Az 1990-es évek közepén-végén - tanulmányozva a labdarúgó szövetségi kapitányok munkáját, felelősségét és az érte kapott jövedelmet - jöttem rá arra a korszakalkotó felismerésre, hogy egyes tisztségeket vagy meg kellene szüntetni vagy sorsolás útján kellene betölteni.

Mert mit csinál egy szövetségi kapitány? Évente van 6-8 meccs, amelyre megnevezi a behívandó 20 focistát, a többit intézi a titkárnő. Ezen kívül hétvégente ingyen jár meccsekre mondván, játékosnézőben van. Ja, és a legfontosabb, nyilatkozik valami közhelyszerűt a meccs előtt, meg egyet utána. Passz, ennyi. Ezért akkoriban kapott kb. 2 millió forintot havonta. Plusz a játékosügynököktől egy kicsit zsebbe, ha játszatta valamelyik aranylábút, mert a válogatott játékost - még ha magyar is - több pénzért lehet ajánlani. Nos, ezt bárki meg tudja csinálni, miért nem sorsolják hát ezt a tisztséget? Január első szombatján a lottósorsolás részeként kisorsolják azt a magyar állampolgárt is, aki egy évig szotyit köpköd, ótvar dumát lök és jól keres. A következő évben pedig szépen átadja pünkösdi kapitányságát az újabb nyertesnek. Szeretettel utalunk az index.hu hasonló témában megjelent cikkére: "Nincs jobb meló az örök vesztes Róthénál".

Ezt a módszert azután tovább lehet fejleszteni más tisztségekre is. Itt van mindjárt a köztársasági elnöki poszt. Mi dolga van a nemzeti egység megtestesítőjének? Vadidegen, izzadó tenyerű embereknek ad át különböző papírokat (kinevezés, nagyköveti igazolás), kitüntetéseket. Ilyenkor egy veszélye van a munkájának, a cseppfertőzés útján történő vírus begyűjtése, ezért gyorsan kezet kell mosni. A másik feladat: nemzeti ünnepeken szép hangosan mondani: "Az engedélyt megadom". A harmadik, embert próbáló dolog a törvények aláírása, de erre van az aláírópecsét. Ha pedig a köztársasági elnök véletlenül kapcáskodik az Országgyűléssel és visszaküld egy már elfogadott törvényt megfontolásra, könnyen azzal az új címmel jöhet vissza hozzá: a köztársasági elnök k... édesanyjáról szóló törvény, melyet szegénynek - az Alaptörvény rendelkezése szerint - alá kell írnia. A negyedik jelentős munkavégzés szilveszterre datálódik, ekkor megy adásba a részegen bulizó polgárokat lelkesítő bullshitgyűjtemény. (Ezt másnap késő délelőtt megismétlik, azzal, hogy aki megért belőle bármit is, az feküdjön tovább, mert még nem józanodott ki.)

Egy terület van, ahol kiélheti magát szegény köztársasági elnök, ez pedig az elnöki hobbi. Minden köztársasági elnöknek van ugyanis hobbija, mely úgy tartozik hozzá, mint szépségkirálynőhöz a világbéke óhajtása. Göncz Árpádnak az volt a hobbija, hogy van ő olyan jó író, mint a Václav Havel, Mádl Ferenc imádott kedvesen maga elé motyogni, Sólyom Lászlónak két hobbija is volt: a bánáti bazsarózsa, meg a híd közepéig sétálás, Schmitt Pál rajongott a hejesirásért, Áder János hobbija pedig a horgászbottal a kézben való szemráncolással egybekötött távolba nézés. Ezek a kedvtelések enyhítik az elnöki munka fáradalmait. De - őszintén, és hangsúlyozottan nem megbántva a felsoroltakat, akik maguk is inkább szenvedői ennek az ostoba rendszernek - nem lenne egyszerűbb ezt a tisztséget rábízni egy közepesen idomított makimajomra? Az a néhány kiló banán még olcsóbb is lenne, mint a mostani slepp. Ám, ha mégis szükséges ez a poszt, mert más országok is nagyzolnak vele - sőt van, ahol egyenesen uralkodó tölti be - akkor inkább sorsoljunk.

További nagy kedvenceim a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az alelnökei és a Monetáris Tanács tagjai. Ők a közgazdász szakma kávézacc jósai. A Monetáris Tanács ülése előtt készülő kávé zaccát behozza a titkárnő, kiborítja, aztán a sok okos ember megmondja, hogy mennyi lesz az infláció, mekkora legyen a kamat. Ha nem találják el, annál rosszabb az inflációnak. Majd legközelebb még nagyobb súllyal szerepeltetik az inflációs kosárban a tengeralattjáró hátsó féklámpáját mint a krumplit. Lehet-e komolyan venni egy olyan szakmát, melyet az dönt el mennyi a jegybanki kamat? Simor úr rossz, mert nála 8% volt a kamat, Matolcsy úr jó, mert nála meg 3%. Akkor én vagyok a legjobb, mert én 0%-ra vinném le, beee. Mindehhez persze elnöki szinten havi 2.2 milliós fizetés, telefon, kocsi, multifunkciós titkárnő jár. Szóval tessék megadni a lehetőséget Béla bácsinak is egy évre arra, hogy MNB-elnök legyen.

Az alkotmánybírók szintén a sorsolós kategória. Már az Alkotmánybíróság létrehozatala is inkább Sólyom László egzisztenciális programja volt semmint valós társadalmi igény. (Sok országban nincs is elkülönült Alkotmánybíróság, megoldják a rendes bírósági rendszeren belül.) A mostani folyamat pedig odajutott a hatáskörszűkítéssel és a politikai végelgyengülésben szenvedő politikusok beválasztásával, hogy tényleg feleslegessé vált. Évente egy-egy alkotmánybírónak van kb. 20 önálló ügye, melyet a négerei megcsinálnak, ő pedig kijavítja a vesszőket. Mindezt kellemes javadalmazásért. Meg lehetne szüntetni, de ha nem, sorsolják ezt is.

- Útban az évi rendes sorsolásra -"- Én köztársasági elnök szeretnék lenni!
- Nekem viszont mindegy."

A különböző jogok biztosai a következő sorsolásra ajánlott kategória. Két "ágazati" biztost jó érzékkel szüntetett meg a kormány. A jövő nemzedék biztosa - és 50 fős hivatala - már létrejöttekor is pályázhatott volna a Parkinson-díjra. Az Orbán Viktor által kitalált pénzügyi jogok biztosa - a kormányzati kapkodás szép példájaként - egy évet sem ért meg, de legalább 177 millió forintjába (NGM adat) került az adófizetőknek. (Sebaj, legalább egy devizahitelest, Doubravszky Györgyöt valóban sikerült megmentenie Orbán és Matolcsy uraknak, a többi meg várjon a sorára, míg Matolcsy úr örökbe nem fogadja őket is mint Doubravszky urat.) Az alapvető jogok biztosának ajánlásaival pedig csak az a baj, hogy nem elég puha papírra nyomtatják, így kevéssé használható. Máskülönben a naponta lehetetlen körülmények között dolgozó, sok kemény döntés meghozatalára kényszerülő köztisztviselők, közalkalmazottak, rendőrök, tűzoltók, egyéb munkavállalók nagyon "szeretik" ha az ötkerből lila hülyegyerekek megmondják nekik a frankót. Akkor inkább sorsolják ezt a pozíciót is, nem mindegy kit nem szarnak le?

"Köszönjük a sors(oló)nak!"

Az a gyanúm, hogy a kormányzati területen burjánzó kamu tisztségekből meg lehetne építeni az árvízvédelmi gátrendszert. Egyik reggel valami Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkár küzdött erősen a tévében munkája megismertetésével, a közszolgálati riporter csak azért nem röhögött, mert az nincs benne a fizetésében.

Nyájas olvasóinktól kérnék egy kis segítséget. Kérjük, írják meg kommentjeikben, ha olyan pozícióról tudnak, melynek betöltését érdemes lenne inkább a vakszerencsére bízni, mert akkor együtt mondhatjuk: ebből a tisztségből elegem van.