Zsenge gyermekkoromban nem értettem, hogy a magyar kártyán miért nem magyar, miért svájci hősök szerepelnek. A kártyatörténészek - képzeljék, van ilyen is - erre az ellentmondásra azt a magyarázatot adják, hogy az 1830-as években Schneider József nevű kártyafestő Habsburg-ellenes kártyát nem festhetett magyar szereplőkkel, mert a cenzúra nem engedte volna, ezért a korban népszerű Schiller-mű alakjait használta fel kuruc érzelmeihez. Így lett nekünk magyaroknak Stüszi vadászunk.

Ma már szerencsére nincs cenzúra, ezért bátran lehet írni a mai kor Stüszi vadászáról. Szóval akkor inkább Svájc. Megkértük egy kedves ismerősünket, Lucát, aki Svájcban dolgozik au pairként, hogy írja meg nekünk amolyan határátkelő módra, milyen a svájci Stüszi vadász élete.

"A svájci Stüszi vadász ma már nem vadkan, farkas vagy medve ellen harcol nyílpuskájával mint egykoron, mert ezek az állatok ma már csak címerekben szerepelnek Svájcban. A kor Stüszi vadásza korszerű puskával szerelkezik fel. Van is mi ellen, mert Svájcot egy borzasztóan veszélyes állatfaj tartja rettegésben: a fácán. Ez a szörnyű állat bárkit megtámad, nem fél az embertől, rettenetes csőrével kivájja az emberek fejét és kiszívja az agyukat, aztán egyszerűen benyeli a szerencsétlen áldozatot. A fácán támadásában évente többen halnak meg Svájcban mint autóbalesetben és drogfogyasztásban összesen. Ezért ma már senki sem akar Svájcba menni munkát vállalni, nekem is tízezer frankkal emelték a havi fizetésemet, hogy itt dolgozzak. A svájciak az autójukban sincsenek biztonságban, csak az Audi, BMW, Volvo, Mercedes, Honda terepjárók nyújtanak védelmet, ezért járnak a svájciak ezekkel az autókkal. Nagy a társadalmi igény tehát arra, hogy a Stüszi vadász jól lövöldözze le ezeket az országpusztítókat.

De a fácánokra való vadászat nem egyszerű, ezért a Stüszi vadász befizetett egy csehországi próbavadászatra, ahol szelíd fácánokon gyakorolhatja a már-már elfeledett mesterséget. Ez a lépése azonban megosztotta a svájci közvéleményt. A Stüszi vadászért aggódók félnek, mert ezeket a szelíd fácánokat úgy nevelik mint a csirkéket, így egyes egyedeik odaszaladnak a vadászhoz, aki emiatt könnyen lábon lőheti magát. A Svájcban erős civil szervezetek egyike erre a problémára menetszervezéssel hívja fel a figyelmet, melyet "Nem leszünk fácán áldozat!" címmel tartanak meg. A svájci kormány pedig - élén Tell Vilmossal - nemzeti konzultációt szervezett, melyben a svájciak elmondhatták, hogyan kell szelíd fácánra vadászni.

Nézzük csak meg alaposabban azt a tökfelsőt!

A Stüszi vadászt állandóan csesztetők azonban nem bírnak magukkal, a kákán is csomót keresve kifogásolják a vadászat 25 millió svájci frank körüli költségét. Erre a Stüszi vadász lakonikusan csak annyit mondott, hogy akinek nincs ennyije az annyit is ér, oszt jó napot. Egyebekben pedig ő csak vendéglátó, és mint ilyen a költségeket keményen kifizetteti a meghívottakkal. Ez a skótokra jellemző magatartás ellentmond ugyan a híres svájci vendégszeretetnek, nem is hiszi el itt Svájcban senki, de hát valamit kellett mondania.

Mások azt kifogásolják, hogy miért kell a svájci frankokat odaadni a cseheknek, mikor Svájcban is el lehetne költeni. Herr Ei egy országos tévé csatornának nyilatkozva rámutatott, hogy ő Bern mellett vezet egy csirkenevelő telepet, melyen évente 58 millió csirkét nevelnek fel a tojás keltetéstől a kifejlett tyúkig. Felajánlotta a Stüszi vadásznak, hogy nála a megjelölt összeg töredékéért ötvenezer tyúkot is lelövöldözhet, és még a pénz is Svájcban marad. A Stüszi vadász ezt komolytalan, a svájci emberekhez nem méltó felvetésnek tartja, mert hogy nézne ki ő a fészbukon vadászfelszerelésben, puskával pózolva ötvenezer tyúk terítek mellett. Pontosan az ilyen képek miatt nem tisztelnék a svájciakat Brüsszelben, hiába üzente nekik a Tell Vilmos.

Svájci gazdasági szakemberek magánbeszélgetéseikben komoly aggályukat fejezik ki, hogy a vadászat őszi időpontja megfelelő-e, mert ekkora nagy gazdasági bukta várható, ezért nem ildomos vadászgatni akkor, amikor százezreket fognak utcára tenni. Mégsem vagyunk a grófi szérűn vagy mi a szösz.

A svájciaknak az sem tetszik, hogy Stüszi vadász Habsburg főhercegekkel szokott vadászgatni. Azzal a svájciak nem foglalkoznak, hogy melyik beltenyészeti Habsburg milyen címet aggaszt magára, mert Svájc a széles infrastruktúrával rendelkező idegszanatóriumok hazája is, ahol rengeteg Napóleont kezelnek zárt falak mögött, miért pont egy buggyant Habsburg ne mondhatná magát főhercegnek. Az viszont piszkálja a derék svájciak önérzetét, hogy hát a Stüszi vadász mégis csak a Habsburg ellenes felkelés alakja, és akkor ezt itt most így, hogy? Esetleg mégis meghajol Gessler helytartó kalapja előtt, mikor senki sem látja?

A svájciak a Stüszi vadászra egy másik elnevezést is szoktak használni: a tökfilkót. Ezt nehéz lefordítani magyarra, talán az ütődött, buta, együgyű szavakkal lehetne legjobban visszaadni. Mostanában a Stüszi vadászt inkább ezen a néven szokás emlegetni itt Svájcban, és többen kérik a kormányt vezető Tell Vilmost, hogy rúgja ki ezt a tökfilkót, mert egyre többeknek van belőle elegük."

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van az EP-választásból
Elegem van a választókból
Elegem van az elmúlt négy évből