A gazdasági portálok kissé fanyalogva hozták le az Eurostat előzetes adatait, mely szerint 2022-ben Magyarország az egy főre jutó GDP (vásárlóerő-paritáson) az Európai Unió átlagának 77%-án állt, amely szintet Románia is elérte az elmúlt évben. Tehát - érvelnek ezek a semmire sem jó közgazdászok - Románia immár előzi a saját nagyszerűségüktől eltelt magyarokat. De ezek bolsevik trükkel megáldott szakemberek nem értik a lényeget, Viktor országlásának csodáját. Mert mi is a cél, drága véreim? Úgy van, megelőzni Ausztriát. Na, mármost a labancok ezen a ranglistán a harmadik helyet foglalják el, a kurucok pediglen a tizenkilencediket. Mivel arra nincs esély, hogy nemhogy 2030-ra, de ebben az évezredben elérjük a sógorokat innen, hát a mi Viktorunk kanyarban előzve hirtelen előre ugrik onnan. Igazi magyarosch észjárás. Minél lejjebb csúszunk ezen a listán, annál közelebb leszünk a schwarzgelbekhez. Aztán egyszer csak, hipp-hopp, már meg is előztük őket! A negatív növekedés is növekedés vagy mi a szösz. Az oláhok meg néznek ki a fejükből, hogy miért hagyják őket a bozgorok nyomulni. Hát ezért. Nem züllenek lefelé a büszke mimagyarok, á nem, éppen előznek. (Tónikám, akkor egy szerény összeget, ha utaltatnál ezért a magyarázatért, ha lennél szíves. Kösz.)

Tehát csak előre a viktori úton! Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!

Hanem ami a Karmelitából csodálatos plánum, az a kisember szempontjából picit nehezen érthető meg. Vannak nekem ilyen izé, nemzethy barátaim. Emberként szeretem őket, és az sem elhanyagolható móka, amikor az üres melldöngetéseiket szembesítem a tényekkel a szokásos szívatós formában. Na, ezek ősszel elhatározták, hogy meglátogatják "Ídeserdéjt", mert ott még van romlatlan magyarság. Mondtam is nekik, hogy majd értesítsenek, ha megtalálták őket. Egy érdekes déli országba küldtek, a messzi Levantéba. Mert, hogy az ilyen nemzetidegen oda való, aki nem érzi az igaz magyarok egymásra találásának spirituális töltekezéséből áradó energiát, amely a Föld szívcsakrájának dobbanásában forr össze. Egy véééérbőőőőől valóóóók vagyunk. El is indult az "Igaz magyarokat megtaláló" Julianus barát-projekt szittya förgetege. Este értek a szállásukra, cuccolnak befele és - a misszionáriusok kedélyes fölényével az igaz magyar bennszülöttek iránt - meglobogtatták a briftasnit, benne a jó magyar forinttal, hogy ezzel fizetnének. Igaznál is igazabb magyar ídeserdéji nemzettestvérük pedig szerényen megjegyezte, hogy a "Gazdálkodj okosan" közkedvelt társasjáték matricáival ő nem tud mit kezdeni, ő pénzért szokta kiadni a szálláshelyet. Pénznek a lejt és az ájrót nevezik Ídeserdéjben, a forintot azt - hát azt sajnos - nem. Szittya barátaim meg valának rökönyödve ekkora nemzettestvéri impertinencia hallatán. Ám mit volt mit tenni, elbattyogtak a pénzváltóhoz, és a büszke szittyák forintját felváltották a lenézett oláhok lejére. Szomorúak voltak, azt hitték, hogy a pénznem boldogít, de az ídeserdéji rögvalóságon széttört a szittya álom. Expedíciójuk mégsem volt eredménytelen, csak megtalálták az igaz magyarokat a csodásan autentikus Erdélyben. Mikor hazajöttek ezzel a tapasztalattal, nem győztem kiröhögni őket.

Mert lehet disputálni középhatalomról, meg sosem volt nagyságról, de fogadjuk meg Lőwy Árpád (dr. Réthy László) tanácsát: "Csak egy pont van, hol mindig meg kell állni: A picsával nem lehet - disputálni." Teljesíteni kell, jó szittyáim, teljesíteni, különben elmegy mellettünk a világ. (Hol voltunk mi a rendszerváltáskor és hol az oláhok? Oszt mi a tizenhárom éves korlátlan kormányzás eredménye?) Bizony, még a vélt kultúrfölényünkkel lenézett oláhok is úgy mennek el mellettünk, hogy csak a seggüket nézhetjük. De a drága szittyák észre sem veszik az oláhok előzését. Kognitív disszonanciájuk nem engedi észrevenni, hogy milyen nyomorult szarkupacon(ban) ülnek. Hátha elegük lenne.