Pedig Habony Süvi olyan egyszerűen megmagyarázta mindenkinek: 199 képviselő jó, 386 rossz. A legfontosabb érv pedig: ócsóbb. Az öreg rabbi bölcsessége viszont arra tanít: olyan gazdag nem vagyok, hogy olcsót vegyek. Jó-e hát nekünk választóknak az olcsónak nevezett parlament?

Először is nem lesz igazán olcsóbb. Ma már - a kezdeti kommunikációs rizsa lecsengésével - kiderül, hogy főként a nagyobb választói körzetek, a szakértői háttér megteremtése miatt olyan sokkal nem is lesz olcsóbb. Az esetleges megtakarítás pedig alig lesz több mint egy közepes költségvetésű közbeszerzésen magánzsebbe csorgó közpénz összege. Viszont mit kapunk ezért mi, szerencsétlen átutazói ennek a planétának?

Első körben kapunk egy halom kényszerpolitikai vállalkozót, garázs-képviselőjelöltet, akiktől alig lehet majd visszakövetelni a kampányra adott közpénzt. Kapunk egy Leo Tolsztoj Háború és béke című rövid szösszenetével vetekedő szavazólapot természetesen a jobb áttekinthetőség kedvéért. Kapunk továbbá egy zavaros választást óvásokkal, perekkel. De ez csak a fecsegő felszín, a mélyben még rosszabb a helyzet.

A korábbi választási szabályok szerint a második fordulóra általában ketten maradtak - természetesen voltak kivételek -, így a győztes relatív többséget szerzett, még ha az vékonyka volt is (pl. 51-49%). De ez a többség legitimálta a nyertest. Mi lesz a mostani helyzetben? A billegő körzetekben szinte általánosan, de a többiben is előfordulhat, hogy X párt jelöltje kap 35%-ot, Y párté 30%-ot, Z párté pedig 25%-ot, a többi a resztli. Ezzel lehet nyerni, de könyörgöm: a győztes ellen szavazott a választók 65%-a! Milyen jogon nyomogatja a gombokat ott a parlamentben az az aranyvirág, aki nem képviseli a választói 65%-át? A csodás ócsó választási rendszer illegitim képviselőket eredményez. Na, brávó!

A stabil kormányzás szintén nehéz lesz e választási szisztéma alapján. A választási kapanyél elsülhet akár ide, akár oda, könnyebb lesz elérni a kétharmadot a gazdasági-társadalmi kilengések miatt. Így aztán előfordulhat, hogy négyévente alkotmányozás címén megmondják, mit kell gondolnunk a nemzeti tragédiákról (Trianon, holokauszt), a fritz vagy a ruszki megszállás volt-e rosszabb stb. teljes káoszt eredményezve ezzel a közös történelmi tudatban, viszont nagy piacot teremtve a mindenkori hatalomhoz dörgölőzőknek.

De maga a kormányalakítás sem lesz egy fáklyás menet. A korábbi rendszerben a visszalépések miatt a konszenzuskeresés folyamata már az első forduló után megindult. Így ha az adott párttal később kényelmetlen lett volna együtt kormányozni, még meg lehetett előzni a nyílt összeborulást a második forduló előtti csendes visszalépésekkel, kisebb alkukkal. Sokszor profitált a Fidesz ezúton a MIÉP vagy a kisgazdák szavazótáborából. De a gyanúsításokat el lehetett hessegetni azzal, hogy így szavaztak a választók. Jelen helyzetben viszont ezt az érvet nem lehet bevetni, ki kell jönni a napra. Ahogy mondani szokták: mindenki belepisil a medencébe, no de a trambulinról?

Ráadásul ritka perverz koalíciós helyzetek jöhetnek létre, amelyek egyszerűen lehetetlenné teszik a kormányalakítást. Például a Fidesz megnyeri a választást, lesz 90 képviselője, a vörösöknek 60, a Jobbiknak 49. (Jobbikos olvasóim kedvéért tőlem lehet fordítva is: legyen a Jobbiknak 60, a vörösöknek 49) Ki fog kormányozni? A Fidesz kisebbségben? Ugyan. Fidesz-Jobbik? He-he. A Likud azonnal felmondaná a testvérpárti kapcsolatot, az osztrák helyzet (Néppárt-Szabadság Párt koalíció) gyenge nádi susogás volt ahhoz a vircsafthoz, amelyet nemzetközi porondon összehoznának. (De hogy legyen valami jó is a dologban, a szellemi téren komoly kihívással küzdő Matolcsy védhetné a forintot, és el is eshetne a nagy csatában mindnyájunk örömére.) Fidesz-vörösök? Kizárt. Jobbik-vörösök? Erős képzelőerő kellene egy olyan szürreális kormányülés vizionálásához, melyen Vona miniszterelnök megadná a szót Gyurcsány miniszternek. Én ilyennel sajnos nem rendelkezem. Maradna az új választás kiírása a kormányozhatatlan országgal, melynek a politikai felelősségét a rendszert kidolgozó Orbán-Áder duónak kell viselnie.

Végezetül van itt egy nagyon kínos szempont, amellyel a Fideszt komolyan támadni lehet a nemzeti oldalról. Hogy is mondja a nagyszerű Sándor György? "…mert az első generáció még csak felejt, a második elfelejt, a harmadiknak már eszébe sem jut... igazságot szolgáltatni!". Az új választási rendszert kiötlők elfelejtették vagy eszükbe sem jutott, hogy miért 386 fő a magyar Országgyűlés létszáma. Nos kérem azért, mert a rendes Magyarországnak ennyi képviselője volt a trianoni csonkítást megelőzően. Az Országgyűlés szimbolikusan őrizte ezt a hagyományt, így az elcsatolt részek ezen szimbólumon keresztül voltak ott az Országgyűlésben. A magyar Országgyűlés 94 évig ezzel is kifejezte, hogy nem fogadja el a trianoni döntést, lelkében 15 millió magyar népképviseletének helyszíne. Ezt a mély titkot még az olyan cégéres gazemberek is tiszteletben tartották mint Rákosi vagy Kádár. Sőt még a „New-York-Tel-Aviv-Párizs” tengely Bogár László-féle háttérhatalma sem bolygatta. A nemzeti lelkületre duma szinten oly büszke Fidesz viszont - Orbán vezetésével - a magyarság ezen lelki titkát felszámolta baksisért. Erre az aljasságra pedig nincsenek szavak.

Igaza van tehát az öreg rabbinak, eltékozoltuk gazdagságunkat azzal, hogy olcsó, gagyi választási rendszert vetettek meg velünk, és ebből elegem van.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van az Allianz Biztosítóból
Elegem van a parkolási cégekből
Elegem van a közszolgálati híradóból
Elegem van a McDonald's-ból