Szegény jó Coubertin báró, ha látná mit csináltak az ő olimpiai eszméiből, sírva követelné az olimpiák megszüntetését. Pierre de Frédy hitt a magasztos eszmékben, úgy gondolta, hogy a sport összehozza a nemzeteket. Igaz ő még valamiféle arisztokratikus sportolásban gondolkodott, olyan sportolókban, akik anyagi függetlenségük okán ráérnek testedzéssel foglalkozni. Nekik teremtette meg a lehetőséget, hogy négyévente összemérjék tudásukat. Aztán persze nem ez lett.

Az első olimpiák különösebben nem voltak érdekesek, tényleg amatőrök, sportmániákusok vetélkedése jellemezte. Az első durranás az olimpiák történetében a náciknak köszönhető, akik meglátták benne a propaganda lehetőségét. Leni Riefenstahl Olimpia című alkotása nemcsak filmtörténeti kuriózum, hanem a náci precizitással megrendezett, olimpia előtt való meghajlás is. Apró fricska, hogy éppen az olimpia nem igazolta vissza a fajelmélet nagyszerűségét, hiszen a néger Owens gyorsabb volt és messzebb ugrott, mint a szép szőke árják. Aztán a háború miatt elmaradtak az olimpiák, és az újjáépítés lázában égő Európát sem érdekelte különösebben az 1948-as. Új lendületet az 1952-es Helsinkiben megrendezett játékokkal kapott a mozgalom, mert a szovjet blokk itt akarta bizonyítani a szocialista embertípus nagyszerűségét. A kétpólusú világ egyik küzdőtere lett ekkortól az olimpia, ami kétség kívül jobb megoldás, mint a valódi küzdőterek. A politikai szál aztán 1980-ban és 1984-ben kuszálta össze a nemes eszmét, hogy 1988-tól teret kapjon az olimpia elüzletiesedése.

Azóta az egész olimpia egy teljesítménykényszeres katasztrófa. A doppingolás "hazafias" alapon már korábban is jelen volt a játékokban, mint azt a szekrény méretű NDK-s atlétanők vagy semmiből jövő és a semmibe tartó kínai úszók bizonyítják. Az üzleti alapon való olimpiai részvétel viszont azt a képet alakítja ki, hogy aki nem kokszol, az oda sem jut. Az olimpia mára inkább a titkos - államilag támogatott, elnézett - doppinglaborok összecsapása semmint a sportolóké. Akkor meg minek nézzem? A ruszkik most megbuktak, de a rozsdás bökőt Putyin valagába, hogy a kínaiak vagy - az üzletben mindig a demokratikus szabályok szerint játszó - amcsik pont ugyanígy megbukhattak volna. A kérdés csak az, hogy a nem lebukottak mennyivel vannak előrébb a doppingszerek előállításában mint a WADA az ellenőrzésben.

A másik gond az olimpiával a mindent átszövő korrupció. Már az oroszok doppingbukásának utóélete is rámutat, hogy a NOB korrupt kutyák kennelje, semmi más. Elképesztő, hogy a játékok elnyerésének lehetőségéért is mennyi suska szokott áramlani ide-oda. A kőbunkó, szegény afrikai, dél-amerikai, ázsiai országok képviselőit táska pénzekkel szokták megvenni, a nagyon művelteket kissé szofisztikáltabban. Náluk a családtagok kapnak nagy hirtelen egy-egy százezer dolláros ösztöndíjat, tanácsadói állást stb. valami homályos hátterű alapítványtól. Még szeretett álamfőnk is belekeveredett egy ilyen ügybe, de persze nem történt semmi erkölcsileg kifogásolható. (Mondta az Álamfő.)

A magyar pályázás lehetősége az olimpia megrendezésére azt jelzi, hogy az ún. magyar elit beszáll a nemzetközi "100 méteres közpénzlopás" olimpiai számába. A felkészülési szintidők mindenesetre biztatóak. A vizes vb költségeinek egyik napról a másikra való megduplázódása, majd azóta talán megötszörözése – már a fene se tudja, hol járnak – azt mutatja, hogy van tehetségünk olimpiát rendezni. Mert a medencék bizonyára nem lettek ötször nagyobbak, és a trambulinok sem nőnek az égig, az offshore-költségek viszont tetszés szerint növelhetők. Dicséretesen ráéreztek hát országunk vezetői az igazi olimpiai eszmére, az egyszerű polgároknak azonban ez nem szokott tecceni.

És ha ez még nem lenne elég, ott vannak a megalomán, látványosnak szánt megnyitók, záróünnepségek. Ilyenkor véget nem érően eltáncolják az országuk történelmét, és valami homályos üzenetet fogalmaznak meg. Iszonyat. Aki ezt kitalálta, az vallatótiszt lehetett. Én inkább bevallanék mindent, csak ezt ne kelljen néznem. (Nem is fogom.)

Szóval, polgártársak, ha - adja Isten - magyar áll a dobogó legfelső fokán és leng a zászló, meg szól a Himnusz, lesz mire büszkének lennünk. Ekkor érezhetjük, hogy úgy tudtunk kokszolni, hogy azt nem vették észre. És boldog szívünket hazafias lelkesedés hathatja át azért, hogy hány korrupt sportvezető fogja a markát tartani a "Magyar Siker Kovácsaként" közpénz tízmilliókra.

Ezért én nem nézem ezt a most éppen Brazíliából közvetített kokszos, korrupt műsort, de akinek nincs elege ebből az olimpiának nevezett szemétből, maradjon fenn egész éccaka.