Szeretett Viktorom tartott egy kínban fogant beszédet a szokásos erdélyi bohóckodáson, amelyet napok óta ragoz a sok szerencsétlen. Megértem én, hogy uborkaszezonban is ki kell tölteni a kolumnákat, ez a felszínt kapargató vehemencia viszont nevetséges. Nézzük hát először a szereplőket.

Adott szeretett Viktorom. Ő már januárban beírja naptárába, hogy júliusra majd össze kell szednie egy csomó közhelyet az erdélyieknek. Amikor eljön a nap, útban a helyszínre nagyjából összegyűjti, mit szeretnek hallani a nagymagyarok, és séróból lenyomja nekik. Mint most is. Gyakorlatilag teletette a gatyájukat azzal, hogy a válságnak nincs vége, erre hivatkozva megüzente, hogy a határon túliak is kevesebb zsozsót kapnak, és emiatt nem lehet liberáliskodni sem, utálta egy kicsit a görögöket, mert miattuk szívatták meg 2010-ben Barrosoék, és mivel a kicsi Magyarország nem tud a levegőből pénzt csinálni, hát meglepte a népeket azzal, hogy dolgozni kell: ennyi volt "a beszéd" a felszínen. Most nem ezért vagy azért, de ilyen "nagyívű beszédet" én akkor is elbrekegek, ha álmomból ébresztenek.

A helyszíni hallgatóság Viktor tenyeréből eszik, nekik mindegy volt, mit mond, az ő szerepük a lelkes orcájú hallgatóság alakítása a vágóképekhez, és ezt a figurát mindenki jól, a megszokott színvonalon hozta. Semmi különös.

A helyszínen nem lévő magyarázók négy csoportba oszthatók. Először is a vörös/liberális társaság, akik természetesen genetikailag a bölcsek kövének örök tulajdonosai. Igaz, kormányozni sosem tudtak, akkor sem, mikor minden hatalom a kezükben volt negyven évig, de mindig vannak jó tanácsaik, az meg a libák hibája, ha előbb elfogynak mint a tanácsok. Ők jól kiszámíthatóan elhordják Viktort, szemükben Ő a "mini Ducse", "zseb Napóleon", fasiszta diktátor, a magyar Hitler és Sztálin egy személyben stb. Bármit mond szegény Viktor, mindig ez a vége a vörösöknél. Unalmas. A másik csoport a jobber megmondó embereké, akik kevés átéléssel, ám sárga csekkjeikre gondolva bizonygatják, hogy Viktor beszéde lámpás, mely megvilágítja az emberiség sötét egét, egy valóságos prófécia, a magyarság jövőjének záloga. Hányinger. A harmadik csoport a meghasonlott jobboldaliaké, akik a Mandin tanyáznak, és féltik Viktort a keleti nyitás veszélyeitől azt képzelve, hogy ők azok, akik felelősen gondolkodva visszarántják a keleti szakadék felé száguldó Viktort. Szegény, szegény ostobák! A negyedik csoportot a zseniális és a lényeget mindig feltáró "Elegem Van!" blog képezi, mert pontosan tudja, hogy üres szócséplés az egész Viktor beszéd a bukott liberalizmustól a munkaalapú társadalomig. A baj ugyanis nagyobb.

Viktor, mint diktátor? Röhej. A múltkor nem voltam elég felkészült, és véletlenül a magyar-portugál ifi meccsre kapcsoltam. A meccs nem érdekelt, de az feltűnt, hogy a labda milyen sokszor akad el fröcsögve a vizes pályán. Nos, kérem ez az igazi orbáni Magyarország. Van egy miniszterelnöke, aki erőszakosan, a józan észt nélkülözve épített egy stadiont a háza mellé. Eddig nincs ebben semmi különös, ezt a kunsztot az akasztói juhász is megcsinálta. Az új - négy hónapja átadott - grandiózus stadion viszont eső esetén nem több mint egy libalegelő. Egy diktátornál előfordulhat ilyesmi? Vágjuk rá kórusban: Nem! Ha valami okból mégis vízilabdameccsre alkalmas focipályát sikerülne összegányolni, egy diktátor kivégeztetné a vállalat igazgatóit, mérnökeit, bebörtönöztetné vagy internáltatná a munkásokat megmutatva, hogy vele nem lehet packázni. És a Viktor? Semmi, kérem alásan, semmi. Nincs elcsapva a projectmanager, nincs pellengérre állítva a kivitelező, semmi. Viktor nem mer szembenézni a valósággal, ezért elnézi, hogy becsapták, hogy pojácát csináltak belőle és a kedvenc hobbijából, a személyes presztízs beruházása pedig egy használhatatlan, "mérsékelten vízálló" stadion. Már pedig aki a saját stadionját nem tudja normálisan megépíttetni, az miképp tud országot vezetni? Sehogy.

Az orbáni Magyarország sodródik, lassú rothadással pusztul. Tisztára a Brezsnyev-korszak pangása. A kormányzati teljesítmény nulla, cserébe rengeteg felesleges államtitkár, akiknek egyetlen napi munkájuk, hogy keresztbe tegyenek a másiknak, elgondolás nélküli vacakolások, egyensúlyozás a szakadék felett, szétmálló egészségügy, kudarcos oktatási rendszer, közbiztonság hiánya, napi szinten mindenhol a lassú összeomlás jelei. Lázár kapkod, nincs használható adminisztrációja, kínjában Gyurcsány őszödi beszédéből akar kormányzást tanulni, az apadó pénzek és lehetőségek miatt az elvtársak már egymást nyírják. A Fideszhez korábban szakmai kereteken belül lojális közigazgatási szakembereket vagy eltávolították már, vagy zsebre dugott kézzel nézik ezt a vircsaftot.

Viktor tisztában van azzal, hogy ezt a békés brezsnyevi pangást a "nemzetközi helyzet fokozódásával" bármikor - akár már az ősszel - felválthatja egy durva krízis. Talán ez Viktor egyetlen - jól fedett, virágnyelven körülírt - üzenete: "Balhüvelykem bizsereg, Gonosz lélek közeleg." Csakhogy dr. Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének több mint négy éve és kétharmados parlamenti többsége volt arra, hogy korszerű, erős gazdaságot, társadalmat és közigazgatást építsen, amely meg tudja védeni az országot a külső veszélyektől. Sajnos ezt az alapvető feladatát nem volt képes ellátni: az ország "mérsékelten ütésállóként" imbolyog. Ezzel a valósággal Viktor nem mer szembe nézni, helyette jön a lózungokkal teli távlatos duma a munkáról, amelyet az orbáni Magyarország nem tud nyújtani, meg a liberalizmus haláláról, amelyért viszont nem nagy kár. Nemsokára eljön Rajk elvtárs is, akinek annyi szerepe lesz, hogy a népszórakoztatás oltárán feláldozva meghosszabbítsa az agóniát.

Az ilyen-olyan oldalhoz tartozó megmondóemberek eközben gazdáik igénye szerint jó szofistaként eléldegélnek a felszínt kapargató szófacsarásból, melyből nekem elegem van.