Egy békés januári estén Szöllősi Györgyi beköszöntője valahogy így hangzott: Jó estét kívánok! Ez a Híradó, Borsa Miklós vagyok! Szöllősi Györgyi beugrásával az utolsó másodpercben mentette meg az adást - erősen lihegett, csak egy fülbevalója volt - a helyzet mégis röhejesre sikeredett. Mindezt azért, mert a Híradó bemondójának még annyi önállósága sincs, hogy a nevét megmondja: ha a súgógépen az van, hogy ő Borsa Miklós, akkor ő bizony Borsa Miklós akkor is, ha jól láthatóan Szöllősi Györgyi.

A félresikerült beugrás okán elkezdtem egy kicsit odafigyelni először Szöllősi Györgyire, aztán a műsorra. Szöllősi Györgyi korábbi munkái alapján kedves arcú, okos szemű, tehetséges újságíróként élt a nézőkben, a mostani híradókban viszont egy a kiégés határán álló, üres tekintetű zombi néz ránk. "Vajon miért?" - tettem fel a kérdést magamnak, de a műsor néhány adásába belenézve megértettem a változás okát. A Híradó olyan színvonaltalan, kézivezérelt ocsmányság, amely visszatért gyökereihez, a Matúz Józsefné által közel három évtizedig szerkesztett párthíradóhoz. Ha Radnai Rózsa nem adja vissza lelkét a nemzetközi kommunizmusnak 2007-ben, a mai Híradón lelkesen tapsikolna.

Az első blokk a boldogság híreké, mintegy 10-12 percben. Ebben a blokkban minden csökken, aminek csökkennie kell (rezsi, munkanélküliség, infláció, bűnözési statisztikák) és minden nő, aminek nőnie kell (gazdaság, foglalkoztatottság, külföldi befektetések, euró árfolyama - bocs annak nem), csupa boldogság tehát az élet Hunniában. Miniszterelnök Úr alkalmanként elmondja nagy ívű gondolatait, melyeket a valóság ugyan nem, de miniszterek, államtitkárok és egyéb fizetett nyaloncok hada próbál meg visszaigazolni. Csakhogy ami szeretett Viktorunknak szárnyalás, az az embereknek szar nyalás. A kettő közötti ellentétet igyekszik a Híradó valahogy elsimítani - kevés sikerrel.

A második blokk a rémisztgetés. Ebben a részben a boldogságot veszélyeztetők kerülnek megnevezésre – sújtsa őket dolgozó népünk megvetése – akik általában Hógolyó, Bajnai és Gyurcsány nevű egyének. Őket kell köpködniük a dolgozóknak, mert aljas múltjukkal és a nemzeti egységet veszélyeztető aknamunkájukkal aláássák a "szebb jövőt", ők vágják le az aranytojást tojó tyúkot, vesszenek tehát. Igaz, hogy a róluk szóló történetek 10-18 évesek, de hát nem lehet mindent egyszerre, nem igaz? Természetesen a mai hatalom korrupciós ügyeit, a rogánok, lázárok, garancsik, mészárosok vagyonszerzésének titkait is megismerhetjük, várjuk csak ki azt a röpke 10-18 évet. Mert a Híradó valahogy nem iparkodik a hatalmon lévők ügyeivel korábban foglalkozni.

Ezt követi a külföldi blokk, mely két részből áll. Az elsőben a magyar vezetők külföldi szerepléseit lehet megtekinteni. A protokoll által vezérelt programok unalmasak, de talán egyszer előássák Ádernek azt a teknőst, melyen Losonczi Pál is lovagolt, olyan jó volna nézni, hogy 30 év alatt sem jutottunk semmire. A másik rész a tökéletesen érdektelen hírekből áll: hideg Ámerikában, meleg az ausziknál, csupa magyar szempontból fontos hír.

Végül jönnek a kis színes hírek, amelyekben megint meg lehet jeleníteni a Hógolyó-Bajnai-Gyurcsány nemzetvesztő triászt. Például vadludak vonultak át hazánk felett, de nem mertek leszállni Bajnai miatt, ezért Malvinka – aki minden évben megcsodálja a vadludakat a helyi tavon - hosszan sírt. Az állatkertben három kisoroszlán született, szerencsére a Békemenet megakadályozta, hogy Gyurcsány kettőt privatizáljon.

Persze lehetne tisztségesen, kiegyensúlyozottan, úriember módra is. Nem hiszem, hogy Gyurcsány Ferencre a kliensein kívül bárki is szavazna, akkor meg miért nem lehet elegánsan? Miért van a Híradóban ez a komcsi tempó?

2002-ben "sokan voltunk, de nem voltunk elegen", 2014-ben a fideszes szavazók - meglehet - elegen lesznek, de nem lesznek sokan. Mert sokaknak elegük van azokból akik az információközlést összetévesztik a pártpropagandával.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van az Allianz Biztosítóból
Elegem van a Darwindíj-várományosokból
Elegem van a rákos gyermekeknek szánt adóforintok elsíbolásából
Elegem van a heti bulvárújságokból