HTML

Kövess minket Facebookon!



 

Kampányszöveg-generátor
by Elegemvan.blog.hu

Kattints a "Generálás" gombra!

 

Celebhír-generátor by Elegemvan.blog.hu

Kattints a "Generálás" gombra!

 

"Idealisták és gonosztevők összeálltak, álság levegőköveiből várakat csináltak, teleujjongták a világot, hogy a Kárpátok alatt kiépült Európa. A nagy Humbug nem Európának ártott meg, a hazugságot itthon hitték el. Miért hazudtak már az apáinknak, és miért adták a hazugságot tovább? Minekünk váltig azt mondták, hogy itt Európa van, kultúréletre készültünk, s megfeszített idegekkel rángattuk magunkat egyre előbbre." (Ady)
"Colin szerelmese márványszépségű combjait csodálja. Egyszer a jobb tűnik szebbnek, máskor a bal. Ne habozz barátom szól ő, hagyd, hogy én döntsek, az igazság a kettő között van." (Alexis Pyron, 1689-1773)

Elegem van...

...az 5 legszórakoztatóbb elfogaltság
...a 10 leghíresebb iszlám festmény
...a 10 legjobb Rejtő-idézet
...1848. március 15. hamis pátoszából
...a 2 milliárd forintos lottónyereményemből
...az adóztató önkormányzatokból
...az agyhalott Kövér Lászlóból
...az Alaptörvény módosításából
...Alföldi ostoba provokációjából
...az Allianz Biztosítóból
...az Auchanból
...az apás szülésből
...az arabokból
...az ateistákból
...a bankokból (Miben hibáztak a bankok a deviza alapú hitelezés kapcsán?)
...a Balatont szapulókból
...a barna gatyás államtitkárokból
...a Bayert alázókból
...a becsületnapi cécóból
...a bérfideszesekből
...a bevándorló csigákból
...a bevándorlás-ellenes kampányból
...a bevándorlás kezeléséből
...a bizalommal visszaélőkből
...a bohóccá tett Hende Csabából
...a Brexitet nem értőkből
Brüsszel megállt
...a brókerbotrány felelőseiből
...a büdös emberekből

Címkék

áder (1) adminisztráció (4) adó (4) adós (10) ajándék (1) albérlet (1) Alföldi (1) alkotmánybíró (1) államtitkár (2) állás (1) állatkert (1) alvás (2) Angelina (1) arab (1) atom (1) Auchan (2) autó (2) Balaton (2) baleset (2) balog (1) baloldal (73) bank (31) barát (2) barlang (1) bayer (1) beavatkozás (3) becsapás (103) behajtás (4) Belgium (1) Bernanke (1) beruházás (1) bevándorló (7) bicikli (1) bíró (2) bíróság (5) bírság (3) bizalom (118) biztonsági (3) biztosítás (2) biztosító (2) bkk (4) bkv (4) blokk (1) bocsánatkérés (3) bolt (1) bosszantó (1) brexit (1) Brüsszel (1) Budapest (3) büdös (1) bukás (3) bulvár (4) burger king (1) busz (3) bútor (1) cég (1) cigány (1) cipő (2) coca-cola (1) család (10) Csányi (1) csend (2) csirke (2) dal (1) Darwin-díj (1) devizahitel (15) diák (1) dinnye (1) dollár (2) Eb (4) ebéd (3) edző (1) egészség (2) egyetem (3) egyház (4) egymást tapossák (1) elektronika (1) életérzés (111) életmód (13) elnök (52) ének (4) énekes (3) esküvő (4) étel (6) étterem (4) EU (64) euró (3) európa (82) fagy (1) fejlődés (1) felelőtlenség (6) felsőoktatás (3) felügyelő (1) fénykép (1) férfiak (5) festészet (1) fidesz (12) film (4) FKF (1) foci (13) fodrász (1) fogyás (2) főiskola (2) fölösleges (10) forint (1) forradalom (1) főzés (1) franciaország (1) fürdés (1) gazdaság (2) generáció (3) glamour (1) gól (1) gumi (1) gyárfás tamás (1) gyarmat (4) gyarmatosítás (6) gyaur (1) gyerek (7) gyereknevelés (1) gyermekrák (1) gyűjtés (1) gyurcsány (32) Habony (1) háború (4) Habsburg (2) halál (3) házasság (1) hazugság (5) hernádi (1) híradó (2) hit (4) hitelesség (1) hízás (1) holland (1) hollywood (1) hörcsög (1) horoszkóp (1) hotel (1) hulladék (1) hülyeség (41) húsvét (4) idegesítő (44) időjárás (1) időjárás-jelentés (1) idős (1) IKEA (1) IMF (1) ingatlan (4) integráció (1) irodalom (1) iskola (5) ismerős (3) ismerősök (3) iszlám (3) ital (1) ítélkezés (2) jacks burger (2) Jalta (1) james bond (1) játék (1) jég (1) jellem (1) jobboldal (96) jog (1) Jolie (1) jóslás (1) jövő (1) Juncker (1) kapzsiság (2) karácsony (3) karrier (4) kdnp (1) kedvezmény (1) kehi (2) kéményseprő (1) keresztény (7) kertitörpe (1) kína (1) kirándulás (2) kiss lászló (1) kitüntetés (1) kívánság (1) klíma (1) kóka (1) kóla (1) kölcsön (2) kollégium (1) kommunizmus (1) konyhafőnök (1) könyv (1) kórház (1) kormány (125) környezetvédelem (1) korrupció (6) kövér (2) közigazatás (1) közlekedés (5) köztársasági (8) közterület (1) külföld (5) kultúra (2) kütyü (1) Lagarde (1) lakás (4) lakodalom (2) lázár (25) lemondás (5) locsolkodás (1) London (1) lopás (7) lottó (1) luxus (2) Magyarország (176) márka (1) Matolcsy (32) mcdonalds (3) megasztár (1) megtévesztés (70) meleg (1) melegjogok (1) menekült (3) menekültek (12) mentőcsomag (3) mentők (1) Merkel (8) mezőgazdaság (1) migráns (1) minisztérium (37) mnb (1) MOL (1) mozgás (1) mozi (2) mtv (1) munka (4) munkatárs (2) műsor (1) muszlim (7) művészet (1) nagyhét (1) nagy britannia (3) Németország (5) népszavazás (2) nők (5) Norvégia (1) nyár (2) nyugdíj (2) nyugdíjas (2) nyúl (1) offshore (2) oktatás (5) olimpia (2) olvasás (2) önkormányzat (1) őr (1) óra (1) orbán (125) orosz (1) Oroszország (10) orvosság (1) ősz (5) osztálykirándulás (1) pakolás (1) Paks (1) pályázat (1) pap (1) pápa (2) parizer (1) parkolás (1) párt (75) pénz (125) pénzmosás (1) pénztár (1) pihenés (4) plakát (2) pletyka (1) pokémon (1) polgármester (1) politika (159) posta (1) Pride (1) puccs (1) rabszolga (1) rajk (1) rákosi (1) regény (1) rejtő (1) reklám (2) rendőrség (5) riasztó (1) rogán (5) rokonok (4) rudolf péter (1) ruha (2) Semjén (1) síelés (1) Simicska (3) sorozat (1) sorsolás (2) spórolás (1) sport (4) stadion (2) strand (1) sváb (1) svédek (2) Svédország (3) szabadidő (1) szállás (1) számítógé (1) számítógép (1) Széll Kálmán tér (1) SZÉP-kártya (1) szex (1) színész (1) színház (1) szír (1) sznob (1) szokások (1) szórakozás (7) szórakoztatás (5) szóvivő (1) Szovjetunió (1) sztárok (1) sztrájk (1) szulejmán (1) szülés (3) szülő (6) tanár (3) tanulás (4) tanulmányok (1) táplálkozás (1) Tapolca (1) tarlós (2) tartozás (5) tavasz (1) tél (2) telefon (1) telefonálás (2) televízió (2) terror (3) tesco (3) test (1) tippmix (1) tisztesség (55) tisztség (12) törlesztőrészlet (4) török (2) Törökország (1) történelem (85) törvény (1) Trianon (1) trónörökös (2) tücsök (1) tv (4) ügyvéd (3) újság (3) újságírás (2) újszülött (1) ünnep (6) uralkodó (3) USA (13) utazás (6) utca (1) üzlet (1) vacsora (1) vadászat (3) választás (23) vallás (8) várakozás (1) város (1) vásárlás (17) vásárló (10) versenyhivatal (2) vidék (1) videó (2) Vietnám (1) villamos (5) wellness (1) x-faktor (5) zaj (3) zaklatás (1) zavarás (3) zene (8) zenekar (1) zöldhulladék (1) zsidó (8) zsűri (4) Címkefelhő

Elegem van a hét bő esztendőből

2018.01.18. 06:46 Elegem Van

"Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?" - írja Thomas Mann. Fontos dologra tapint rá a Mester, de azt hiszem, nem a lényegesre. Mert érzésem szerint nem az a releváns milyen mély a kút, hanem, az hogy mit tudunk felhúzni belőle. Egyáltalán, akarunk-e felhúzni valamit vagy előre lemondunk a régi tudásról megijedvén a felhúzás fáradságos munkájától? (Sőt felismerjük-e még a kutat?)

Pedig a József történet aktuálisabb, mint valaha. József azzal lett Egyiptom erős embere, hogy megfejtette a fáraó álmát. A Nílusból kijövő hét kövér tehenet megeszi a Nílusból kijövő hét sovány tehén, a hét teli búzakalászt elnyeli a hét sovány búzakalász. József szerint ez az álom azt jelentette, hogy a hét bő esztendőt követi a hét szűk esztendő. József biztatására a fáraó magtárakat épített és a bőség idején keletkezett többletet tartalékolta. Nem pazarolták el a gabonát, nem ettek nagyobb kanállal, hanem készültek a rosszabb időre. Amelyben csak az előrelátó gondolkodás mentette meg Egyiptom népét a nélkülözéstől, éhhaláltól. Talán fel kellene húzni a múlt kútjából ezt a tapasztalást. Mert közeleg a szűk esztendők időszaka. Nem nagyon lehet másképp.

A válság után a világ jegybankjai kifejezhetetlen mértékben öntötték a pénzt a pénzügyi szektoron keresztül a gazdaságba, hogy az egész rendszer összeomlását megakadályozzák. Ez a stratégia bevált, eljött a bő esztendők kora. A sok pénz stabilizálta az országok és a világ gazdaságát beteljesítve a kiszórásához fűzött reményeket. Igen ám, de nem maradhat így sokáig, mert ez az eszetlen pénzmennyiség egyre károsabban hat.

Na most jön az, hogy: "Hülye vagy blogger! Hol van az a sok pénz? Mert én nem érzem! De nem csak én, hanem a szaúdi hercegek sem, akik sztrájkolni kénytelenek a pénzhiány miatt!" A kedves hozzászólónak részleges igazsága van. A blogger valóban hülye. (Ez axióma, kár lenne erről vitatkozni.) A többi viszont tény. Attól, hogy az egyes ember nem érzi közvetlenül a sok pénz hatását, azok a pénzek ott vannak. Csak nagyon rosszul oszlanak el. Tanulmányok tucatjai születtek arról, hogy a társadalmi szerkezetet mennyire eltorzítja a közelmúlt pénzbősége. A felső tízezer eszméletlen mértékben gazdagodik, a középosztály tíz körömmel kapaszkodik - sokszor süllyed - az alsóbb társadalmi rétegek maradnak ahol voltak, a kitörés reménye nélkül. A nagyközönség számára tehát annyi a pozitívum, hogy lassabban merül alá. Ez is eredmény, ám kétségkívül szolidnak mondható.

E tendenciák mellett azonban sok pénz van a világgazdaságban, amely keresi a helyét. Ennek a kiáramoltatott pénznek egy részét felszívta a részvénypiac, az indexek az egekben, az ingatlanárak dettó, az államkötvények kamata olyan alacsony, hogy a befektetők ingyen is hiteleznek. A technológiai fejlesztésekre dől a lé, különben Musk nem tudna vicces mesékkel napi sok millió dollárt elégetni. A fedezetlen pénz negatív hatásai viszont lassan leszivárognak a gazdaság alsóbb rétegeibe. A vállalatok készpénzállománya kiugróan magas, befektetni - fejlesztésre fordítani - már nem tudnak ennyi pénzt, inkább tartalékolnak. Az államok adóbevétele rekordokat döntöget. Lassan mindenki belefullad a sok pénzbe. A bérinfláción látható, hogy gyakorlatilag hatékonyságnövelés nélkül emelkednek a bérek. Nem sajnálom senkitől, egyéni szinten ez üdvös egy darabig, de hosszú távon nem tartható. A jegybankoknak/államoknak tehát körültekintően vissza kell szívni a pénzmennyiség jelentős részét. A pénzügyi szakembereket már óvatosan felkészítik az új trendre a kamatemelés lebegtetésével, lehetséges mértékével, időbeli eloszlásával, a kisembereket viszont meglepetésként fogja érni az új irány. Az ő piciny látóterüket még az olcsó hitelek kápráztatják el, hiszen eljött a bőség kora.

A múlt kútjából merítve nézzük, hogy miként szokás begyűjteni ortodox és unortodox módon a suskát. Van először is minden megoldások anyja, a háború. Ilyenkor a fenyegetettségre hivatkozva lehet anyagi áldozatokat követelni a néptől. Erre talán nem kerül sor. Egyfelől nincs normális ellenség. A koreai kisdisznó nem tétel, az irániak meg nagyon meg tudják kavarni az olajpiacot, az nem jó senkinek. Másfelől régen, ha meghalt százezer katona, az legfeljebb a családtagoknak fájt. Ma, ha egy baka lábát feltöri a bakancs vagy egy drónkezelő ínhüvelygyulladást kap, és ezt kiposztolja, lemondatják a hadseregparancsnokot.

sokdollar.jpg

Van aztán az infláció. Panammay Luis tűpontos megfogalmazása szerint nincs az a kiöntött pénz, amit ő ne tudna elinflálni. Hát ez a mennyiség már Luis képességeit is meghaladná, de egy része simán eltüntethető ezen az úton. Aztán vannak az önkéntes pénzadók, őket unortodox módon lehet lehúzni. Tipikusak a kriptovalutába fektetők. Ők sok tízezer valós dollárjukat adják oda egy üziért, hogy cserébe van elektronikusan nyilvántartott valamijük. Aztán majd kapnak egy másik üzikét, hogy nincs. Sajnos. Elveszett. Talán a karbantartás miatt. Mehetnek reklamálni Manituhoz vagy akit megtalálnak. (Senkit sem fognak, hiszen az sem tudható ki fejleszti ezeket.) A tőzsdei beborulással is sok pénz szokott elégni, miért ne alkalmaznák most is? Az ingatlanpiacon vitézkedők többször és nagyon könnyen lehúzhatók. Először az áreséssel, azután a felvett hitel kamatain keresztül és végül az állam is adóztathat, hiszen ez az a vagyontárgy, amelyet nem vihet el csizmája talpán az ember.

Ha szükség van további elvonásra, ott vannak a betétesek. A ciprusi példa azt mutatja, hogy áttörődött egy nagyon fontos elv, mely szerint a betétes - hacsak nincs valami szoros kapcsolatban a bankkal - nem felel a bankért. Most már szabályozták ugyan a felelősség szintjét és mértékét, de az elv sérült. Innét csak technika más szinteket és mértékeket bevezetni a megtakarítók lenyúlásához. Nagyon súlyos krízis esetén jön a készpénzbevonás, felülbélyegzés a gonosz bűnözők elleni harc jegyében, mint az látható volt a Indiában 2016 őszén.

Az időpont persze kérdéses. Mindenesetre élőszóval ígérem, hogyha azt álmodom, hogy hét dagadt jegybankárt megzabál hét piszkafa jegybankár, azonnal szólok. Talán 2019/2020 körül várhatók az első lépések, ahogy a gazdasági folyamatok érlelődnek.

Addig viszont készülni kellene az egyénnek és az ország népéért felelős kormányzatnak a nehezebb időkre, de nem látszik az erről való gondolkodás sehol. A múlt kútjából nem merítünk, József okos előrelátásának tapasztalását nem hasznosítjuk. Amikor meg majd eljön a szűk esztendők kora, akkor fognak sokan átkozódni: Elegem van!

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, oszd meg Facebookon, hogy minél több emberhez eljusson! Köszönjük!

Kövess minket Facebookon!


2 komment

Címkék: politika gazdaság történelem kormány bank pénz életérzés bizalom Magyarország Matolcsy

A hozzászólásokat a bejegyzés írói, illetve a blog szerzői nem ellenőrzik, azok tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalnak. Kifogás esetén adott komment eltávolíttatható -> elegemvanblog [kkc] gmail [p] com.

Elegem van a nosztalgiakoncertekből

2018.01.10. 08:40 Elegem Van

Az úgy szokott kezdődni, hogy egy rég leharcolt énekes, együttestag elkezd nyavalyogni a médiában az alacsony nyugdíjáról. A tenyérbemászó fajta még hozzá teszi a "méltatlanul" szót, a szívlapáttal felkeresendő azt is megemlíti, hogy "pedig ő mennyit letett az asztalra". Hát nem tudom. Bő húsz éve az egyik kerület polgármestere év végi koccintást szervezett óvónőknek. (Akkor még emberszámba vették őket.) Elhangzott a szó, megkapták borítékban a tíz-tizenötezer forintocskájukat, és boldogan indultak volna a svédasztal kellemesen gőzölgő töltött káposztája, aszpikba csomagolt sonkatekercse felé. Az önkormányzati közönségszervező azonban megállította az éhes tömeget, mert bejelentett egy híres humoristát, hogy vidáman búcsúzzanak a népek az óévtől. A realistábbakat és az éheseket nem hatotta meg művész úr, ballagtak tovább, az udvariasabbak maradtak. Aztán már ők sem. A neves humorista a Rádiókabaréból unalomig ismert számait melegítette fel, a kevés néző pedig elszivárgott a töltött káposzta irányába. Művész urat nem zavarta, lelökte a húsz perces unalmat. Végül csak a közönségszervező maradt, aki átadta a szerény százhúszezer forintos tiszteletdíjat. Művész úr sóhajtva eltette a pénzt, aztán szaladt a következő produkciója helyszínére. Akkoriban egy óvónő úgy huszonötezer körül kereshetett egész havi munkájával. Na, ennyit az asztalra tevésről. Meg az alacsony nyugdíjról való panaszkodásról. Teccetek volna nyugdíjalapot fizetni a haknipénzekből, és akkor most nem lenne alacsony a nyugdíj. És nekünk sem kellene elviselni a nosztalgiakoncertekre hívogató plakáterdőt. Mert ez a második lépés.

Az előadók motivációja tehát egyértelmű: öreg lettem, kell a pénz. Kinek nem? És mentségükre legyen mondva, hogy külföldi előadók is ezt játsszák. Jagger negyven éve még öntudatosan nyilatkozta, hogy hetven évesen nem akar a kielégülési nehézségeiről énekelni, mert az már röhejes lenne. Aztán énekel. A Scorpions volt közép-európai együttesekkel házal a régi legendára építve. A sor folytatható. Ám egy pici különbség van. A külföldi bandák időnként jelentkeznek új számokkal. Itthon meg? Tegye fel a kezét, aki tud - mondjuk az Omegától - harminc évnél fiatalabb slágernek mondható számot. A többinél dettó. A leginkább zavaró ebben a nosztalgiázásos koncertezésben az újdonság hiánya. Ami azt jelenti, hogy ezeknek az egykor volt énekeseknek, bandáknak az ég egy adta világon semmi mondanivalójuk nincs. Semmi. Húsz-huszonöt-harminc éve. Nem írnak számokat, csupán a handlét tukmálják. Most már nem csak a "nagy öregek", hanem a húsz éve villanásnyira feltűnt volt fiúbandák, lánycsapatok is. Bródy és a Koncz kivétel ezen megállapítás alól, ők időnként előrukkolnak újdonságokkal.

Művészileg kiégett, megújulni képtelen emberekre miért kíváncsi a közönség? Fel nem foghatom. Hiszen "...ezek bizony mindig ugyanazok." Mi a jó azon, ha öregemberek eldanolásszák a Petróleumlámpát? Nem vicces, hogy Szörényi bácsi távolból - talán a szocotthonból - ír a kedvesének? Ja, ja a nosztalgia. Az a felelős. Olyan jó elmélázni a közönséget megtöltő többi öregember között, hogy: De jó is volt az agárdi strandon '72-ben! Amikor a nyakamba kaptam a mamát, a koncert végén meg a nádasban...! Csak a csúnya valóság, az ne lenne! A mamát már nem tudjuk a nyakunkba venni, részben sajnos picit kikerekedett, részben meg a gerincsérv/csípőprotézis nem engedi. A nádasok diszkrét susogásukkal meg már az ifjú vitézlők idei tetteit is elfelejtették, nemhogy a '72-est.

nadas.jpg

A nosztalgián kívül talán az aljas indokból elkövetett emberi kíváncsiság vonzhatja még a nézőket. Szeretnék látni, hogy Elefánt bácsi le tudja-e még fogni a húrokat, Mecky tata kiköpi-e a tüdejét, amint cicanadrágban végig fut a színpadon, Fenyő apó nem marad-e úgy, ha lehajol felcsavarni a szőnyeget, Tolcsvay papa fel tud-e szállni az első villamosra (egyáltalán felismeri-e, hogy az a sárga ott villamos)? (Benkő Lászlóval nem viccelődünk, imádkozunk az Úrhoz felépüléséért.) Az "élelmesebbje" pedig elmegy lejáratni magát valamelyik tucattehetségkutatóba, hogy egy fél ország drukkoljon neki, hátha be tud fejezni legalább egy értelmes mondatot.

Nem tudom tehát, hogy mi az a plusz, amiért érdemes lenne elmenni ezekre a koncertekre? Fénykorunkban a többségük kifejezett valamit. Akármit, de volt mondanivalójuk. Akkor értéket hoztak létre, hozzájárulva közös kultúránkhoz. Ezek a művek ott vannak a hanghordozókon/videókon, ha valaki akarja, bármikor meghallgathatja/megnézheti őket. Most meg...

És mi lesz a folytatás? A művész urat/hölgyet kitolják a színpadra ahol erős lélegeztetőgép futamokat játszik? Járókeretes nénikék, bácsikák fognak csápolni? Esetleg botokat fognak lengetni az "ugye eljössz még" dallamára? Egyáltalán, lesz aki hallókészülék nélkül is hallja majd az elefánt-dübörgést? Annak talán lenne értelme, hogy mai fiatal előadók feldolgozzák, korszerűen interpretálják ezeket a dalokat, mert megőrződne a bennük rejlő kétségtelen érték. Az egyre öregebb előadók kínlódása viszont csak lejáratja a korábbi életművet is. Tudomásul kellene venni, hogy már csak "Volt egy fiú és volt egy lány..." akik végig mentek az álmok útján. Ha ez nem történik meg, marad a csalóka szín.

Természetesen mindenki arra veri el a pénzét, amire jól esik, és úgy szórakozik, ahogy akar. Nekem csupán az újra hasznosított produkciók mögött meghúzódó szánalmasságából van elegem.

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, oszd meg Facebookon, hogy minél több emberhez eljusson! Köszönjük!

Kövess minket Facebookon!


47 komment

Címkék: zene pénz nyugdíj életérzés idegesítő zenekar nyugdíjas Magyarország

A hozzászólásokat a bejegyzés írói, illetve a blog szerzői nem ellenőrzik, azok tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalnak. Kifogás esetén adott komment eltávolíttatható -> elegemvanblog [kkc] gmail [p] com.

Elegem van az újévi beszédből

2017.12.29. 07:56 Elegem Van

Nagy buzgalommal figyelem az Index "Ma is tanultam valamit" rovatát, hátha nálam okosabb emberek elmagyarázzák, hogy miért alakult ki köztársasági elnökeinkben az újévi beszéd kényszere. Addig, amíg ennek utánanéznek, megpróbálom magam számára magyarázni ennek a civilizációs rituálénak a feleslegességét szolid javaslattal élve a műfaj megújítására. (Janó elnök persze majd jól rám pirít.)

Először is nézzük meg, ki beszél. Nekünk, magyaroknak az új érában a tartótisztje által egy kistestű rágcsálóról elnevezett bácsi jutott, aki mindig szépen elmondta, amit elé tettek. Őt követte egy másik aranyos tata, aki képes volt kiharapni a pókot a sarokból, motyogásaiból viszont kevés volt érthető. Aztán jött a magyar Horatius Cocles, aki félig mert átmenni egy hídon a magyarság védelme érdekében. Ki is röhögték Európában. Hiába, mi magyarok a magunk módján vagyunk bátrak. A következő viccálamfőre, Plagi bácsira sok szót ne vesztegessünk. És most itt van nekünk Janó elnök, akinek kétség kívül meglévő emberi tisztessége naponta szenved vereséget a NER-rel szemben. De azért szeretjük. Szerencsétlen Janónak kell löknie valami senkit sem érdeklő, ám távolról mégis összefüggőnek látszó mondathalmazt. Nem irigyeljük.

ader_szilveszter.jpg

Mert hát kiknek is kell beszélnie? A többség nem nézi a tévét. A Himnusz elhangzása után koccintás, osztán rohanás a tűzijáték beüzemeléséhez. Mások enyhe szalonspiccel vagy merev részegen óbégatják Lakodalmas Lajos vagy a NER-kompatibilissé vált Fásy úr valamelyik slágerét, a fiatalok meg hát... khm. Kit érdekel, mit mond a komolykodó pátosszal beszélő mókus? Inkább nevetséges, ahogy kepeszt szegénykém. Akik véletlenül nézik, azok meg vagy unják, vagy kiröhögik minden szavát, és még jó ha nem szidják el a kedves mamát. Esetleg szurkolnak, hogy a csinos lány elkapja-e legyeket, hiszen annyira hajkurássza őket aranyom. Szóval tényleg nem értem, hogy minek ez az egész semmitmondó hajcihő. Ha a tévék szünetjelet sugároznának, pont ott lennénk, mintha ezt az újévi beszédnek nevezett bullshit-gyűjteményt. Bár az is lehet, hogy valójában szünetjelet sugároznak csak a monoszkóp helyett most ez a dizájn.

Mivel a beszédet már december közepén felveszik, Janó már tudja miről süketelt, az ország értő fele pedig meg tudja tippelni. Játsszunk hát Janó-karattyolóst ezekben a pihentető napokban, találjuk ki a beszédet!

Amiről Janó nem beszélhet: Az egetverő korrupcióról, mert az - Lánczi úrtól tudjuk - maga a Fidesz. Az állami pénzen hízott Viktor közeli oligarchákról, mert azok nincsenek. (Bár most már Lánczi úr szerint mégis vannak, de szigorúan csak külföldi fogyasztásra.) A propagandakormányzás eredménytelenségéről, mert a választások, ugye. A reménytelenségbe bukó országról, mert nyolc éve méltóztatnak kormányozni, elég kínos lenne erről beszélni. Az elvándorlás is kerülendő téma, mert Londonban nem nézik a magyar tévét. (Nyolcvan év után is hat József Attila kissé leporolva: Kitántorgott a világba egymillió emberünk.) Nos, ezekkel nem villog a Janó, pedig lehet, hogy generálna némi nézettséget.

Marad a semmitmondás. Tippeljük meg hány Deák-idézet lesz, jól aláhúzva - megy vele az idő -, hogy Deák a haza bölcse. Szerintem kettő. Annyi kell a nyomaték kedvéért. Aztán a világ vízkészleteiről valami hadova, csipet statisztikai alátámasztással: az nagyon fontos az ittas közönségnek. Egy sor környezetvédelmi aggódás, felmelegedés, sivatagosodás, üvegházhatás, klímavédelem, mind-mind olyan téma, amely annyira közel áll a magyar emberek hétköznapjaihoz, mint ama Makó vitéz Jeruzsálemhez. Lesz aztán egy kevés emberséges mondat, amit a kremlinológusok csócsálhatnak, hogy a Janó most finoman elhatárolódott-e a kormányzati migráncsozástól, meg Sorosozástól vagy sem. Jelentősége nulla. És persze lesz sikersulykolás is, hiszen választási évre fordulunk. Ezzel összefüggésben Janó összevonja szép szemöldökét és felszólítja a pártokat a méltó versengésre. (Kár, hogy Tóni pasa és Kokóssy Árpi nem fogják nézni a műsort, mert a makaói sztriptíz bárban nem fogható a magyar tévé.) Végezetül Janó reményt árul, bár ebben a Viktor mellett csak samesz lehet. De reményárulás kell, az kötelező elem. Már Rákosi elvtárs is intett az arany tojást tojó tyúk levágásától, Janó sem maradhat le. A remény valami ködös összefogásban nyilvánul meg Janónál, ő ezt a motívumot szokta elővenni. Végezetül pedig valami buzdító idézet Széchenyitől, Batthyánytól, István királytól, alapjában tökmindegy, akár a Hófehérkéből is.

Ha a Tipp-mixben lehetne fogadni az újévi beszéd bullshitjeire, valószínűleg lenne értelme ennek az egésznek. A további fejlődés érdekében interaktívvá is válhatna az újévi beszéd. A polgárok beküldenének random témákat, melyre Janó elmondaná az éppen eszébe jutó semmit. Például: Elnök Úr lop a Fidesz? Ööö... Boldog új évet Magyarország! (A Ma is tanultam rovat szerkesztői megemlíthetnék, hogy az újévi beszéd tartalommal való megtöltése szerény blogunknak köszönhető.) Addig viszont csak baráti körben kacagjuk végig Janó erőlködését, miközben időnként valaki felnyerít: Ezt is megmondtam! Az elegem van érzést fordítsuk egy kellemes szórakoztató műsorrá, amelyben Janó elnök játssza - a mi pénzünkből - a felejthetetlen Sas-kabaré főszerepét.

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, oszd meg Facebookon, hogy minél több emberhez eljusson! Köszönjük!

Kövess minket Facebookon!


16 komment

Címkék: politika orbán történelem európa pénz életérzés áder párt elnök minisztérium Magyarország EU

A hozzászólásokat a bejegyzés írói, illetve a blog szerzői nem ellenőrzik, azok tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalnak. Kifogás esetén adott komment eltávolíttatható -> elegemvanblog [kkc] gmail [p] com.

Elegem van az elektronikus kütyükből

2017.12.21. 13:14 Elegem Van

A nagyszobába toppanék... és nem röpült felém senki. Sokan voltunk. Talán azért. A feleségem kollégáival beszélte éppen munkájuk részleteit, életvezetési tanácsot adott a húgának, és egy külföldön élő barátnőjét tájékoztatta a hazai viszonyokról. A lányom a vizsgaidőszak felkészülési rejtelmeit vitatta meg néhány évfolyamtársnőjével, a pasijával szervezte a sítúrát és barinőjével beszélte ki annak pasiját. A fiam a csapattársaival álmodozott a következő meccs taktikájáról, intézte randiját, miközben valami BL-rangadót nézett. A kisebbik fiú gémerkedett, közben osztotta az észt az osztálytársainak, lájkoltak is valamit. Belépőm nem hozta Bóni gróf sikerét, a negyventagú közönség rám sem hederített. Igaz ebből négyen voltak a helyszínen, a többi különböző elektronikus eszközökön keresztül tisztelte meg szerény hajlékomat.

Régen minden jobb volt. Például ismerték a vizitidőt a látogatásokra. Ma 0-24-ben pittyeg a laptop, berreg az okostelcsi, nem lehet előlük elmenekülni, az olyan intim helyek mint hálószoba, wc sem számítanak. Nem ismeretes az alkalmatlan idő fogalma. Akinek amikor eszébe jut, löki a mondandóját, fényképét. Aki meg éppen nem közöl valamit, az lesi a lájkokat az ő közléseire. Korábban a munkáltatók sem zaklatták munkavállalóikat munkaidőn túl. Ha apám elment szabadságra, két hétig azt sem tudták hol van, és nélküle is eldöcögött valahogy a szekér. Pihenhetett senki által sem zavarva. Ma nem gond éjszaka üzeneteket küldeni. (Vannak olyan stréberek, akik valószínűleg már délután bepötyögik irományukat, gépüket viszont úgy állítják be, hogy azt késő éjjel vagy hajnalban küldje el, ezzel bizonyítva, hogy ők mennyit dolgoznak. Az, hogy ez a bizonyítási kényszerből fakadó hülyesége másokat zavarhat, nem foglalkoztatja különösebben.) És természetesen a hétvégére sincs tekintettel senki, a szabadság pedig csak annyit jelent, hogy nyaralása alatt nem a munkahelyen gályázik a szerencsétlen dolgozó.

A fészbúk-generáció számára ez alap, a két világ határán állók viszont csak pislognak a körülöttük tomboló változások hatásainak feldolgozása során. És hiába próbálják elmagyarázni az utánuk jövőknek, hogy ez részben nem természetes, részben kifejezetten veszélyes. Korábban például, ha egy szerelem véget ért, akkor - az in flagranti esetét leszámítva - a felek vagy megbeszélték egymással a dolgot vagy sunnyogtak a másik előtt. Ma a párkapcsolatban élők jó, ha nézik az imádott személy fészbúk oldalát, hogy kapcsolatban van-e még.

Az adatvédelmi veszélyekre ezerszer hívja fel a figyelmet szülő, tanár, szakember: mindhiába. Nekik semmit sem mondanak József Attila nyolcvankét éve papírra vetett sorai: "Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg." Így aztán sokak döbbenetére egy pedofilgyanús oldal felhívására fiatal lányok százai töltenek fel magukról meztelen képeket valami homályos fesztiváljegy-nyeremény ígéretéért. És nem csak a fészbuk-generáció. A közlési mámorba olyanok is beleesnek, akikről nem is gondolná az ember. Tavaly az orosz titkosszolgálat végzős kadétjai hozták nyilvánosságra jól sikerült afterpartyjuk részleteit. (Röpültek is a dekonspiráció után.) Egyszerűen érthetetlen ez a virtuális világban való létezés kényszere. Aki nincs fenn a fészbukon, az nem létezik. Olvasom, hogy egy általam tökéletesen érdektelen énekesnőnek - valami Selena Gomez - ötmillió követője van. Szegénykém! Jézusnak csak tizenkettő volt. És hol lesz Selena kétezer év múlva?

evolution.jpg

És van a kütyüknek egy olyan hatásuk is, melyre a napokban csodálkoztam rá, bár meglehet, hogy mások nem olyan bávatagok, mint én, és már rég ismerik a szörnyű jelenséget. A kütyük használatával az emberiség látszólag technikai haladás ért el, valójában viszont megágyaz az új barbárságnak. A kisebbik fiam felvetette, hogy ha visszarepülnénk az időben, akkor a mobiljával mekkora varázsló lenne. Mondtam neki, hogy semekkora, mert a mobilját nem tudná használni fényképezésen kívül semmire, azt is ideig-óráig, mert lemerülne. Az adatátvitel bonyolult átjátszókon, műholdakon keresztül történik, amelyet mondjuk a XVI. században nélkülöztek az emberek. A töltés sem lenne egyszerű, mert az áramtermelés sem volt még az igazi. Mire menne tehát rendkívül okos telefonjával? Nagyjából semmire. Ugyanakkor a kütyüknek hála a korábbi tudás elveszni látszik, hiszen azt kiváltja a kütyü. Fokozatosan elszakadunk a valóságtól, amely azzal jár, hogy egy kütyük nélküli világban nem tudnánk helytállni. A folyamat szemléltetésére egy példa. A nagyanyám még egy mozdulattal elvágta a csirke nyakát, ha enni akartak. Az anyám már halálra szekírozta az apámat, mert megmondta, hogy bontott csirkét hozzon, bontott csirkét, bontott csirkét. A feleségem kizárólag filézett csirkemellet, konyhakészre feldolgozott húsokat készít. A lányom vega, ha húst kell sütnie max. az előre panírozottal hajlandó foglalkozni. Ha holnap egy katasztrófa miatt nem lenne áram, gáz és civilizációnk leépülne, mihez kezdene a fészbuk-generáció? A mostani tudása semmivé lenne, a régire pedig nem támaszkodhat, hiszen az nincs meg neki. Plusz az olyan undi.

Netanjahu miniszterelnök pár éve azzal lepte meg a rá várakozó, kütyüikkel bíbelődő újságírókat, hogy közölte velük: "És ti mind rabszolgák vagytok. A kütyüitek rabszolgái vagytok." Erre persze öntudatosan kiröhögték. Régen a rabszolga tudta, hogy rabszolga. A mai rabszolga kineveti azt, aki szembesíti rabszolga helyzetével. Hatalmi szempontból ennél jobb nem kell, hiszen a szerencsétlen még saját helyzetével sincs tisztában.

A korábbi emberi fejlődés megszakadni látszik, a régebbi generációk időutazásuk esetén fel tudták volna venni a fonalat, tudtak volna hasznos trükköket mutatni az elődöknek. A fészbuk-generációval mintha ez a lehetőség csökkenne. Egy bitcoin-milliárdos mire menne az előbb említett században a bitcoinjaival? Világunk bonyolult lett, melynek egyre inkább csak apró atomjai vagyunk, akik remekül érzik magukat a kütyük biztosította készen kapott életben.

Most azonban el kell indulnom, hogy a karácsonyra megkívánt kütyüket, számítógépes játékokat meghozza a Jézuska. Nagy a családi, társadalmi nyomás, ezért nem okozhatok csalódást. Akkor sem, ha egyébként elegem van ezekből a vacakokból.

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, oszd meg Facebookon, hogy minél több emberhez eljusson! Köszönjük!

Kövess minket Facebookon!


42 komment

Címkék: telefon munka vásárlás család történelem kütyü fejlődés életérzés elektronika rabszolga munkatárs számítógé

A hozzászólásokat a bejegyzés írói, illetve a blog szerzői nem ellenőrzik, azok tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalnak. Kifogás esetén adott komment eltávolíttatható -> elegemvanblog [kkc] gmail [p] com.

Elegem van a nemzeti eszméből

2017.12.14. 23:05 Elegem Van

A címet olvasva sok nemzeti érzelmű rendes magyar ember elindul a közeli háztartási vegyiáru boltba egy kis biboldószerért, hogy ezt a szerencsétlen sorsú Soros-bérenc bloggert lemossa az internetről. És induljon is, a jó levegőn tett séta hasznos. Közben lehet gondolkodni azon, hogy mi, magyarok egy tömbben élő Stockholm-szindrómásként miért ragaszkodunk annyira a nemzeti eszméhez, amikor ez a marhaság országunk kétharmadának, népünk harmadának elveszítését eredményezte a múltban és a jövője sem túl biztató számunkra.

A nemzeti közösségek léte ma már evidencia - ezért nehéz más közösségi szervező erőt elképzelni -, de az nem volt mindig így, és valószínűleg a jövőben sem biztos, hogy fennmarad. A történelem hajnalán vérségi kötelék alapján szerveződtek a népek, amely egy idő után fikcióvá vált, inkább csak legenda lett az egy őstől való származás. És ez a fikciós jelleg végig is vonul a történelmen. Ahogy növekszik a közösség és egyre bonyolultabbá válik a működés szervezése, úgy válik egyre nehezebbé az összetartozás ideológiájának megteremtése, a máshonnan érkezettek kizárása a gazdasági-politikai jogokból. Látható ez a folyamat a görög poliszoknál éppen úgy, ahogy a folyamatosan bővülő Római Birodalomban. Végül mindenkinek meg kellet adni a polgárjogot, mert nem működött az államszervezet. Az érett középkorig a keresztény valláshoz való tartozás számított összetartó erőnek Európában, aki ezen kívül volt, azt minimum meg kellett keresztelni, ha nem ment - az elhajló eretnek mozgalmak tagjaival együtt (pl. katharok, bogumilok stb.) - ki kellett irtani (pl. poroszok). A reformáció sikeres megjelenésével átmenet alakult ki. Egyfelől még tartotta magát a vallási összetartozás köteléke, de már áttörte a "Cuius regio, eius religio"-elv, amely az uralkodó hatalma alá tartozást ismerte el az adott közösség szervezőerejeként. Ezzel megteremtődött a nemzetekre alapuló rend előszobája. Mivel a francia forradalomban eltiporták a gyalázatost, és kinyírták a királyukat, új szervező erő után kellett nézni. Ez volt a francia nemzet. Amely nem létezett. Sokszor kellett lecsapnia a guillotinenak oxitán, provanszál, aquitán, breton, burgund, elszászi stb. területeken, hogy ezek a népek rájöjjenek, hogy akkor ők franciák.  A mozgalom elindult Európában ahol sok szép kulturális eredmény, és rengeteg emberi szenvedés árán tartja magát a mai napig. Látszik azonban, hogy a benne rejlő történelmi felhajtó erő gyengül, egyre inkább kiüresedik.

Nemzeti körökben szokás a háttérhatalmakat és a globalizmust képviselő multicégeket felelőssé tenni a folyamatért. Háttérhatalommal nem találkoztam, róluk nem tudok mit mondani. A multicégek hozzáállása racionális, hiszen az egységes piacon egyszerűbb előállítani termékeket, nyújtani szolgáltatásokat és kereskedni. Cégen belül pedig a munka hatékonyságának rovására megy, ha egy francia és egy német (kínai-japán, magyar-tót, amerikai-mexikói stb.) történelmi sérelmek miatt nem hajlandó együttműködni. Ők tehát a méreteiben nagyobb közösségi szervezőerőben hisznek, ez lenne a multikulti. A nemzetiek - tagadván ezt a gondolkodást - ellenállnak. Úgy vannak ezzel, mint az a római, aki látta letűnni az általa joggal csodásnak vélt Birodalmat a helyébe lépő barbár hordákkal. És igaza volt. De néhány évszázaddal később ezeknek a barbár hordáknak az utódai hozták létre - őrizvén a görög-római előzményekből is - azt az európai kultúrát, amelyet ma ismerünk.

Vannak azonban a nemzeti gondolatnak egyéb erodálói is, amelyekre viszont az elkötelezettek kevésbé figyelnek. Sok "nemzet" úgy lett összetákolva a nagy rohanásban. Ezek egy része mára szétesett. Sem csehszlovák, sem délszláv nemzet nincs már, pedig mekkora reményekkel indultak. Más "nemzetek" vegetálnak. Például a belga, amelyhez csak a királyi család és Kohn bácsi tartozik. A katalánok, baszkok - alkalmanként az andalúzok - úgy érzik, hogy ők nem spanyolok, mennének. A lombardok szintén nem érzik olasznak magukat, önállóságot szeretnének. A skótok épphogy britek maradtak. Tehát a korábban kialakult nemzetek sem mind olyan egységesek, mint az messziről látszik. Ugyanakkor a leválási folyamataik megítélésében tetten érhető az EU szokásos farizeus hozzáállása, amely a közös piacról való kizárással fenyegetőzik. Tehát az a nemzetek feletti szervezet védi az összetákolt nemzeteket, amelyik egyébként minden fórumon a nemzeti rendszerek lebontásának szükségességét hangsúlyozza az egységes Európa érdekében. Agyrém.

És van a nemzeti eszme züllesztőinek egy jól titkolt köre. Nem, nem a Soros. A nemzeti elit, amely a szemünk láttára alakul át globális elitté. A mi pénzünkből. Közben szépen hizlalt lózungokkal eteti az erre fogékonyakat, hogy aztán elvigye saját pénzét az adott országból egy offshore paradicsomba. Ezzel fejezve ki, hogy nem vállal sorközösséget polgáraival, akiknek marad a maszlag. Időnként felfeslik a titok fátyla, aztán megy minden tovább. Pedig a veszély nagyobb, mint elsőre látszik. Az pénzmosásos offshore technikát bűnözők találták ki, hogy drogkereskedelemből, prostitúcióból, védelmi pénzekből stb. származó jövedelmeiket eltitkolják, offshore vállalatok segítségével tisztára mossák. Aztán erre a technikára rácuppantak a nemzeti elitek is. Ők általában korrupciós pénzeiket, adócsalásaikat - óh pardon: adóoptimalizálásukat - fedezik ezzel a módszerrel. Tehát összenő, ami összetartozik. Melyik nemzeti politikus fogja bezárni az offshorozás kapuit a bűnözők elől, ha ő is igénybe veszi a szolgáltatást?

Jó tíz éve a német elit bukott le ezzel, amikor svájci és luxemburgi adatok kerültek az adóhivatal birtokába. A ciprusi pénzügyi válság idején sokan reszkettek Budapesten is. Nemrég a Panama-iratok nyilvánosságra hozatala borzolta a kedélyeket, most jött az újabb adag. Ezekből látszik, hogy a helyi - nemzetinek mondott - elit miképp veri át saját nemzetét. Hamilton Lajosnak jóformán hetente szól az angol himnusz. A jó brit polgár, dagadó kebellel nézi az ő Lajosukat, veszi az általa reklámozott portékát. Osztán Lajos a rajtuk megkeresett pénz után nem otthon adózik. Mert sokallja. Vesz egy huszonhét millió dollárba kerülő magángépet, de az ÁFÁ-t nem a birka brit közösség kapja. Az angol királyi család sem különb. Vígan éldegélnek a hülye angolok, angol hülyék pénzéből, de vállalkozásaik adója nem a közös költségvetést gyarapítja. Külön tréfás, hogy az amerikai kormány egyik tagja és Putyin úr egyik veje kedélyesen seftel egymással közös cégükön keresztül, miközben odahaza mindegyik nyomatja a nemzeti dumát és vetíti az ellenségképet. A magyar viszonyok dettó. A miniszterelnök nem tud elszámolni titkos svájci útjaival, és Szingapúrba sem azért ugrott ki, mert nem volt kiről elnevezni egy orchideát. "Nem stróman" Lőrinc külföldi jachtjáról, luxusnyaralóiról sem szól valamiért a nagyon nemzeti közszolgálati híradó. Vajna úr sem itthon adózik egy rakás közpénzből kistafírozott vállalkozása után, de szavakban nagyon nemzeti. Tóni pasa lakása  addig tágult, amíg összeért egy Zug kantonban található villával, még ha az valami stróman nevén fityeg is. Apropó Zug: a magyarnak nevezett elit sok tagjának van arrafelé néhány százmilliót érő villácskája, amelyet magyarokon megkeresett (?) pénzből vásároltak. Egy városi legenda szerint a borzasztóan nemzeti - meg polgári is! - párt két prominense futott össze pénzügyeinek intézése közben egy dubaji bankban véletlenül rácsodálkozva a másikra. Sorolhatnánk még, példa rengeteg van. Az egész pedig összeáll azon logika mentén, hogy a nemzetinek nevezett - valójában már globális elitként működő - elitek simán átverik saját nemzetük polgárait, miközben etetik őket az egyre avíttabbá váló nemzeti összetartozásról szóló mesével.

international-currency1.jpg

A nemzeti eszme úgy tűnik, kétszázharminc év után szép lassan kimúlik, hogy átadja helyét valami másnak. Ez a más pedig valószínűleg a pénz lesz. Hogy is fogalmazzák meg az alapigazságot az Én a vízilovakkal vagyok című alkotásban? "Ide beengednek négereket? - Uram, hiszen a világ nem feketékre és fehérekre oszlik, hanem szegényekre és gazdagokra." A nemzeti elitek már tudják ezt a tanulságot, ezért őrült tempóban zsákolják a hazai közönségüktől beszedhető pénzt. A nemzeti eszmét csócsálók pedig meg fogják tanulni nemsokára. Addig viszont rágják nyugodtan a nemzeti boltban vásárolt nemzeti gittet. Ha nekik nincs elegük belőle...

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, oszd meg Facebookon, hogy minél több emberhez eljusson! Köszönjük!

Kövess minket Facebookon!


49 komment

Címkék: politika történelem európa bank pénz adó életérzés bizalom megtévesztés becsapás offshore Magyarország EU

A hozzászólásokat a bejegyzés írói, illetve a blog szerzői nem ellenőrzik, azok tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalnak. Kifogás esetén adott komment eltávolíttatható -> elegemvanblog [kkc] gmail [p] com.

Elegem van: az 5 leghülyébb reklám

2017.12.07. 07:35 Elegem Van

A politikai reklámokkal most nem foglalkozunk, hiszen az nem is reklám, hanem propaganda. Személy szerint nem kedvelem a Sorost, de mumusként való ábrázolásával kissé túllőttek a célon. (Csodálom, hogy a remek üzletember hírében álló Soros nem vette észre a piaci rést, mivel - másik hazánk Ámerikába szakadt fiától(leányától), Gábor Zsazsától tudjuk - a negatív reklám is reklám. Soros a Kormány által bevezetett márkanevével bármit eladhatna Magyarországon és jól meggazdagodhatna.) Maradjunk azonban a gazdasági reklámoknál. Azt hihetnénk, hogy komoly cégek, profi alkotókkal nem csinálnak marhaságot, aztán de. Nem akarják, ám remek szórakozást nyújtanak a hosszúra nyúlt téli estéken idiotizmusukkal.

5.  Ariel reklám: Mosóport nehéz reklámozni, hiszen már mindent elmondtak erről a termékről, még az intelligenciáját is dicsérték egy időben. Az Ariel sem tud újat mondani, így a hülyeséget népszerűsít. Áll vagy harminc ember a mosógépe előtt, egy nő ugrál, a mosógépekből zöld füst száll fel. Van valami szöveg is, de erősen felejthető. Csak azt nem lehet tudni, hogy ezek alapján miért pont Arielt kell venni. A Persilből nem jön zöld füst? A Tomi használata esetén is kell ugrálni a mosógép előtt, vagy ez csak Ariel esetén kötelező valami újra gondolt esőtáncként? Rejtély, hogy ezzel mit akartak az alkotók. A reklámköltség eldurrantásán túl persze.

4. Béres reklám: Tipikusan hülye reklám, mert senki sem meri megmondani a főnöknek, hogy nem kellene személyesen rontani a cég renoméját. Így aztán a Béres Zrt. alkalmazottai gratulálva lapogatják vállát az önjelölt Oscar-díjasnak, a spotot készítők boldogan teszik el a megrendelőtől kapott zsét, a családtagok pedig biztatják aput. És senki sem veszi a bátorságot, hogy megmondja: Ez gyenge volt öreg, nem kellene égetned magad. Kezdődik azzal, hogy valaki szépen fényképezett események előtt óvodás intonálással Coelho-bölcsességeket szavalva osztja az észt. Aztán előjön a hang gazdája, maga Béres úr, és továbbra is ovis szinten, remegő fejjel mond még néhányat. Közben leül egy ízlésesen terített asztalhoz, ahol a fater családi csodálása zajlik a továbbiakban. Milyen szép ember, meg okos, meg tőle kapjuk az apanázst! Hallgassuk hát a hülyeségeit! És hallgatják. Ha neki ez kell. Nem is lenne baj, ha megmaradna családi körben a Dolgozó Fater-imádat, de minek ebbe bevonni a nagyérdeműt? Ettől a reklámtól senki sem fog több Béres terméket vásárolni, viszont sokat elárul a cégtulajról. Olyan tulajdonságokat - öntelt, hiú, okoskodó -, amelyeket valószínűleg nem szeretett volna közreadni.

3. Nivea reklám: Itt a közelgő karácsonyra tekintettel akartak valamit mondani a család fontosságáról, de elképesztő ökörségbe csapott át az igyekezet. Egy több generációs család elegánsan kiöltözve nagyon örül. Ez abból látható, hogy mindenki vigyorog, mint pék kutyája a kiflire. Aztán egymás iránti szeretetüket úgy fejezik ki, hogy random összekenik egymást Nivea krémmel. Ehhez a művelethez mindegyik tart magánál egy vödörnyi Niveát. Ezen kedélyes cselekedet után még jobban örülnek, noha orcájukon, mint félelem sápad el a Nivea. Talány, hogy ezt a komplett családi idiotizmust kinek szánták.

2. Linex reklám: Megkopogtatja a képernyőt egy fehér kezeslábasba öltözött csinos hölgy, és legnagyobb meglepetésemre bejelenti, hogy ő a bélflórám fontos összetevője. Na, vazze! Ha ilyen nők vannak a bélflórámban, azonnal törlöm magam a Tinderről meg a Puncsról! Elég átvizsgálni ürítés után a salakot és kiválasztani belőle a nekem tetsző Bél Flórát, aztán hajrá! Van még lejjebb? Sajnálom szegény színésznőt is. Mit ír a CV-jébe? Játszottam Bél Flórát a Linex reklámban?

a-hulyeseg-tortenete.jpg

1. Cofidis reklám: Hát ez über ciki. Egy Lúzer utazik haza a családjához karácsony napján, visz a gyereknek egy plüss kutyát. Már az is kínos, hogy Lúzer nem készül fel a karácsonyra és az uccsó pillanatban tudja le a gyereket egy tucatvacakkal. Pedig az alámondás szerint ő mindent megad a családjának. (Talán nem kellene ezt a genetikai állományt felelőtlenül örökítgetni.) Közben szépséges felesége várja otthon. Lúzer viszont elalszik, és mivel az utolsó minutumban ugrik le a vonatról, az ajándék kutya fenn marad. Baktat haza a mi Lúzerünk, ajándék nélkül. Már látjuk magunk előtt Lúzer gyerek sírásra görbült száját az üres karácsonyfa alatt. Meg ahogy Lúzerné elé b...ssza a karácsonyi vacsorát: Ne', zabálj vazze! Szinte velük sírunk mi is. Ám ekkor - deus ex machina! (mégiscsak karácsony van) - Lúzer észrevesz egy valódi kutyát az egyik autó alatt. Boldogan hóna alá csapja és megvan az ajándék! (Az, hogy esetleg más családnak éppen hiányzik az ellógott házi kedvenc karácsonykor, az alkotókat nem foglalkoztatja.) Lúzer hazaér a lopott jószággal, és felesége enyhe fejcsóválása mellett a gyerek mosolyogva öleli Jézuskától kapott ajándékát. (Egy másik gyerek meg sír, mert neki Jézuska elvitte kis barátját. De Lúzeréket ez nem hatja meg. Nem lehet mindenhol win-win szitu. Persze később esetleg néznek nagyot, ha beállít a valódi gazdi a kutya fülébe ültetett chip alapján. Ám hol van az még, karácsonykor örülnek Lúzerék.) A Cofidisről sokat elmond saját rekláma. Ügyfeleit tapló lúzernek tekinti, akik ha már hülyék, legalább lopnak. Megoldják okosba. Karácsonykor is.

Ezt a sok bornírtságot azért engedik ránk a cégek, mert valaki bemagyarázta nekik, hogy a portéka eladása nem elég, valamit mondaniuk is kell a világról. Csak akinek nincs mondanivalója, annak üressége sületlenségbe csap át. Mi viszont ne elégedetlenkedjünk a fenti - és egyéb itt fel nem sorolt - reklámok ostobaságain, hanem nevetve nézzük, ahogy nagy igyekezetükben hülyét csinálnak magukból és ügyfélkörükből.

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, oszd meg Facebookon, hogy minél több emberhez eljusson! Köszönjük!

Kövess minket Facebookon!


54 komment

Címkék: reklám hülyeség pénz életérzés bizalom becsapás Magyarország

A hozzászólásokat a bejegyzés írói, illetve a blog szerzői nem ellenőrzik, azok tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalnak. Kifogás esetén adott komment eltávolíttatható -> elegemvanblog [kkc] gmail [p] com.