A nagy főtanácsnok kinyilatkoztatását várták a devizahitelesek. Pláne azután, hogy az Alkotmánybíróság nem mondott semmit. 2014. február 12-én meg is érkezett az áhított okosság, nézzük a portfolio.hu kiemelését:
1. a Kúria vizsgálhatja a tisztességtelenséget
2. valószínűsíthető, hogy lesz mozgástere belenyúlni a szerződésekbe
3. a szerződések megsemmisítésére nem kell számítani
Ezen a ponton kell udvariasan hellyel kínálni K. Árpádot és nejét, esetleg egy rosszabb képességű, másodéves, polgári jogból UV-ra készülő joghallgatót odaküldeni nekik megsegítésképpen, hogy elmondja nekik nagyon röviden:
1. a Kúria vizsgálhatja a tisztességtelenséget
Ez eddig is így volt.
2. valószínűsíthető, hogy lesz mozgástere belenyúlni a szerződésekbe
Ez eddig is így volt.
3. a szerződések megsemmisítésére nem kell számítani
Naná, felvett egy rakás pénzt azzal az üzleti megfontolással, hogy alacsony lesz az ügyleti kamat és azzal a kockázattal, hogy az árfolyam elmozdulhat.
Árpádunk valószínű, elfelejtette, hogy a kihelyezett kölcsönöket a bankoknak valahogy refinanszírozniuk kell, és ők sem a két csodálatos pillantásukért kapják a kihelyezendő pénzt.
Talán már túllépett a magyar társadalom a "nincsismögöttesvájcifrank" kezdetű rigmuson. Jó esetben azt is kezdik belátni a devizahitelesek, hogy bármilyen szerződésnek (vagy szerződési rendelkezésnek) a semmissé nyilvánítása nem jelenti azt automatikusan, hogy ne kellene többet fizetni. Ilyen esetben a feleknek el kell számolniuk egymással, erről pedig el lehet vitatkozni a bankkal. Pl. 2008-2009-es szerződés esetén, amelynek 10-15 vagy akár 20 éves a futamideje, még a felénél (vagy ott sem) tart a futamidő, és bizony nagyon nagy az esélye annak, hogy az eredeti állapot helyreállítása keretében az adósnak nagy összegű fizetési kötelezettsége keletkezne. Ezt bármelyik devizahiteles végiggondolta már? Hogy mondjuk a megvásárolt ház vagy autó vételárának nagy részét vissza kellene fizetni? Merthogy árfolyamkülönbözetben azért még nem fizetett ám ki annyit, hogy az annulálná a fennálló tőketartozást. Közel sem.
Nade nézzünk bele ténylegesen devizahiteleseink szépséges kobakjába, és végre egyszer legyünk magunkhoz őszinték: amikor felvették a devizahitelt, tudták azt, hogy az árfolyam elmozdulása miatt a tőketartozásuk is változhat. És ekkor a kognitív disszonanciának nevezett csodálatos jelenség elhomályosította őket, és csak arra gondoltak: "á, néhány forint lesz maximum". És ha még mélyebbre nézünk, azt is mondták magukban: "250? Annyi csak nem lesz". Legyünk őszinték: tudták, de kicifrázták a gondolataikat. "Úgyse!" Ebből már egyenesen következett az, hogy "akkor vitatom a korábbi döntésemet, ha utóbb kiderül, hogy rosszul döntöttem". Teljesen érthető emberi magatartás. De ez önmagában a bíróság előtt nem áll meg. Ezért próbálnak devizásaink rést ütni a pajzson.
Az a fájdalmas Árpád és társai tevékenységében, hogy teljesen vakvágányra vezetik a sok devizahitelest úgy, hogy közben végig sem gondolják - vagy végig sem gondoltatják - a jogi és családi gazdasági következményeket. Árpád a devizahitelesek Zsándárkjaként küzd, de fogalmazhatnék úgy is, hogy keresi a devizahitelesek szent grálját, és azt gondolja, hogyha iszik belőle, akkor az megoldja a saját és sok devizahiteles problémáját.
Vitán felül áll, hogy igenis vannak olyan deviza alapú kölcsönszerződések, amelyek rosszak, hibásak: jogellenesek. Ezt viszont minden egyes devizahitelesnek saját magának kell kikukáznia a szerződéséből és az annak részét képező további dokumentumokból. És most kiáltson fel az a devizahiteles, aki ha a szerződéskötéskor nem is, de azóta elolvasta az összes szerződéses iratot, minden "apróbetűst"! Miért csak suttogást hallok? Azóta sem olvasták el? Ja, hogy majd az árpádok meg a lémannok meg a rónapéterek megmondják, a kúria árfolyamrésezik, az unió kinyilatkoztat, az alkotmánybíróság motyog valamit, az állam meg megment..... bár ezt a klasszikust nem szívesen idézem, de ideillik: "Lárifári!"
Arról persze senki sem beszél fennhangon, hogy az árfolyamgát nevű intézmény keretében pártunk, kormányunk és államunk mennyit vesz ki az egyszeri adófizetők zsebéből, és teszi azt át az ún. devizahitelesek zsebébe. Várjuk a devizahitelesek köszönőleveleit.
Ha már a klasszikusoknál tartottunk, egyik kedvenc videómat hadd osszam meg újra:
Úgyhogy bármennyire is népszerűtlen lesz, amit írok, de én nemhogy roppantmód unom a devizahitelesek "megmentését", hanem egyszerűen (és továbbra is) elegem van belőle.
Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:
Elegem van a devizahitelesek megmentéséből I.
Elegem van a devizahitelesek megmentéséből II.
Elegem van a devizahitelesek megmentéséből III.
Elegem van a bankokból
Utolsó kommentek