Azzal a tiszteletteljes és határozott kéréssel fordulok Orbán Gáspárhoz, hogy ne játssza az álnaivat. Természetesen a magam részéről tiszteletben tartom azt a döntését, hogy nem kíván közszereplőként viselkedni, szeretné megtartani civil életét magának. Ezért a döntéséért egyébként külön megbecsülést érdemel, látszik belőle, hogy ki akar lépni a nagy formátumú atya árnyékából, saját jogon szeretne eredményt elérni. Ez a szándék helyes. Gáspár egyébként részleges következetességre törekszik e téren, a választások előtt megjelenő Story magazin Orbán-család képeiről is hiányzott. Más helyzet persze egy számára érdektelen női magazinban pózolni az atya választási céljaiért, és más a világ vezetőivel drukkolni.

Nem könnyű persze Gáspárnak megtartania az elveit, ha olyan papája van, aki fél kézzel elintézi az egész vörös bagázst, és fél fogára sem elég a jobbikos álomkergető gyülekezet. Így a fiatalembernek fel kellene kötnie az alsóneműt, ha szándékának akar állni, különben a papa kisujjból pöccinti le a kamaszos lázadást. Ken egy kis mézet a madzagra, és azzal hívja fel Gáspárt, hogy: Szereztem két zsugát a vébé döntő VIP-páholyába, jössz? Akkor bármilyen nehéz is, azt kell válaszolni: "Kösz, apa, nem." Mert, ha igen, akkor csak szépelgés a "ne az apám miatt legyek valaki”. Gáspár ugyanis pontosan tudja, hogy saját jogon még pincérként sem juthatott volna be a VIP-páholyba. Gyurcsány Ferenc édesanyja is azt hitte naivan, hogy mióta a fia a miniszterelnök, megjavult az egészségügy, míg a derék Ferenc a híressé vált mondattal - "Lószart, mama!” - le nem rántotta a magyar valóságba.

Ráadásul a VIP-páholy jegyeit nem osztogatják minden utcasarkon, kettőt meg pláne nem, így csak azért imádkozom, nehogy kiszivárogjon lengyel barátaink véleménye arról, hogy mit kellett csinálnia Viktornak Blatter és Platini urakkal ahhoz, hogy megszerezze ezeket a jegyeket.

A szívesség pedig szívességet szül, sokba lesz egyszer a magyar adófizetőknek ez a két jegy, ha egyszer majd Viktortól is kérnek valamit. De akkor már ki emlékszik arra a néhány órára, amíg Ő és Gáspár jól érezték magukat. Szóval, Fiatalúr, íme az első tanulság: a földi hívságok csábítása játszi könnyedséggel írja felül a nemes szándékot. Ha komoly a közszerepléstől való távolságtartás, akkor azért tenni is kell, még ha bizony lemondással is jár. Ha viszont csak amolyan családi nyafiról van szó az Öreggel szemben, akkor ne tessék bohócot csinálni magából a nyilvánosság előtt.

A kialakult helyzet kezelése pedig egy furcsa történetet juttat az eszembe. A szocialista időknek két "bulvár” lapja volt, a Képes Újság és a Nők Lapja. Ezekből tájékozódhatott a munkában kimerült dolgozó a nagyvilág pletykáiról, gondos kezek persze kigyomlálták a nem nekik való híreket. Történt valamikor a '70-es években, hogy a Nők Lapja egyik nyári számában képeket jelentetett meg a Cote d'Azur nyaralóiról. Volt ott minden, amiről egy magyar dolgozó még álmodni sem mert: jachtok, nők, plázs, pezsgő. A képekhez fűzött szöveg azonban elmagyarázta a nyálát csorgató jó magyar munkás embernek, hogy a gaz kapitalisták így dőzsölnek a nyugati munkások verejtékéből. Egy pici probléma akadt csupán, a képen látható aranyifjú Nicu Ceaușescu volt, a szomszédos kommunista diktátor kicsi fia. Lett is nagy futkosás, a kiküldött számokat begyűjtötték, és az egészet bezúzták.

Mintha most a helyzet kezelésében ugyanez a mentalitás köszönne vissza. Mert lehet azt propagálni a félázsiaiaknak, hogy plebejus politikát folytatunk, ezért ütnek minket a gaz gyarmatosítók, amikor azonban családilag bekéredzkedünk a páholyukba, az azért ne legyen látható. A probléma csupán az a fránya internet, mert azt nem lehet bezúzni.

Ebben a szituációban ez a legszomorúbb. Itt van egy modernnek mondott világ új generációja, és pontosan úgy reagál mint a letűntnek hitt. Az emberi gondolkodás tehát semmit sem változott még az olyan új generációnál sem, melyhez Orbán Gáspár tartozik, és ebből elegem van.