak is dicsérem Viktor Mihályt a vasárnapi zárva tartásért, csakúgy, mint a kocsimosónál. Az ehetetlen iskolai menzát szidó gyerekek és szülők előtt is kiállok az én Viktor Mihályomért, és az egészséges étkezés fontosságát hangsúlyozom. A devizahiteleseket bátorítom, milyen jól jártak a forintosítással, forinthiteleseknek is dicsérem a devizahiteles mentést, azokat pedig akik nem vettek fel hitelt, kecsegtetem, hogy majd ők is kapnak nemzeti ajándékot takarékos életvitelükért. A közmunkásokban tartom a lelket kissé sokallva a 47.000 forintjukat, melyet a bőkezű Viktor Mihály ad nekik. A köztisztviselőknek szépen felmondom a Híradóban hallottakat az életpályamodellről és az átszervezések utáni hatékonyabb munkavégzés lehetőségéről.

És természetesen ennek a gondolatnak a jegyében már megírtam a Békemenetes táblámat is: "Ne álljunk meg félúton, éljen Viktor Felcsúton!" Viktor Mihály dicséretét azért is zengem könnyű szívvel, mert tudom, hogy Shakespeare-t kicsit átírva: S Viktor derék, becsületes férfiú, S a többi is mind, mind becsületes.

Én tehát mindenhol csak dicsérem Viktor Mihályt, a sajnálatosan durva reakciók viszont azt mutatják, hogy a népeknek elegük van Viktor Mihályból és az ő dicséréséből.