A gyarmatosításnak sok formája van. Az első időszak primitív portugál, spanyol, angol, holland, belga, francia, orosz gyarmatosítói odamentek, elfoglaltak, leöltek, kiraboltak. Utálják is őket a világban. Sőt mostanában küzdhetnek a sok kedves afro-afrikai, berber, arab, karibi bevándorlóval, akiknek emberi joga bármikor felgyújtani a volt gyarmatosítók városait, ha egy közülük való drogdílert lelőnek a zsaruk. A később jövő USA okosan gyarmatosított, megtartotta a helyi uralkodó osztályt mindaddig, amíg az szépen végrehajtotta az amerikai érdekeket szolgáló utasításokat. Ha nem, akkor gyorsan kiderült róluk, hogy tolvajok, akiket kedves népszokásként meglincseltek az emberek, és a demokrácia nevében jött a következő csapat. A háború utáni németek azt hitték, hogy képesek gyarmatosítani a délszlávokat és a törököket, de multikultijukból az lett, hogy már Hamburgban óbégat a müezzin.

Mi, magyarok sokkal okosabban gyarmatosítunk. A magyar gyarmatosítás észrevétlen, így a gyarmati sorba taszítottak nem tudják, hogy amikor gondolkodnak, cselekszenek akkor valójában a fantasztikus magyar mentalitás hatalma alatt állnak. A magyar gyarmatosításnak két területe van: a szellemi, tudományos élet és a hétköznapi gyarmatosítás. Az előbbit röviden összefoglalhatjuk azzal, hogyha a sumér-magyar rokonságot elfogadjuk, akkor a keréktől a számítógépig mindent mi találtunk fel, amitől előre ment az emberiség. Ezért kicsit kár, hogy ezt rajtunk kívül senki sem tudja. No, de a hétköznapi gyarmatosítás! Az az igazi.

Kérem, tudják Önök, hogy már Kínát is gyarmatosítottuk? Nem? Pedig így van. Amikor a kínaiak a '90-es évek elején elsősorban a kereskedelemben megjelentek, szorgalmasak, udvariasak és alkuképesek voltak. Aztán a KGST piacokról a '90-es évek végére üzleteket nyitottak, de szorgalmuk és egyéb előnyük megmaradt. Egészen a közelmúltig. Néhány éve hajráfot kellett vennem, ezért betértem egy kínai boltba, ahol egy fiatal hölgy ücsörgött okostelcsikéjét pittyegtetve. Kérdem tőle van-e hajráf? Fel se nézve válaszolta: - Nincen! - és pittyegtetett tovább. Gondoltam hajpánt is jó lesz, ezért azt kértem. - Az se nincen! - válaszolta. Már csak azért is kértem még valamit, de erre dühösen felnézett a telcsikéből, és ingerülten vágta a képembe: - Nincen! Csodálkoztam, mert egy a kínai boltos pár éve még leszedte volna az összes dobozát a legeldugottabb polcról is, hogy előkerítse a kért árut. De ez a magyar gyarmatosítás eredménye: néhány év Magyarországon, és a szorgos kínaiból a szocialista időszak kereskedelmi dolgozója vált. Ez pedig akárhogy is nézzük egymilliárd ember. A kínaiak említése egy kicsit becsapós. Amikor az első kínai űrhajós megjárta a világűrt, a tévék kirajzottak a józsefvárosi piacra megérdeklődni a legautentikusabbaktól, mit szólnak a nagy eseményhez. A válaszok meglepőek voltak: Natyo örül, én vatyo vietnááá! Egy kínait sem sikerült találni a kínai piacon. Sebaj, egy füst alatt a 80 milliós Vietnám is a zsebünkben van.

Nem kerülte el sorsát a 120 milliós Japán sem. Egyik volt kolléganőm hívott pár hónapja, hogy közbejött valami a cégénél, kért, hogy menjek el a gyerekéért az iskolába. Lediktálta a címet, kit kell keresni, mentem. Nyitom az iskolakaput, kizúdul 20-25 japán kissrác három tanárral, de senkinek sem jutott volna eszébe, hogy beengedje az idősebb embert. És az sem, hogy megköszönjék az ajtótartást. Pedig a japánok nagyon kedves, mosolygós, udvarias emberekként ismertek a világban. Kicsit puffogtam a taplóságukon, ám rájöttem, hogy ez is csak a magyar gyarmatosítás eredménye. Az udvarias, kedves japcsikból virtigli tapló vált a jó magyar levegőn. Mi lesz Japánnal, ha ez az elmagyarosodott generáció hazatér! Óriási távlatok nyílnak meg!

E sorok írása közben magyarként kissé elszégyelltem magam. Lehet, hogy indiai gyökerekkel rendelkező honfitársaink is dolgos, becsületes emberként érkeztek közénk 600 éve csak mi gyarmatosítottuk segílyből vagy bodzázásból tengődőkké őket?

És ez még csak a kezdet!

De aki azt hiszi, hogy a magyar gyarmatosítás etnikai alapon működik, óriásit téved! A multik sem tudnak kitérni e rafinált folyamat elől. Néhány napja olvashattuk, hogy a Zott nevű német cég Jogobella joghurtja feleannyi epret tartalmaz Magyarországon mint tőlünk nyugatabbra, az ára azonban nagyjából azonos. A lánglelkű fogyasztóvédők felháborodtak, mert nem értik a magyar gyarmatosítás lényegét. A Zottnak egész termékszerkezetét át kellet alakítania, hogy a magyar igényeknek megfelelve 9%-os epertartalmat produkáljon, különben nem vették volna a joghurtját. Különben is ezek a joghurtok akkor látnak epret, amikor a reklámfilm forgatásán belehajigálják, egyébként valami ausztrál fafajta fűrészpora adja az eper ízt. Sok évvel ezelőtt az IKEA nevű cégről állították, hogy míg más országokban a letisztult skandináv stílus minőségi termékét veszi a vásárló, addig nálunk román sufni cégek által összegányolt faipari termékeket árulnak. Az IKEA sírva bizonygatta, hogy nem, őket nem sikerült gyarmatosítanunk, ők továbbra is minőségi árut adnak el kedves magyar vásárlóiknak.  Más termékek esetén is gyakori, hogy a magyarok agresszív, ám láthatatlan gyarmatosító politikájának esnek áldozatul komoly európai cégek amikor itt a helyi, egyszerűsített igényeknek kell megfelelniük. Örömük csak annyi lehet az ürömben, hogy a gyarmatosítók kegyesen megengedik nekik, hogy jó sokat keressenek rajtuk.

A magyar gyarmatosítás első fázisa tehát sikeres, hátránya viszont, hogy csak ezen a 93.000 négyzetkilométeren hat. Tovább kellene lépni a második fázisba megteremtve a Magyar Impériumot.

Vannak erre tétova, ma még elszigetelt kísérletek, amelyek azonban már mutatják a siker előjeleit. Az első fecskék zámolyi polgártársaink voltak, akik egészen Strasbourgig jutottak, ahol a helyi polgárok rövid időn belül azt vették észre, hogy városukból eltűnt a strassz. Az amszterdami vigalmi negyed Nyíregyháza utcája világhírűvé vált hála bátor gyarmatosítóinknak. Kanada villámgyorsan kényszerült átírni 300 éves jogrendjét különös tekintettel a menekültügyi, szociális, és büntetőjogára, mert sok nációt befogadott már, de egyik sem volt olyan leleményes, hogy egy néhány évtizede nem használt vasúti hidat kompletten feldarabolva leadjon a helyi MÉH-nek.

Sajnos ezeket a bátor kezdeményezéseket nem karolja fel a Magyar Állam. Pedig a távlatok fantasztikusak! A Szijjártó-féle módszer jobb lenne mint az Agykontroll, mert az emberiség milliárdjainak mutatna utat ahhoz, hogy látható jövedelem nélkül is lehet 200 milliós villát, 120 milliós birtokot szerezni, miközben a család is fejedelmien megél. A "Rogán ingatlanfejlesztő kísérlet" eredményeként a harmadik világ országaiban élőknek egy csapásra megoldódna lakhatási problémája, mert Tóni pasa kulipintyókból tud ráolvasással kényelmes, tágas otthont varázsolni. Mészáros gázszerelő úr pedig egész Európába be tudná kötni az orosz és azeri gázt a Déli Áramlat megépítésével, hiszen neki napi rutin házakba történő gázbekötés, a cső meg cső mindkét esetben. És sorolhatnánk még a nagyszerű magyar példákat.

Vegyük már észre, hogy a világ csak arra vár, hogy mi magyarok leigázzuk, erre ez a tehetségtelen Orbán vacakol. Na, ebből nekem elegem van.